Igen, tudom, nincsen, másom,

mint a sok tapasztalat és alázat.

Megy a Világ, a jó és szép felé,

megállítani, már nem lehet.

Aki, nem tanulta még meg, az

 alkalmazkodásnak a nagyságát,

bizony, körbejár, nem halad.

Az életszerűen élő,  a

tehetségével,

lépeget,

nagyon

nehezen.

Keresi a

jó minőségű

életéhez, a

lehetőséget.

Meg is tesz

érte mindent,

amire képes.

Tudja, nem

számít, más,

csak a pénztömeg.

Nem is gondolnak bele,

mi lenne, ha mindenkinek,

megfelelő mennyiségű lenne.

Hiszen, annak, a szemüvegén

keresztül, néznek már, mindent.

Nem fontosak, az emberiesek.

Mit is tehetne, hiszen már, a

 szárnyára vette, a tengernyi

pénze, ah, átutaztató lett belőle.

Észre sem veszi talán, ah, hogy mások

vállát, használná fel, pótolandó azt a hiányt.

A túlzó pénze, már ártott a lelkesedésének,

 nem szívesen, gondolkodik, másokkal, hinnye.

Összetett tudás, az adok-kapok körforgása, ah.

Elvenni a oldalamból, a generációs szavat, azt is

megteheti, de mindenütt vannak, emberiesek.

Vissza a kezdethez pénzesen, megtanulva azt.

Ami, akkor keletkezett, amikor a pénz nőttön

nőtt és nem visszafelé ment, az emberekhez.

Akik, a maguk munkájával, tehetsége által,

teremtették azt meg, nem pénzesedhettek.

Hiány és többlet, ah, körforgásba kerülhetne,

természetesen visszaállhatna, egészségesbe.

Ha tisztelet, már, senki felé, nincsen, lehetne

kérnem, hogy láthatóan tegye meg. Semminek

nézi, a meg nem pénzesedetteket, azt a, hinnye.

Lehetne, hogy lépjünk, egyet, előre, a következő

generáció oldja meg, mert ők már, másképp is látják.

A jól megszerkesztettek, nem életszerűek, szajkózók.

Lehetne, tanácsot adni, méltósággal, beállni a hétköznapokba,

ha nem itthon tanulta, hozzáadja a tudásához, ezt is megtanulja.

 Hinnye, amit itt kínlódtam ki, azokért, akiket, az Isten, nem a pénz

birtoklására teremtett, hiszen a saját bőrükön tanulják meg. Látják,

a gyakorlati életük által, így, vagy úgy, rajtuk csak uralkodnának, ah.

Ha az Isten, csak a pénzre gondolt volna, nem teremt, másabbat.

Szép, szíves, lelkes Világot teremtett, érezze jól benne magát,

mindenki, a maga szintjének megfelelően, a pénz nem Isten.

Persze nem tudom, csak tapasztalom, arra adta, a teremtő,

hogy legyen belőle, mindenkinek, ne vegye el, csak egyikük.

 Adjon lehetőséget, s ne legyen harc, a még, többért, inkább,

tanulják meg, mi a dolguk, ha tengernyi, a pénzük, hinnye.

Két oldalunk van, ha az egyiket, megtanultuk már használni,

mert azt hoztuk, úgy könnyebb. Időben észrevesszük, azt is,

mi az, ami, nélkülünk, nem működhet. Nem csinálhatja meg,

helyettünk senki más, fontos, a hétköznapjainkhoz, a tudás.

Nem fékekre, gátakra vágynak, kiteljesedésre, a Hazájukban.

Hiába a tengernyi pénz, ha nem fejlődik fel, a most, nem ad, visz.

Megtaláltam, valami fontosat, ah, ami, azért van, hogy igazolja azt,

emberies maradt, feltaláltam, az összefüggéseket, a tenyerekben.

Tudom, nagyon tisztában vagyok vele, porszemként, nem áll mellém

senki sem, nem a hatalmasokat, az emberies segítőket, keresem, ah.

Nem ártani, a segítőknek, hozzáadott tudást, kínálni vagyok itten.

Kérem tisztelettel, ne tessék ellenségesen kezelni, csak oktatni,

nevelni szeretném, az arra is igényeseket, csak a tusásom van.

Na, meg, tengernyi alázat, amiből nagyadagot már hoztam.

S, ahogy a sok emberies megérkezett, megtiszteltek,

óhatatlanul, összefüggésében látást hoztak.

Nincs hova mennem, ennyi évesen, már

nem veszik hasznomat, másban.

Ha csak, itt, nem segít valaki,

nekem, aki hatalmas, lett,

de nem veszítette el. A

legfontosabbat, emberies

maradt, felvállalja, hinnye.

A sokadig gyermeknek, a

makacs kitartása, visz előre,

araszolva, de kitartok benne.

Mert, nekem is vannak,

tehetséges

gyermekeim.

Mást, nem tudok

adni nekik, mint ezt, a

mintát, tartás, méltóság.

S természetesen, kívánom,

hozzá, legyen annyi pénzük is,

ami nem rontja el őket, hinnye.

S most, itt az ideje, bocsánatot,

kérnem, csak magam helyett

teszem. Akkor van ott, az

ideje mindennek, amikor

a szintváltás megtörténne.

Megtanulható, 20 órában,

nem könnyű, de megéri,

mondják akik megtanulták.

Ah, ha, a tapasztalható alázat,

kimarad, az ismétlés következik csak.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, hinnye.

Nem harcolok, sem veled, se ellened, oktatnám,

nevelnék, a feltaláltam által, ha beengednétek.

Nézz szét, látod, milyen szép, a lelked, tiszta

tükre, mindannyian így, érkezünk le, hinnye.

Ha magadért nem hiszed el, mire lenne

szüksége a gyermekednek, hát talán,

kérdezd, meg őket, kihallod majd.

Értük tegyél, adj lehetőséget,

ne helyettük oldjad meg.

Hiszen, akkor meg, ők,

miért születtek, pont ide.

Na még egy bocsánatot kérek,

remélem elég ehhez a sok szöveghez.

Ne várjatok mást tőlem, másom nincsen,

mint az Isten adta, emberies, tehetségem.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel, Julamami