A magam meglátása szerint, az idén,

felszínre, kerül, minden, ami eddig,

nem oldódott meg. Ugyanúgy, nem

működhet, feltisztulhat, minden.

Lesznek, akik, fohászkodással,

mások meg, bocsánatkéréssel,

igyekeznek megtisztulni lelkileg.

Olyanok is akik gyermekeik által,

látják majd, tisztán a tükrüket, ah.

Átélik azokat, amikben szenvedtek,

 ha szerencséjük van, egészségesek,

mindabból tanulva, jó szülők lesznek.

Amikor, ott az idő, bocsánatot kérnek,

generációsan teljesítik amit csak lehet.

Elrendezik, a múltat, jövőt építenek,

senki más, mint az Isten, a tökéletes,

 tapasztaltan és szerintem mondom.

Akik, a változásokat, időben, fogják,

majd, fel, segíthetik, a többieket is.

Akkor, ha, a többiek, azt, már kérik,

fel kell nőniük, a saját a sorsukhoz is.

Van, akinek, úgy jó, másoknak, másképp,

nem erőltethetik, rá, másokra, semmiképp.

Magyarázata a lelkes, szíves, gondolkodó én,

érezteti, hol vannak, a belső, határaink.

Folyamatosan kontrolláld, észleljed,

amit nem tudsz, tanuljad hát meg.

Kívülről nézve, vagy benne élve, a

 múlt, elmúlt, íme a most, fontos.

Eljutni, a hétköznapi alázathoz, a

 legnehezebb, magunkat elfogadni,

azután meg, felnőni önmagunkhoz.

Láttatni, aszerint, valósághűen,

vagy a valóságot

a Világba

kivíve.

Ha abban

nőttél, hogy

színházi módon,

eljátszani, a jót

és szépet, ah.

Belül meg,

szenvedve,

élted meg,

a rosszat.

Az a minta,

elvárod majd,

mindenkitől, aki

érintett, az életét,

ugyanúgy élje meg.

Nem alkalmazkodsz,

hiszen még nem tudsz.

Azt hiszed, neked, az a

könnyebb, de nehezebb.

A bocsánatkérés, egy

nagyon, erős, energia,

feloldó hatású, hinnye.

Magadnak, a másiknak,

is tartozol időben vele.

Megengedően, hogy

valósághűen éljen,

az egyszerűben is.

Oly nagyszerűen, az ő

 nagyságának megfelelően.

Vagy éljen a nagyszerűben,

önmaga szerint egyszerűen.

Ah, ha az őszintétlenséghez

vagy szokva, mindent

úgy éltél meg, hogy

ne lássanak rá a

valóságra.

A valóság,

nem a

hazugság,

egy darabig,

lehet élni,

aszerint,

amit láttatni

szeretnél.

Rávetíted, azt,

másokra, hogy

ne, vegyék, észre,

miben mesterkedsz.

Annak a szutykolásán

időznek majd, hátha,

a magukét, közben,

felvállalni nem kell.

Elengedni a múltat.

Bocsánatot kérek,

nekem, már megy.

Ha a sorsodat,

ismernéd, a

magyarázatot

is meglelnéd.

Azután majd,

valaki a családodból,

kiviszi a hétköznapi

életbe és látják azt,

amit, addig nem

engedtél a

felszínre.

Sokat

ártottál,

ha nem

tanultál,

abból se.

Elmehet,

addig,

amíg, a

 kapcsolat

megszakad.

Megmutatkozik

a valóság, mert

ott az ideje

annak, ah.

Megértve,

ő már látta.

Ha később

ébredsz rá,

megszenveded.

Időben hangozzon,

el a bocsánat szó.

Van a belső

határunk,

mindenkinek,

más, sőt, másabb.

Hasonlók vagyunk

és mégis másak.

Nem lehetünk,

egyformák,

sokan

halnának

bele, abba, ah.

Ha beleerőlködni,

próbálkoznának.

Abba, a kitalált,

egyedüliként

feltálalt,

sablonokba.

