Ki mennyit tesz bele és mások ahhoz képest,

 nem is tettek oda jót bele, hinnye,

s mennyi jót vehetnek ki belőle, ah.

Egy Haza ez csak egy, a múlt elmúlt,

ha visszafelé teljesítenek és előre

nincsen tervük sem, akkor bizony

megrekedhetünk. Hiszen az egyik

oldal felé túl sokat teljesítettek,

amíg a másikat méltóképpen nem

látják el jól, pedig ide teljesített életében.

Mások Hazáját erősíti, mert ott dolgozik,

ah, azzal ide is teljesít, amikor a ritkán látott

 családjának utalja a pénzt, a számok változnak.

Ha ugyanazzal az akarattal látnak  hozzá,  mert

közben  nem  fejlődtek fel ahhoz, nem tanulták meg  azt

amit addig sem tudtak, tán azért maradhattak, hinnye.

Mivel azzal mást nyújtani nem tudnak, már elfogytak

azok is, amikben előtte elérhették a tudásukkal

a csúcsukat. Arra az, ismeretlenre váltottak,

kimondták a mások általit, hát maradtak.

Abból ami  nem vitt sehova semmit,

ah, várakozott, megült, mozgásba

nem lendült, ugyanúgy maradt

minden, várakozik, hiszen

csak látszatos az is.

Az egészséges

körforgásban

mind a két oldalunk jelen

van és a mozgásunkhoz járul.

A gépeket  emberek gondolják

ki, alkotják meg, az emberi agy arra

a fejlettségénél fogva alkalmas, átlátja.

Aki megcsinálta azt amit feladatul hozott,

összefüggésében láthatja. Aki meg szeretné úgy

élni az életét, hogy a saját sorsát már átláthatja,

a maga tudásához hozzátanulja, hogy azt is tudja.

Mindenki tanulhatna úgy, hogy azt amit

odarak tapasztalhatóként a sorsa,

átadja, ha már megtanulhatóvá vált az.

Megtudtam azon az Akadémián, hogy mit

miért csináltam jól addig, hát minősítették.

Addigra 10.000 emberrel ültem  szemben,

mondtam  amit a tenyerükben láttam, nem

tudtam másoktól megtanulni semmit  sem.

Adnám hozzá a Hazánkhoz ezt a tapasztaltan

feltaláltamat, betanítva sokakat, hogy nekik is

legyen meg ez a működő életszerű tudás, ah.

Adják tovább mindazoknak, akiknek arra már

igényük van, mert érzik a hiányát, tanulják

megélni mindazt, amitől addig idegenkedtek.

Nem birtokolja el, ah, sem nem tartja meg  azt

csak magának, hiszen a  Hazáját szereti, hát a

 kiteljesedett, feltisztult tudását hozzátenné.

Ne maradjon le önmagához képest senki,

fejlődjön tovább a saját szintjén mindenki.

Emberségesekként alkotjuk a teljes egészet, ha

 nagyon nem siettetnének ah, sem nem fékeznének,

hinnye már, önmagunkhoz képest, a sorsunkat élnénk.

Ha kicsit elfáradnánk, az életkorunk miatt pihennénk,

de kicsinyke az amit kaptunk az életünk munkája után.

Hinnye,  minden további feladat teherként rakódhat már

ránk ha mások szerint kell megoldanunk. Na hiszen amikor ezt

felvállaltuk, azt gondoltuk egy idő után megoldják jól élhetünk.

Hiszen arra gondoltunk, önmagunkhoz képest már eddig is

jól teljesítettünk, hát élveznénk a jó életet ezentúl kicsit.

Hinnye, mi magunk döntenénk  el, hogy az amit

nyugdíjként kapnánk, elég-e  ahhoz, vagy még

teljesítünk a hivatásunk szerint magunknak.

Mindannyian más sorsot hoztunk, nem

éreznénk  jól magunkat a sorstalanságban.

