Adjál, mindenkinek,

ma is, jót és szépet,

önmagához képest.

Alázatot ahhoz, hogy

amit, nem tud, tanulja meg.

A valóságtól, ne szakadjon el,

a gyakorlat teszi a mestert.

Aki elért már, a csúcsra,

anélkül, hogy

másokért,

amit

tudott,

megtette

volna, ah.

Lenézve, a

 saját lépcsőit,

nem is érintve,

idegennek érzi.

Nem adja hozzá,

a jó érzéseket,

az arra

alkalmas

sejtje.

Nem is

 fogadja azt

majd, hiszen

ismeretlen az,

a számára.

Teherré

válhat.

Nincs

kapcsolat,

nem működik,

ha önös az érdek,

életszerűtlen és

egyedül marad.

Láthatatlanul,

vált, láthatóvá.

Elcsendesedik

a szajkó, ha,

kifogyott, a,

másoktól való.

Belülről jön,

a tartás és

a méltóság.

Érik a tudás.

Van az Isten.

Az egészséges

körforgásunkért,

szükséges tenni, a

 jót és a szépet

gyakorolni.

Úgy élni.

Nem,

ártani, a

sorsunkat,

megismerni,

generációsan is,

igényesen élni.

Ah, ha, abból sportot is

lehetne csinálni, hinnye,

gondolkodva, hozzáértően,

emberiesen, cselekedni.

„Agytornának hívni”,

hinnye, Julamami.

A generációsan

megteremtetteknél,

az irigység az méltatlan,

a tudatlanság, kopjon ki.

Vegye át, a tudás, a helyét,

éljen, a jóban és szépben, a

mindenkinek adott tehetség.

Ha igaz, az a látszatos, abból,

minőségi életet élhetnénk mind,

felvállalva és hárítva a felelősség.

Megalapozva, rólunk is szólhatna,

ha generációsan, mindannyiunkra,

 gondoltak volna a jóban, hinnye.

Megjárna  az számunkra,

jól élni belőle,

általa.

Arra,

 mint, alapra,

építkezni.

A punnyadás

helyett, a további jókat

generációsan is, letenni.

A legfontosabbakat, ne

másokra bízzad, magatokért,

átgondoltan, kontrollálva tegyél.

 Megérdemelten, jó minőséget adjál, a

 túlzásokba, bele ne essél, hinnye.

Vannak akik nem ismerik, a

 munka, a teremtés, örömét,

megélés helyett, beleélnek.

Mindenért, meg is dolgozni,

nemcsak úgy, magáévá tenni,

fontos, az önértékelése miatt.

A tartás, a méltóság, emberies,

alapvető, hogy legalább, ne árts.

Az elvettek, oda visszarezegnek, a

 másokét, elbirtokolni, hinnye, ah.

Dolgozik a természet és

mindenek feletti az Isten.

Hiány – többlet, ne nyúljál

hozzá, ha ahhoz nem értesz.

Nem született fölöslegesre

senki sem, adjunk teret hát,

a tehetségeseknek, hinnye.

Tudja megélni, mindenki,

generációsan is,

azt ami,

jót és szépet

hoztunk,

beleadtunk.

Ne kophasson ki,

a tartás, a méltóság,

se a jó, emberies minta.

Ah, hát, nem ismeri fel, a

 feladatát, a jóban, a szépben,

aki arra még, se gyakorlati,

sem elméleti

tudással, nem

rendelkezik, hinnye.

Az emberismeret,

az életéből, ne

maradjon ki,

tanuljon.

Nőjön fel,

mindenki,

a saját

nagyságához.

A Hazánkban

maradva éljen, az

általa elértjében. A saját

szintjének megfelelően

és életminőségében.

Amikor az fontos,

kérjen bocsánatot.

Én meg is teszem.

Érjen el, odáig, a

kicsinységét is,

ismerje fel,

még időben.

Senki sem

tökéletes,

csak az

Isten.

Tanulj,

fejlődj,

teljesedjél ki.

Naponta tudjál,

a tükrödbe,

a belső

kontrolloddal,

belenézni, hinnye.

