Legalább ne árts, magadra is vigyázz,
téged sem, pótolhat, senki más, azt a.
Rend a lelke, nem véletlenül mondják.
Van belső rendje mindenkinek, a
lelkes, szíves, gondolkodó.
A sorsa az, ami által,
eljut ahhoz,
a pillanathoz,
kiteljesedhetett.
Nem életkor függvénye,
az, ami által megalapozza.
A következő generációinak,
azt amire, mind, építkezhetnek.
Szegény vagy gazdag, sikeres lett,
a hovatartozást, tiszteletben tartva.
Na meg, a belső kontrollja szerintijét,
betartva, nem megy mellé a sorsának se.
Ha a múltadat, nem vállaltad fel, hogyan
lenne, a jelenedhez megfelelő alapod, ah.
Azoknak, könnyebb, akiknek, az elődeik,
azon voltak, a következőkre is gondoltak.
Nem helyettük, értük is tették a dolgukat,
hogy ne legyenek, a napjaik üresjáratosak.
Amikor, önmagadat sem tiszteled, ugyan,
hogyan várnád el azt, mások tiszteljenek.
A közösből, ne vegyél anélkül el, hogy
a többiek, nem mondták rá, az igent.
Ha nem ismered, a belső kontrollod,
elhiszed, hogy mindent lehet neked.
Azért, mert előbb láthatja a szemed,
nem birtokolhatod el, amiért nem,
dolgoztál meg, gyengít, kiüresít, ah.
Úgy aztán, adni nem tanultál meg,
inkább, csak szereznél. Elhiszed,
mindegy, milyen, módon,
de a megmondó,
csak te lehetsz.
A túlzó pénzed,
magad fölé emel.
Aztán már úgy
gondolod, meg
is óv mindentől.
Az emberiesek,
sokat szenvedve
érték el, azt, hogy
megjár a tisztelet.
Amit teszel másokért,
hinnye, nem hálásak érte.
Amit teszel mások ellen, ah,
holnap ott van veled szemben.
A segítők, megtartják a jót,
tudják, a belső
tartásukból,
a miérteket,
azáltal is, alázatuk lett.
S, ha benned alázat nincsen,
érett vagy-e, ahhoz, hogy oly
magasan hordod az orrod.
Legyen, ez a nap is szép,
gondoljon ránk az ég,
kívánok, jó szerencsét.
Hergál Házból, szeretettel.
Julamami