2016.02.29. írtam. Hol bujkálsz szeretet.

Áldjon meg az Isten  bőséggel, ugye a megsokszorozódásodat láthatom majd gyakran, az emberek orcáján a mosolyukban kuncogsz és igyekszel ott lenni szinte állandóan.

Nem magam miatt várlak, hiszen bennem rezeg a lenyomat. Egy pici hangulat, áramlat, s amíg az hat, hát itt is marad.

Minden azt már értő  embernek mondom, szeretetből vagy. Ha már tudod kontrollálni magadat s az adni tudásodat, amivel nem árthatsz magadnak sem.

Hát ott óvatosan áradj, s úgy adj, hogy azt átlátva, meg ne bánjad, hogy odaadtad, majd láthatod azt, ahogy tovább megy és messze is árad, újra lesz miért mosolyogjanak.

Az, hogy így van ez, elég nagy gond, sok  ember sokféle helyzetbe került, nem találja a saját Hazájában megoldásokat, nem a néphez igazítottak azok.

Ah, meg ne feledkezz a Nép az Isten adta Nép létezéséről, mert úgy indult, hogy róluk is szól a jó és a szép, amit ide teremtettek, arra alapozták az életüket, hogy majd innen is kapják vissza azt,  ah.

Jól boldogulhatna a Nép, ha ismerné, hogy miben tehetséges, a tehetségéhez kaphatna lehetőségeket.  Hiszen boldogulás nélkül, hogyan legyen boldog, ha nincsenek  emlegetve, az olyan mintha nem is léteznének, hinnye.

Hát csak reménykedni lehet, hogy a  pénz ott van ahol a tudás és a  hozzáértés, mert az emberséges tudja mit vállalt és teljesíti is azt.

Ah, azt is tudja minden döntése érinti mindazokat, akik  maguk fölött  dönteni nem tudnak, hiszen mindent a pénz határoz meg.

Ah,  akinek  abból méltatlanul kevés jut, mert nincs lehetősége  teremteni, egy  idő után azt észleli a  hazája  nem jól szolgálja  ki.

Egy Haza ez csak  egy, ide születtünk, itt nőttünk értő,  gondolkodó felnőtté, a túl sok  várakoztatás meghozza a punnyadást, ha nincs elég önbecsülésed. Emberismeretnek is nevezem  azt,  amit feltaláltam,  önismereti oktatás  most a hivatalos gyűjtőneve.

Azt látom, hogy tetszik  sokaknak és pedig sokféle embernek, csupán annyi hiányzik, hogy valaki felvállalja és megvegye, hogy kiszolgálja vele az embereknek az erre a tudásra való igényét.

Ismerjék meg a  sorsukat, a generációs  feladataikat, tartást, méltóságot megtartó erőt kapnak  általa, önmagukból merítve, ha már a szintjükön vannak.

Tudják tovább gondolni mindazt, amit eddig elvégeztek, annak az ismeretével, generációsan hova tartozva  törleszthetik le, azt ami még  megmaradt, a családjukért és önmagukért, vállalják a sorsukat.

Na attól mentsen meg  minden intelligens embert, jó szakembert, a feladatához hozzáértőként tevékeny embert, szorgalmasat, hogy mások életritmusa szerint jussanak, munkához, feladathoz, hinnye.

Attól meg különösen mentse meg az Isten, hogy kiszolgáltatva  legyen,  olyan emberekre várva, akik már nem a hétköznapi nekik megjáró életvitelükben vannak.

Hiszen azt várják el  másoktól is, amiben ők maguk élnek, már fogalmuk sincsen róla, hogy a Nép miből és hogyan tudna megélni, hasonlóan mint amikor  még teremteni, dolgozni tudott, hinnye.

Azt a, na most ide a jó nagy bocsánatot kérek.

Ha nem ismerik a sorsukat,  akkor élik azt amit éppen lehet,  nincs mihez viszonyítaniuk, ha nem ismerhetik  fel  a saját szintjüket sem.

Szintjük alatt élni nehezen tudnak, az olyan mint egy nehéz nyomás  lefele, hát legfeljebb előre néznek néha, de  leginkább a talpuk alatti  talajra.

A megoldások meglátása miatt is, na meg a  belső tartásodat  megigazítva, tanulj meg átlátni, kihallani, ismételd és megérzed újra.

Felidézheted magadban,  mert így, ennek a  tudásával, születtünk meg, mindannyian.

Amikor felismered magadban az igaz valódat, hát megnyugtathatlak, nagyon jól érzed majd, abban, akkor, magadat.

Nem üresedik ki a lelkedből, mert a “hazaértem” érzése ott marad és segít neked attól fogva, hogy a jót a rossztól elválasztani már tudjad.

Hinnye, tapasztalatlanul bele ne szaladj, a benned lévő tisztelet, megmutatja a jó utat. Magadat is óvod, ha minden körülmények között  emberséges maradsz.   S úgy hagyod a következő generációnak, a majd tanulható lenyomatodat  és tisztelettel megemelik előtted a kalapjukat. Szeretettel: Julamami