Ne fogyjon ki, a motiváció

se, belőled, a lelkes, a szíves, a

gondolkodó éned győzzön meg.

Édes Hazánk Csodaszép,

maradj velünk és nekünk,

ide születtünk, itt élnénk jól.

Annak megfelelően, amit adtunk,

a közösbe teremtettünk, a Hazánkért,

mint, önmagunkért, hiszen, egy velünk.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

Pedig látod, amit látsz, csak

ahhoz vagy szokva,

hogy a tudással bíró,

eléd tárja,

hozzáértően, kivárja,

amíg magad is ráébredsz.

Felpörgött, nem vetted

fel, a ritmusát időben.

Két lábbal a földön,

kétféle a megoldás.

Nem figyeltél,

csak várakoztál.

Ki is magadból

indultál, ah.

Kész a mű,

hű de mű,

aranyos a

kösöntyű.

Annyira el voltál

foglalva azzal, hogy

menet közben, észleltél.

Így hát a folyamatáról meg is

feledkeztél, csak rögzítetted a

mondandóddal, nyugtáztad.

Ahogy kimondtad, múlttá

lett, nem volt mit kezdeni,

azzal már, nem váltottál, ah.

Mindent idejében, mindenkinek,

a saját idejében, történnek, a dolgai.

Ha nincsen tisztában azzal, hogy a sorsa,

fontos lenne, ah, mint a saját szintje, megőrzője.

Hát, észlelés, nélkül, mások sorsát, erősítette meg,

pedig, a sajátja, akkor kerülhetne, a helyére, ha

odafigyelve, foglalkozna már, naponta vele.

Belekerülne a medrébe, nem gödörbe.

Adni akkor lehet, ha van miből.

Annak is szükséges adnia,

aki, fel, sem, fogta, mi

lenne, az ő sorsa, ah,

hogy a sorsát végleg

el ne rontsa, ah.

Aki, menet

közben,

nem

vette

észre,

hányan,

maradtak le.

Azáltal, hogy ő

önmagát, mindenáron,

kiemelte, a szintje fölé vitte.

Elfeledkeznek róla sokan, azzal,

hogy szintet váltanak, mindenáron,

ők, még, tudásban, nem tartanak ott.

Van, a motivációs lenyomata, mindennek.

Jó szerencsét emberiesek, a tudás bennetek, azt

  sem az aggódás oldja meg, fogja az Isten a kezeteket.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami

 

Jól kiötlötte,  mindössze,

így motiváció nélkül,

sehonnan, a

semmi fele.

Nincsen,

aki

életszerűen

mondja,

merre

van az

előre.

Sokan

kiüresedve,

akiket kellene,

hogy érdekelje, nem

érzékelik, mellé néznek.

Minek foglalkoznának vele,

csak az a fontos, milyen gyorsan,

mennyire van, a célnak megfelelően,

tele, a nyerésben lévők, minden zsebe.

Édes Hazánk Csoda Szép,  lehetne,

hogy ne menj még, hiszen azzal,

a széppel és jóval, amit mi

ide teremtettünk,

nekünk,

még

meg

sem

jöttél.

Várunk,

rád

még, hiszen,

hogyan számoljunk

el, magunk felé, ha

a sorsunkat nem

teljesítettük.

Generációsan,

így, mi lesz az alapjuk, a

 tehetségeseknek, az igyekvőknek,

 a szorgalmasan teremtőknek, a

hozzáértően tevékenyeknek,

a sokat dolgozóknak.

Egy Haza ez csak egy,

becsüljük meg jól, hogy ki

 ne forduljon, ah, önmagából.

Most jön a bocsánatkérés,

remélem, ez még elég.

Ne add fel, ne válj

felelőtlenül el.

A Hazádat

végleg,

ne

hagyd  el.

Ide születtél,

itt lenne fontos,

hogy kiteljesedjél.

Jó lenne, ha kezelhető

maradna, az, amit az Isten,

ide szánt, nekünk a Hazánkban.

Szívesen, lelkesen, gondolkodva,

nem ártva, nem bántva, haladni.

