A tisztelet, az alap, hogy tudjad,

van tartásod, méltóságod.

Ki ne kopjon belőled,

pótolni nem tudod,

ha hiányzik, a belső

kontrollod, hinnye.

Ha önmagadat

nem

tiszteled,

az értékes

énedet, a

 többieket,

elhasználod.

Nem figyelsz, a

belső kontrollodra,

csapongsz, össze-vissza.

Látványosan, kifele láttatsz,

a megfelelésbe bonyolódhatsz.

Nem is látod, hol sanyarognak.

Ahova éppen, oda pottyansz,

eszközül használod, azt, ami,

kölcsönös tisztelet, is lehetne.

Nem ismerted még fel, a belső

határodat, pedig eligazgatna.

Jó utat mutatna, a széphez,

hogy ne kopjon ki minden,

amit nem vehetsz meg.

Amit megkap mindenki,

a születésekor, hogy el ne

felejtse, emberiesnek, született.

Kölcsönös tiszteletre oktatás, nevelés,

nem nagy dolog, csak betartod azt, amit

a sorsod neked szánt, a generációs határt.

Megtaláltam, feltaláltam, azt, ami, tartást is

ad, ha, nemcsak úgy, beleélsz. A sorsodat,

meg is csinálhatod, hátrahagyhatod,

az életszerűben, a tehetségedből

eredő, lelkesedést adó, szíves,

gondolkodó lenyomatod.

A következő generációd

legfontosabbja lehetne,

ha kimondják a neved.

Egy érzés van benne,

telített érzés is lehet.

Minden, ami hatással

volt, azokra, akiket,

érintett a tehetséged.

El lehet, térni tőle, ha

megteszed, ugyanúgy,

megvezetnek téged, hinnye.

Az idén, minden, a felszínen van,

s visszaigazgatja magát, a működéshez.

A természetes, amit alapoztál, sorsoddá lehet.

Ha, nem, vetted komolyan, megviccelhet, az élet,

ha hiányos, már nincs meg, a kölcsönös tisztelet.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami