Megígértem, úgy is fogalmazok,

igyekszem, megtanulom, az újat.

Tiszteletem, hogy szeretnéd,

érteni, az emberies nyelvet.

Szükséges tudniuk mindenről,

 ne váljon természetessé, hinnye,

hogy nincs dolguk, azzal sem, azt a.

Viszont, benne van, az elvárásukban,

az amivel sokan éltek, mint lehetőség.

Ha egy embert, vagy családot, nagyon igyekeznek,

 úgy tálalni, kifele, mintha, ők lennének a jó minták,

akikből, a legjobb tudásúak kinőhetnének, hinnye,

erősen kérdéses az, ah, a hiányosságaikat látva.

Nem bizonyították, az életük során, hinnye,

hogy a maguk jóléte mellett, amikor már,

elérték, egyenként is, a saját szintjüket,

segítették volna, az érintett, többieket.

Gyakran, még, azt is elvették, amit mások

találtak fel, írták meg levédés nélkül, azt a.

Összeollózott, saját tudásukként hintik, ah.

A vezetés, minden érintettről is szólna,

nemcsak, az őket éljenzőkről, hinnye.

A  Hazánkba mind azért születünk, mert,

 itt, fontos, kibontakoznunk, a szépben, a

 jóban.  A Hazánk is, mi magunk vagyunk,

nemcsak a kiváltságosokról szól, mindez.

Mert ide teremtjük a jót és a szépet, s akik,

arra, nem igényesek, megváltoztatnák.

 Mi meg, innen várjuk azt, amit,

 ide bele, megteremtettünk,

ha szükségünk lenne rá, legyen.

Vannak mulatságok, ahol a végén,

ah, már összekapaszkodásban,

körbe -körbe is ropják a táncot.

Hiszen tudják, végéhez ért, a

mulatság, kifáradva, leülnek.

Elszédültek a nagy tempótól, mert

bizonyosan az vezette a táncot, aki,

a legtöbb, fizikai energiával, bírt ott.

Előbb alkalmazza, a teljesítését adót,

 látható lesz, a jó minőség is ott, ah.

Ah, ne csak, egy vigye, a terhet,

a többiek meg, úgy tesznek,

mintha teljesítenének, hinnye.

Aki már, átlátja a történéseket,

hát, rendesen, fizesse is meg, ah.

Tartsák be az emberies határokat.

A sarjak és a rokonság, akkor

érjen el oda, ha az elődei már,

bizonyították. Jó  élete lett, a

bennük megbízókon kívül, is,

minden, addig is itt élőnek, hinnye.

A múlt elmúlt, ma már kilátszik,

a turpisság, a felszínen, mindenki

látja, ha nem, a jó minőséget adta.

Mindennek, szükséges, az alapja,

ha a megkapaszkodásokra rakja,

hamar megmutatja, sok a hiánya.

Korosodva, meg is nőtt az mára,

összefüggésében, már nem látja.

Kilátszik a következő terve, azt a,

lám, egy, családon belül, nem lehet,

kiszolgálni az igényes életeket, hinnye.

Akkor az Isten, úgy teremtette volna meg,

a családokat, nemcsak, egyet – egyet, hanem,

mindegyiket, valami feladatra szánva, hinnye.

A tapasztalatom szerint, minden családban van,

egy, vagy több is, de nem mindenki, hinnye, azt a.

A tükre annak, amikor, nem abban, tehetséges,

erőlködik, beáll, a nemlétező sorba, mulatságos,

ha nincsen meg, a működőképes alapja se, azt a.

A múlt elmúlt, elérte a „legjét”, a következőkben,

nem lehet ugyanaz a legjobb, mert akkor az összes

többi tehetséges, mind, fölöslegesen született volna meg.

Legyen esélye a saját Hazájában, minden tehetségesnek,

kibontakozni és megmutatni, azért született ide, mert,

ide lenne fontos, hozzáadni a tudását, amit, itt tanult.

A „segítő emberek” úgy is születtek, tanulni is lehet,

 azért, mert odateszik őket, ah, adnak nekik, kitaláltat,

körítéseket, tálalásokat,  még, nem táltosodnak meg.

Amikor, segítséget, még időben kértek, akiknek,

érteniük kellett volna, nem értették még.

Azután, már, csak, nyújtogatták,

ah, a nyitott tenyerüket.

Elmentek mellettük,

nem törődtek velük,

túl erős az akaratuk.

Fel sem fogták, mi

dolguk lenne azzal.

Nem beszéltek róla,

mert azt érezték, amire

észlelték, hiába minden.

Akiknek az dolguk lenne,

úgyse, hallgatják meg őket.

Nem maradt utána, már más,

csak a hiányok, a hiábavalóságok, ah.

Megsokasodott, hogy ne legyen látható,

jól kigondolva, legyen a többiek gondja, ah.

Mondjad, mi lesz veled, ha majd megszólal, a

 lelkiismereted, hogyan számolsz el, magad fele, ah.

Nevezheted ám, bárminek, a lelkiismereted időben

jelezte, lenyomat az, nem is törődhetsz bele, azt a.

A lelkiismereted, akkor is kérdezi, a miérteket, ah.

Hiába minden, ha nincsen, generációsan alapja,

a régmúltban egy emberre nem alapozhatja, ah.

Mert felhalmozódik, könnyűvé is válhat, hinnye.

Az elődeinek sarát, neki szükséges, takarítania,

ha elmegy amellett, a következőkre rakja, azt a.

Emberesedik is tőle, az a biztató része, hinnye.

Viszont, késleltetve ér, a saját sorsában révbe.

Ismerd meg a sorsodat, hogy a szeretteidre, a

fölösleges terhet, már, ne rakjad, se, hagyjad.

Ha nem hagyod, a generációs folyamatokat,

időben végigmenni, az összes addig, el nem

végzettek terhe, rád fog terhelődni, hinnye.

Mindennek, megvan, a maga ideje, helye,

azon legyél, hogy tartsad, a természetes

igényekhez, a teljesítéseket, időben be.

Gondolhatod azt, hogy nem a te dolgod,

majd mindenki megoldja. Amikor még

igénye sincsen rá, ah, de már vannak,

akikről, gondoskodnia is kellene,

akkor az, kinek a dolga lenne.

Ha még nem láthatod át,

nem hallhatod ki sem.

A gondolkodó agyad,

azért közvetíti azt,

amihez szükséged

lenne, mint tudásra.

Ha túl nagy, a feladat,

magadhoz képest. Hát,

számolj vele, hogy a

hiányok pótlására,

a tanulás, az ami,

 megoldhatja már,

azt, hogyan tovább.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

aki, ezt, a címet adta, tudta,

mihez nyomja rá a pecséteket.

A tudás, az életszerűhöz való

igazodás, alázat által jön létre.

Az elméleti tudás nem elég most.

Ha nincsen, benne, a hétköznapok

sűrűjében, naponta, ah, honnan tudja.

Ha nem figyelsz, a belső kontrollodra,

mások szerint fogod megélni az életed,

későn jössz majd rá, csak nekik lett az jó.

Ki, mihez képest, hol tart most a tudásában.

A jól kifundált, már nem elég, kilátszik, azt a.

Az alázattal tevékenyekhez, fel nem érhet, ah,

hála Istennek, nagyon sok, az átlátó, a kihalló.

Gondolkodva dolgozó, tehetségében otthon

lévő, szorgalmas, szaktudással bíró,

  ez mind, a nép, mi, magunk, vagyunk.

Bizony szerencsés, a Hazánk ebben.

A hétköznapokat ismerve, tisztelettel

élve, bizony, az is, jó minta lehetne, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel, Julamami