Szép ünnepeket kívánok,

legyen otthon a szeretet, a

 tisztelet, bőségesen nálatok.

                                               Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel, Julamami

 

Karácsony van,

figyelj az érzéseidre.

A szeretet nem múlik, a

 boldogság lehetne, a barátja,

mert rajtunk van, az Isten áldása.

Ne kívülről várjad hát, magad szerint,

önmagadnak csináljad, ah. A lelkes, a szíves,

a gondolkodó éned, tudja, hol vannak a saját belső

határaid a boldogulásodra. Ne várjál többet, ne adjál

másabbat, mint ami benned,  hétköznapi szinten, ott van.

Érezd meg, az ünnepnek az ízét, a nagyszerűségét, szerinted.

Ha majd elmúlik a káprázat és kitisztulnak a fejek, a tájak, rájössz,

egy Haza ez csak egy, becsüljük, hát meg.  Mert, általunk, belőlünk,

lett, senki sem tökéletes, a kiteljesedésünk fontos, mert van az Isten.

A biztosat, a bizonytalanért, ah, el ne hagyjad, tanulj meg, figyelni a

belső kontrollodra. Ne mások szerint éljél, a sorsod az fontos, mert

van, mindenkinek generációs feladata, hazaszeretőként, a jövőnk.

Alkalmazkodunk, hozzá erősödünk, a belső jelzéseinkre figyelünk,

nem ártunk, nem bántunk, magunkra is vigyázunk, különböző a szint.

Ahova, generációsan már, az elődeink megalapoztak nekünk, az van.

Tanuljad azt amit nem hoztál, s add tovább, amiben a „legbe” jutottál.

Egészséges körforgásban élünk, ha a természetestől, el nem térünk.

Arra figyelünk, ami most fontos, aztán a következő feladat jön sorra.

Megéljük a pillanatnak, a sokatmondó hatását, a fejlődésünkről szól.

Ne féljél megélni, az új helyzetet, a megoldása, a tapasztalásban van.

A legfontosabb, bármilyen, feladatod, adott, emberies, maradj, ne a

csábító után loholjál, az alázatosok érzése a szeretet, tegyél hát érte.

Ha, megalapoztad, ott jó lenni, akinek fontos, onnan, vihet, ahol, van.

Ne vidd túlzásba, csak vanni, élhetően jó mintának lenni, hétköznapi,

hiszen abból lesz minden ünnepi, már érted amiért tettél, azt kapod.

Adok – kapok, egészséges körforgásban vagyok, magam szerint élek,

nem másokat utánozok, egyedül születtünk, mind, tisztelettel éljünk.

S az egészséges körforgásnak, okán, a saját időnkben, azt is kapjuk,

felerősödünk közben a következő feladatokhoz, tisztelettel élni jó.

Vigyázzunk rá, el ne vigye, a csábítóan kínálkozó, üres hajó, hahó,

ha nem is veszed észre, a csillogását, a tiszták, értékesek adják.

Legyen ez a nap is szép, gondoljon ránk szeretettel, a föld, az ég.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel, Julamami

 

 

Tiszteletem, én már megjöttem, sokszor, onnan,

ahova, a tapasztalás nélküliek is, megérkeztek.

Nagy szüksége van mindenkinek a lehetősége,

határait felismerni, ne akarjon többet, mint,

amivel elbír, mert, az árthat már a többieknek.

Nem mindegy, tudod-e, miben vagy tehetséges,

aszerint tanulsz-e, képzed-e magadat, vagy csak

lesz ami lesz, megvalósítod az elképzeléseidet, ah.

Ha, nagyon sokat akarsz, önmagadhoz képest, hát,

majd megérted, a siker érzése helyett, elfelejtenek.

Biza, nem mindegy, kívülről hozod-e, beviszed azt is,

amivel, a családod szerint, kellene működnöd, azt a.

Mert az adja a lelkes, szíves, gondolkodó sikered,

s ha a legfőbb feladatodat, elvégezted, felnőttél.

Elvárod, legyen mindenki, ahhoz, neked partner.

