Tanultam valamit, ami éppen akkor ott
adott volt, nem voltam gépírónak való.
Egy ritmusba gépelni, nekem nem ment.
Jó érzés fogott el, amikor a rendelőhöz
értünk, mintha hazaértem volna oda.
Zavaromban picit meghajoltam amikor
megláttam őt, mint a megmentőmet, ezt
a mai napig megteszem, ha azt érzem,
a tiszteletem ki kell feléjük fejezzem.
Belülről jövő érzés, én meg teljesítem.
A körzeti orvos pedagógus felesége vett
fel a férje mellé írnoknak, 16 éves voltam.
Megtanultam a latinból azokat a kifejezéseket,
amiket használt a nagy tudású belgyógyász orvos.
Írtam, használtam a latin kifejezést, diagnózisokat.
A doktor kijavított, ha helytelenül használtam volna.
A rangidős ápolónő megtanított saját magán injekciózni.
Egy sokhetes kúrához tartozó injekció sorozatot adtam neki.
Az elsőknél nagyon féltem, de akkor is dicsért, amikor éreztem,
nem túl jól sikerült, belülről hallottam a koccanását ott ahol nem
lett volna szabad, végigcsináltam és a végére már éreztem a határt.
Mikor min hatol át a tű és mennyire tudni kell azt, hogy ne okozzak
vele fájdalmat neki. Nagyon hálásan megköszöntem, minden napon.
Aztán egy tavaszi napon behívtak a lakásukba, egy orvosi lap volt a
kezében a feleségnek. Elmondták nekem a lehetőségeket akkor, ha
jelentkeznék ápolónőnek. Rövid idő alatt meggyőztek, hogy menjek.
Ajánlólevelet adtak a kezembe, három orvos írta, akikkel már sokat
dolgoztam. Helyettesítésekkor tanultam tőlük, éreztem fontos az
nekik, hogy jó helyen legyek és maradjak meg az egészségügyben,
hiszen azt mondogatták, arra születtem, nekem ott van a helyem.
Azon a helyen ahol, kisnővér lettem, apácazárda van nővérekkel.
Olyan kemény volt a fityulánk és a kötényünk, hogy megállt a
saját talpán, ha vizes lett le kellett cserélni, ott álltak az arra
alkalmas szekrényekben, szépen sorban, szolgálatra várva.
Munka mellett tanultunk, nem volt könnyű, de tartást
kaptunk mindannyian azon a helyen, nem is akár milyet.
Ott születtem újra tulajdonképpen, ébredtem rá mindarra,
hogy az ember lánya, ha sokat tesz azért, hogy ő is vigye
valamire, hát erős tartásos, lelkes, szíves, emberies lesz.
Köszönöm mindenkinek, akik akkor ott bíztak bennem.
Úgy gondolom, éppen úgy, vagy hasonlóan adom át már a
tudásomat. Az Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/
által, azoknak az embereknek, akik az oktatásomra, nevelésre,
jelentkeznek és megtanulják, a benne lévő tartást, méltóságot,
mert az ott adott, bizony kiteljesedésre alkalmas, rájuk szabom.
Hiszen azt már tudom, miben hol tartanak, mik azok, amiket még
magukhoz vehetnének a kiteljesedésükhöz, hogy boldoguljanak ők.
Abban is amiben addig nem, hiszen már rálátnak, kihallják, megérzik.
Azután már boldogulnak a családjukban a problémákkal, amik jelen
voltak és már feloldódnak, elmúlnak, megváltoznak a körülményeik.
Mert tudják kezelni mindazokat, más szemszögből látják, megoldják
amikor eljön a ideje és a többiek is partnerek már, összetartoznak.
Tiszteletem emberek, legyen minden földi jóból mindig elég nektek.
Elhatározásra jutottam, így 70. évesen, ha nem engednek be nevelni,
oktatni, a feltaláltammal, még arra sincs lehetőségem, íme láttassam.
A Hazánkban, akkor elengedem, legyen olyan tulajdonosa, annak ami
jót tenne a Hazámban és a külföldön élő hazaszeretőknek is, hogy
ne felejtsék el a Hazájukat, bármilyen jól is megy a soruk ott, ahol.
Tartsanak ki a családjuk mellett, ne kopjon ki belőlük a generációs
feladatuk. Mindig legyen aki hazavárja őket, érezzék a szülőhazájuk
rezgését, mint az Isten adta Hazájukét, ami tiszteli, megbecsüli őket.
Az Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, feltaláltam, eladó.
Betanítom rá, megtanítom az oktatására, a nevelésben alkalmazni,
végigkísérem ha kéri, meghatározott időn keresztül a fejlődését.
Addig minden megy tovább, oktatom, nevelek vele,
találkozom az emberekkel, az online világából tisztelnek meg.
Elérhetőségeimet megtalálja az érdeklődő, az oldal alcímeinél.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.