Nem tartozom se ide,

sem oda, tartozom az

érkezőkhöz és éppen oda,

a segítő emberiesekhez.

A sok – sok engemet már

megtisztelő emberies által

lettem ilyen, fogadjatok el.

Nem láthatunk mást,

mint rólad, neked,

érted,

s csak azoknak,

akik egyetértenek

veled és mindenben.

Ha az Isten csak téged

szeretett volna jó élettel

megajándékozni, hát bizonyára

csak téged teremtett volna meg.

Nem vesződött volna a többiekkel,

minek, hiszen akkor gondja maradna

velük, hogy elégedetlenkedhessenek.

Gondolkodtál-e rajta, miért csak pont

téged választott volna kivételezettnek,

tettél-e valami különöset, jót és szépet a

 többiekért, hogy nekik is jó életük lehessen.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

rájössz az oktatásomon a saját boldogulásodra,

annak van egy nagyon kellemes energiaszintje.

Nincs szükség, semmi módon való rásegítésre,

látszik az arcukon a megelégedésüknek érzése.

Ha az Isten azt gondolta volna, hogy egyforma

legyen mindenkinek a gondolkodása, hát úgy is

teremtett volna meg bennünket és számozottak

maradtunk volna, nem adott volna nekünk nevet.

Bár a Nagy Julianna nevet adta nekem az édesapám,

az élettapasztalatom, emberismeretem, alázatom a sok.

Ha pénzben mérnék ezeket, emberiesen gazdag lennék.

Mivel, szerintem az Isten csak jókedvében teremthetett

meg bennünket, ezt tükrözzük, a belső értékeinkkel, a

 különböző, színes külsőnkkel, nem egy kaptafa formára.

Gondolom azért is ilyen változatos a valóságban, jöttünk,

hogy egymástól tanuljuk meg, ki miben kapott többleteket.

Adhatnánk át szívesen, lelkesen, gondolkodva a többieknek,

erősödhetne általa a kultúránk, emberies, segítő életformánk.

Ne az irigység, az üresedés, gyötrődés és a fokozatai legyenek

 iránymutatóink, hanem a szépből, jóból meríthessünk mi mind.

Igen tudjuk, látjuk mitől szenvedtek a lelki fejlődés helyett, de

kérem szépen, lehetne, hogy ne kelljen megéljük azt helyettük.

Hoztunk mi sajátot és generációsan is olyanokat ami előrevinne,

hogy teljesíthessünk, önmagunkat megbecsülve, a sarjaink fele.

Fejlődni születtünk, minden szintet megérinthetnénk, amit mi

elképzelhetünk, van rálátásunk, na meg belső hozott igényünk.

A jó üzletemberek arra kerekítik a többieket amerre nekik, új

üzleti lehetőségeket tálalt fel a rálátásukkal a hétköznapi életük.

Mások meg másban jó megérzésűek, segítik a többieket a tudásuk

által, hogy ne szűküljön senki maga alatti szintre, ha nem  szeretne.

Megközelíthetnénk a két oldalon lévő, azonos szintű embereket is,

a másokban lévő, színes, szíves, lelkes, gondolkodó többletekkel, az

óriási fejlődéseket hozhatna, mint összegtett tudás, a Hazánkért.

Nemcsak az egyes emberekért és az ő kontrollálatlanul, magukat

fényező, sokra tartó, egyszerűben nem szereplő, csak kiváltságot

kedvelő kiemelkedési lehetőségeik sokaságára nem érdemeseket.

Nem magyaros virtus a hamisság, se a ravaszság, a mellébeszélés,

a sunnyogás, a tudatosan selejtesbe terelés sem, van azokra szó.

Szint alatti lemásolása mindennek, ami kiemelkedésre érdemes.

Nem szólnak érte, nyugodtan érhet a megérdemelt helyett révbe.

Minden széptől, jótól való elszigetelése az intelligensek helyett, jó

az is akiből dől a szó, nem jóra való, tartás, méltóság nélküli, de erőt

fitogtató, magát a többiek fölé helyező, hiszen csak nála a lehetőség.

Eltévesztette, tán megtévesztette a szerepköre, másokat kellene ő

képviseljen, de beéri azzal ami előreviszi, gazdagítja, nevesíti és érje

be mindenki azzal, ami abból majd esetleg, tán véletlenül rá is eshet.

Vannak akik alaposan eltévedtek, tán nem kellett volna megtartani,

inkább összefüggésében látóként felkínálni azt mindenki számára.

A régen óhajtott lehetőségekből válasszák ki a nekik megfelelőket.

Ha valamit félreértettem volna, én mindjárt így reggel bocsánatot

is kérek, nem szeretnék több gondot magamnak, mint az adottat.

Még egy bocsánatot csak így csendben, nem lehetne, esetleg azt,

hogy bocsánatkéréssel megelőzhető lenne az, hogy rosszindulatot

váltsunk ki azokból, akiknek csak arra állt rá már a jelzőrendszere.

Tíz bocsánatkérés, ugyanaz földig hajlással, kézcsókért esedezéssel,

szakadó könnyekkel, ezek mind emberiesek, nem szégyen senkinek,

aki érti mit miért kell most megtenni, a saját és szerettei védelmére.

Kérlek Isten segítsd ezt a Csodát, a mi szép Hazánkat, maradjon meg

nekünk, hiszen érte annyi mindent tettünk, tiszteljük, becsüljük meg

azokat, akik az emberies tudásuk szerint, a jó életünkért is tesznek.

Nem tartozom se ide, se oda, tartozom én az éppen aktuális jóhoz,

széphez, a Hazánknak hasznossá tehetőhöz, az alázatosokhoz.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.