A tisztelet, oda jár, ahol már tettek úgy, hogy az

életszerűen működő, használható, mindenkinek.

Ahhoz, hogy elég felelősségtudat legyen benned,

tudnod szükséges. A Haza az olyan, mint egy család,

sokszorozva, az Isten nem sablonosra szánta, azt se.

Ah, mindenkinek, másképp van a generációs feladata.

Egymást tisztelve, nem ártva, nem bántva, haladva,

fejlődhetünk, kiteljesedhetünk, összetett tudással.

Belevágsz, megvalósítani, minél előbb szeretnéd,

túl lenni rajta, a sikerét learatni. A felelősségét

nem érzed, másokét igen, ha törik, ha szakad,

az álmaidat, végig is viszed, megéled, hinnye.

Amikor meg, elérted, szerinted, kész a mű, ah,

rájössz, nem illik bele oda, ahova azt gondoltad.

Hát igyekszel, azon vagy, hogy megértessed, azt,

amit, a többiek, szeretnének, az nem lenne jó neked.

Szeretnéd élvezni végre, nyugodtan, kényelmesen,

hiszen kész a mű, önmagad felé, de valami nincs,

rendben, a többiek a szerintük jót, akarják, azt a.

Maradj emberies, ne forduljál ki, mert oda,

ugyanúgy, nem tudsz visszakerülni, hinnye.

Átlátni, kihallani, megérezni, gondolkodva élni.

Van, aki tudja, van, aki még nem, van az Isten.

Tisztelet, szeretet, tartás, emberi méltóság,

legyen otthon bőven, hogy

vihessenek

belőle

mind, kimenőben.

Mit jelent, a tisztelet neked,

mit nekem, s egyenként, a többieknek.

Hiszen, mind, más feladatot hoztunk, amikor

megszülettünk, más minta volt, valahol, előttünk.

Megvolt-e, ott az otthon melege, ahol nevelődtünk.

Vagy csak, az elvárások potyogtak, a szavakból,

esetleg, már másképp is láttuk, azt amiben

időztünk, gyorsan, vagy lassan nőttünk.

Természetesnek vették-e, hogy

különbözünk,

vagy mindenkit,

egy sablonra szabtak, ah.

S ha eltérni szeretett volna,

attól, ami mások szerint való,

nem a sajátja, nem látták azt be, ah.

Hát önmaga felé szükséges teljesítenie,

ne másoktól várja, éljenek szerinte, ah.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

mindenkinek.

Annyit és akkor,

amikor azt értékelni tudjuk

és nem ronthat el bennünket, hogy

a legalapvetőbb maradjon, a tisztelet.

 

Amikor nincs róla tudomásod,

hol van a belső és

generációsan

a felső határod, ah.

Mások szerint nyomod,

pedig, hogy mi a siker, abban,

neked, azt csak, egyedül te tudod.

Ha, az anyagi jólétedért, teszed,

akkor is szükséges lenne,

felismerned.

 A hogyan,

meddig,

menjél.

Mikor,

miben

érzed,

mi a siker,

neked, hinnye.

Egy mosolyra érdemes,

szó, vagy mondat, ah,

ha nem is mások,

csak magad és

 a felelős

sejted,

miatt.

Magadról, a nagy

hajtásban el ne feledkezz, ah.

Ha nincs kinek elmondjad, hát

írd le, csak azért, hogy később,

rácsodálkozzál, mi által jutottál

el oda, hogy ne morgolódjál, ah.

Örülj, amikor a belső kontrollod

jelez, pihenj meg.

Máskor meg,

csak azért,

menjél, hogy

mozgásban legyél.

Legyen a helyén benned,

a mit és miért, hinnye.

Vannak időszakok,

amikor nincs más,

mint a mókuskerék.

Ha nem tervezel,

mi a motivációd.

Mikor éred el,

mihez képest, a

 sikerélményed.

Sikerre éhesen

maradsz, ha nem

látod át. Neked mi

fontos abban és miért,

pont, most teljesítenél.

Ha valaki, csak elvár,

dicsérni nem mer,

nem abban

tehetséges, hinnye.