Ah, ha könnyen elfáradnak a felvállaltjuk

helyett pihegnek mert elérték a sokjukat.

Ah,  pedig akkor kezdődne el az, ami arról

szólt, hogy a nép jól érezze magát itthon,

ah, netán tán a többieknek a jó minőségű

élethez való lehetőségéről elfeledkeztek.

Kezd el  mégy egyszer, mutatja az életünk,

ha  valamit már jobban tudnánk oda beleadni

a közösbe, a  saját Hazánknak a rezgése az,

amit  kirezgünk mi, akik ide születtünk meg.

Nem helyettesíthető  senki sem másokkal,

innen  szükséges kinőni a Hazánk rezgését

emelni a tudásunkkal, amik itt jöttek létre.

A beindított  motornak  a  hangjából kihallja,

ha valami nincsen egy ritmusban, adja a hangja.

Mindennek és mindenkinek van  egy egészséges

kirezgése. A sokat tapasztaló emberségesek érzik

mi az ami eltérő, a  hangban és tudásban van-e

egyensúly, vagy csak látszat, nem valóságos az.

Ha minden együtt jól egymáshoz illeszkedik,

nem akarja legyőzni, csupán meggyőzni, ah.

Ha annyit vesz  ki belőle, amennyit  beletett,

akkor nem marad tartaléknak se, arra, amire

nem  számíthatott az emberi agy, van az Isten.

Remélhetőleg tudja azt az addigi munkája által,

ha nem tudja egészséges ritmusban tartani a

 lépéseit, egyet oda a másikat  meg amoda, ah,

akkor bizony az egyik által majd hasra is esik.

A lelkesítés nem elég,  még akkor sem ah, ha

azt nagyon profin tudja. Ha nem jól kapcsolódik hozzá,

 a jól működéséhez a szívével a  jó életritmusát nem adja,

a  gondolkodó agya sem hozhatja a jó döntéseket, hinnye  már.

Minden  egy, ha csak egyről szól  minden, nem tudnak kapcsolódni

ahhoz, akikről  addig nem szólt, nem  voltak egészséges mozgásban.

Várakoztak arra, hogy valaki megmondja merre  van az előre, hinnye.

Mert helyettük gondolkodni látszottak,  akik beszéltek mindenfélét

mondtak, okosat játszottak, feltételezték, tudják is amiről beszélnek.

Nagyban gondolkodni, kicsiben nem  látszik bizonyítani,  előre, hátra

mozogni, az még nem azt jelenti, hogy tud már azáltal helyesen járni.

Egyenként születtünk, különböző tehetségeket, fejlettségi szinteket

hoztunk, amit az elődeink megcsináltak, tovább szükséges  vinnünk.

Ha nagyot álmodik valaki, a tudásnak is szükséges hozzá meglenni.

Ah, ha a mások szerintit követjük,  nem a saját sorsunkat éljük.

Addig amíg  rá  nem  jövünk,  magunkért szükséges  tennünk úgy,

hogy az egészséges körforgáshoz alkalmazkodunk, mi magunk.

Apró  kicsi fontos része vagyunk az egésznek mindannyian, a

teremtő alkotott egy egészségesen jól  működő Világot  nekünk.

Ha betartjuk a  jól  működéséhez szükségeset, lelkesen, szívesen,

gondolkodva élünk, egymás  létezését tiszteletben tartjuk.

Hozzáadott tudásként alkalmazhatjuk, a  Hazánkban az

otthon vagyok érzését átélve jól érezhetnénk magunkat.

Ha végigvihetnénk amit a tehetségünk által feladatnak

kaptunk, nem ártva, se bántva, magunkra

is  jól vigyázva,  gondolkodva meg is élünk.

A dolgunkat, a feladatunkat, a munkánkat

megbecsüljük, mert  tudjuk az életünket élni,

a sorsunkat megélni  születtünk mindannyian.

Aki csak visz és adni nem  tanult meg, eljön az

ideje annak, akkor is kap, ha már adni szeretne.