Átfordultunk,

a 4. éve, már annak.

Így, a valóságot, úgy

éljük meg, hogy mindenki, a

saját szintjén, látja a miérteket.

A, hogyan megélni, lehet csak úgy,

beleélni. S majd, a szükségben már,

nincs mit tenni, mint, kiszolgáltatva

lenni. A kirakatokon belül, nyugodtan

szenvedni, csak ne látszódjon semmi ki.

Könnyű kritizálni, de nem csinálni és úgy,

belülről kifele, a jól megszokott jólétből,

semmire ráutalva lenni, csak beleélni.

Vagy a valóságot látva, egymásért,

megtenni azt, ami megérint,

nem elmenni mellette.

Tenni a jóért és a

szépért, mert

nem várhatja

el senki sem.

Azt, amit a másik,

át sem élhetett, addig

még, az élete során, igazán.

Életszerű-e, a szükségben neked,

számodra, a saját szinteden, működik-e.

Akkor látod, ha benne vagy, kívülről, nem.

Ha nem te irányítod, csak tanácsod adhatsz,

ha szükségük van rá, meg is fogadják, hinnye.

Vajon kapsz-e, a bajban segítséget, ha te sem

teszed, ott, akkor idejében azt ami jót lehet, ah.

Gátolnak-e, vagy tisztelettel vannak, segítenek,

tudomásul veszik a különböző, adott helyzeteket.

Különböző szintekre, születtünk és abban élünk,

vagy közben fejlődtünk, uram bocsá, kiteljesedtünk.

Nem másoknak, önmagunknak, köszönhetően, azért,

tettük a dolgunkat, amikor már számunkra látható volt.

Nem mentünk el, úgy mellette, mintha nem tudnánk, ma

nekem, holnap meg, már, egészen másnak, az életében,

adódhat, a szükség és a maga szintjén, nincs segítség.

Tegyél magadért, hogy azzal a hasonlókkal is láttasd,

egy fecske nem csinálhat nyarat, sem egy ember,

nem változtathatja át, a valóságot hamissá.

Az élet, életszerűen, élni szeretne, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék, sem veled, se ellened.

A magam módján, a lehetőségeimen

belül teszem, azt, amire, képes vagyok.

Érdeklődöm minden iránt, ami érintheti,

az embereket, segítőként megélem amit,

életszerűen lehet, anélkül, hogyan segítsek.

Nyugodt lelkiismerettel megélem, ami épp, adott,

azon vagyok, teszem a dolgomat, érvelni már tudok.

A kölcsönös tisztelet, akkor van meg, ha átlátva,

kihallva, megérezve, gondolkodva élünk, mind,

a magunk szintjének megfelelően. Arra, hogy

tiszteletet, megadjuk, gondosan, figyelve.

Ha valaminek, gátja van, behelyettesítve,

egymást segítve, összeadódik a jó, a szép.

Tudva azt, hogy felettünk van, az Isten,

vagy bármilyen módon nevezzük is, a

 lehetőségen belül, hinni magunkban.

S elfogadónak lenni abban, hogy vannak,

akik fejlettebbek nálunk, mert vezetni születtek.

Akkor is, ha nem ülnek bele, az arra alkalmas székekbe.

Mások meg, átlátás, kihallás, megérzések nélkül, vezetni

igyekeznek, helyettük, mások gondolják át, az életüket.

Erőből, tiszteletet adni, jóérzéssel lenni, a többiek

fele, őszintén, életszerűen, élhetően, nem lehet.

Gondolj a mára, a most, megélhető pillanatára,

a holnapnak az alapja, a most, mindig, a mai nap.

Tisztelettel legyél, abban van, erős erő, bőségesen.

Bizony, sokat írtam, de ez mind kibuggyant belőlem.

Egy Haza ez, csak egy, belőlünk van és általunk lesz, ne

másoktól várjad, hozzá igazodva, magad is éljed, a valóságot.

Adjon az Isten, minden jóból, annyit, ami életszerűen ható, hahó.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel, Julamami