Talán, addig, amíg,

meg nem tanulta,

ne nyúljon emberhez.

Ne toljad túl magadon,

az nem ad, csak visz, ah.

Ha a gyermektől túl sokat

vársz el és eléri azt, amivel

dolga nem is lett volna.

Ne csodálkozz, ha

ahhoz, amivel

nem lenne

dolga,

nincs

motivációja.

Elkezdi óvni magát,

a túlzásoktól majd.

Önismereti oktatás,

neked, aki már érzed, a

hiányát magadban, ah.

Előzd meg, azt, amikor

már, a muszáj kopogtat.

Legyenek miértek, hinnye,

a lelkes, szíves, gondolkodó

éned, segítene neked, ah, motiválna.

Ha, hajlandó lennél, tudomást venni róla.

Ismerem mint a tenyeremet címmel, adnám elő, ha

 lenne rá, igényetek. Ők, akik, már érzik, valami, még,

hiányzik ahhoz, jól éljétek meg, a saját sikereiteket.

Hívjatok fel, beszéljük meg, a +36 30 2470 589-en,

mit lennefontos most tennetekönmagatokértés

az egyszerű hétköznapjaitok nagyszerűségéért.

Legyen szép ez a nap, sikerekből meg bőven.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Mindenki hozott, fontos feladatot,

ha sokáig, várakoztatnád, magadat,

teljesítés helyett, megkophat benned,

ha az alázatod, „valakire” váltod, ah.

A többi tehetségesben meg,

elfogyhat a saját ereje, az

állandó változást követve.

Azt is. időben megtudja,

mindenki,

van az Isten, ne

 csüggedjenek, hinnye, ah.

Óvatlanul, simán fellazítod, az

 akaratodat, ah, megmutatod, azt a.

Vajon szomorúak-e, a te szemeid is, ha

 mások felett, nekik, nem megfelelően,

 tudás nélkül is, döntesz, sorsszerű-e.

Ha, a tudás, ahhoz, még, nincsen, meg,

benned, kezelni majd, hogy tudod.

Tán, meg is lehetne, tanulnod.

Ő kívülről lát engemet,

mint,

ahogy őt,

én is látom.

Őszintén

szól

hozzám,

hiszen jól

ismerjük

egymást, ő a,

 kebelbarátom.

Aki még meg tud,

sértődni, tán, nincsen,

elég ismerete, a saját

sorsáról sem, hogy

 tudna, jól dönteni,

a többiekéről, hinnye.

Ne menj, túl, önmagadon, ah,

a többiek pénzét, ne herdáljad, hinnye.

Nem látod át, nem abban élsz, mi mindenre,

lenne az, másoknak tartást adóan, sokáig elég.

Teljesíts magad felé, nem biztos, hogy beéri a

lelkiismereted,

 a szóval, „bocsánat”.

Hahó, ha már dobtál el,

az útmentén szemetet, mi

lenne, ha az ünnepvárásban,

felvennél helyette, százszorosat.

Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, a

 következő generációink, majd, abban élnek.

Amit, a rád bízottakkal teszel, hozzáértés nélkül,

hátrahagysz, mert, nagy bátran, megteremtetted.

Vedd a belső tartásodnak a kontrollját, komolyan,

ha az összefüggésében látás, nincs meg benned,

bízz meg olyanokat, akik abban tehetségesek.

Egy Haza ez csak egy, beletettünk minden

szépet és jót, az életünk során, azt,

várjuk, velünk is úgy bánjanak.

Ahogy, a hivatásunk által,

eljutottunk, emberiesek

maradtunk. Nem szédített

meg, semmi, a hirtelen jövő,

mézesmadzagnak a látszata se.

Megmaradt, a jó öreg, alázatunk, a

tartásunk, az emberi méltóságunk, ah.

Ne piszkáljad, nem te szenvedted meg.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már

látod magadat, nem mentél

sehova, a Világ mégis,

megtisztel, ott időzik, nálad.

Látja a valóságot, az orcádat.

Tisztelettel éljél, hogy

szerethető legyél, hinnye.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami