Mond te hol és hogyan élsz, milyen az élet nálatok, ma.
Biztonságban tudjátok-e magatokat ott ahol vagytok,
megmaradt-e, az egészséges emberi méltóságotok,
vagy már csőlátásban vagytok és úgy is maradtok.
Magyarországon élek, Paks városában, ahol
születtem, a 70. évemben vagyok,
egyéni vállalkozóként
kiegészítve az
53 ezer forint
nyugdíjamat.
Nem csak
vállalkoztam,
voltak jónak is
mondható fizetéseim is,
nettóból számolták ki, ah.
Az önbecsülésem miatt van,
hogy mondom, mondom és
mondom, segítve magamon.
Nem békélhetek meg azzal,
hogy majd valahogy lesz ez is.
Mindehhez képest tömegeknek
adtam ezidáig és adok továbbra is
hasznos életszerű tanácsokat.
Megtartom hát a nehezek
által létrejött tartásomat,
emberesedek még mindig.
Feltaláltam valamit amit ha
tudnák az emberek, hogy mi
mindenben segíthetne nekik,
szorgosan megtanulnák,
leolvasni a sorsukat.
Az életünk olyan
amilyen éppen
lehet, viszont
ha tudjuk,
hogy a
sorsunkat
megélni is lehet,
bizony akkora nagy
meglepetés nem érhet.
Magyarország az én Hazám,
ide szült engemet sokadikként,
az anyám. Meg is gyógyult,
mire megszülettem,
orvosi javallatra érkeztem.
Magamat neveltem, ahogy
megjött az eszem ahhoz,
hogy mi lenne úgy jó nekem,
hogy érezhessem a jót és a
szépet nekem szükséges
megteremtenem,
sorsszerűen.
Magamért
felelős is
én vagyok.
Igyekeztem,
azon voltam,
hogy ne csak nekem
legyen jó érzésem, akkor
ha rájöttem van a lelkes,
szíves, gondolkodó énem.
Bizony segítőnek születtem,
nem tudtam úgy elmenni
senki kiszolgáltatott
mellett, hogy ne
azon gondolkodtam,
volna segíteni miben tudnék.
Azt is gyakoroltam már elégszer,
most másokon a sor a segítésben,
az oktatásom megelőzésben zajlik.
Azzal a tengernyi tapasztalattal
a sok időben segítés által, már
Prevenciós lett a hivatásom.
Emberségesként nem tudott magával
ragadni a pénz birtoklása, olyan
módon teremtése,
hogy másoknak
ne legyen meg
ugyanúgy a jó aközben.
Nem így képzeltem el az
életemet 70 évesen,
azt hittem a szülőhelyem
jól bánik majd mindenkivel,
aki ide született, nem tesz
ilyen nagy különbséget.
Gondolkodva tudom,
a hivatásom,
a feltaláltam volt az,
hogy ennyi hátrányom
legyen belőle tíz év alatt.
Egyetlen megrendelést sem
kaptam, a Világban jól ismert
lettem, itthon viszont a már jól
megérdemeltekből kimaradtam.
Nem mentem el akkor sem, amikor
a más városból érkező felkért arra,
annak meg is jött a hozadéka.
Amikor az látszott már, hogy
más országban könnyebb
lenne az életünk, ha ott
a hivatásommá lett
sorsolvasást gyakorlom.
Gondolkodjon el mindenki,
aki arra adja a fejét, hogy a
Hazájában kívánja a hivatását
gyakorolni és az nem tetszik
másoknak, irigységet okoz.
A tájékozatlanságot tükrözi,
mindenkinek van saját sorsa,
generációs feladatai sorsszerűen.
Vannak akiknek még pakolja a sorsuk
mert addig nem törlesztették mindazt.
Úgy hát nehezítetté lett az ami másoknak
könnyebb, hiszen az elődeik megoldották.
Valószínűleg jó lenne, ha
lenne egy olyan alap
védelem, ami bárkit
megillet aki oda született,
ahol valami neves építmény van.
Ne legyen hátránya az amit a Világ
elfogad, ismert lehet sikeres is egyben.
Messziről is eljöttek a sorsolvasásáért,
ma már Heringes Árpádné Messenger,
által online szolgáltatok és ez végleges.
Viszont vannak emberek, akik
nem úgy gondolkodnak,
hogy mindenkit
megillet azon a
helyen ahol
megszületett,
a jó minőségű élet.
Kiváltságokat építenek
maguknak és nem nézik,
kinek mi hátrányt okoznak.
Nehéz megértenem azt,
hogy ne úgy gondolkodnának az
emberek, legalább ne ártsanak.
Vagy mikor és mi okozza bennük
azt, hogy csak magukra gondolva
élnek, csak kapni szeretnének.
A sorsunk csak a miénk,
nem veheti át tőlünk,
se, nem élheti helyettünk
senki más. S teljesítenünk is
nekünk fontos úgy, hogy magunkra
is vigyázni tudjunk, olyan körülmények
között, ahol nem átgondoltan töltenek
be, hivatásnak látszó méreteket, hinnye.
Brüsszelért kiáltok, írtam úgy hat éve,
tíz éve írok már különböző domen neveket
használtam, most sem itthon tartom az oldalamat.
Web-tenyér, https://julamami.com el lehet érni.
Járok körbe, valahogy nem jutok el oda, ahol tudnák
a választ arra, rendezik-e az apró nyugdíjamat többre.
Miért nem veszi meg a Hazánk a feltaláltamat, amikor
mostanra nagyon nagy lenne a szüksége mindenkinek.
Aki szeretné megélni az életét a sorsa szerint, ezt talán
csak lehet, vagy majd megtudom, meddig lehet nekem.
Nem tudom elfogadni, hogy amikor ezt a hivatásomat
gyakorlom, akár naponta, nincs olyan lehetőségem,
ami által biztonságban tudnám magunkat továbbra.
Hiteles hozzáértőkre lenne szükség, hogy ne legyünk
se behatárolva, sem lenézettek mert az életkorunk
70. Ne az jöjjön le ami nem jellemző, hanem az amit
létrehoztunk az internet világa által, megalkottuk, vagyunk.
Amiért igényesen látogatják az oldalunkat sok országból,
lehet, hogy szolgáltattunk már oda jó minőségben, azt a.
Valaki akinek oda van szava, talán odaszólhatna, én
a Nép öregedő gyermeke itt maradtam, a jóhoz,
széphez nincs utam, megfeledkeztek rólam. Nem
úgy terveztem megélni a sorsomat, hogy
befejezni ne tudjam, sorstalanul éljek,
azért mert erre nincs rálátása
hitelesen még senkinek sem.
Hiszen csupán a betanítása
van hátra annak amit én
találtam fel, hogy jó
legyen másoknak is.
Ne keseregjenek,
megismerve a saját
sorsuk nehezítettjeit
azt átvíve emberesíti
őket. Tartást, méltóságot
ad, az amire az ember képes.
Ne mások mondják meg mikor
hagyja abba a hivatását, ő maga
döntse el. Betanítottam-e arra elég
emberségest ami már a hivatásukká
is lehetne, ha abban tehetségesek.
Várom a tehetséges üzletembert
aki befektet, akár a Hazánknak
adott pénzből. Hinnye az vissza
kerülhetne azokhoz az ebben
tehetségesekhez, akik
azután abból a tudásból
majd jól meg is élhetnek.
A gyermekeik életszerűen
jó minőségben élhetnének,
ha igazodni tudnának a most
energiáihoz, naponta fejlődve.
Jó szervezéssel eljöhetnének
majd sokan mindenféle
országokból megtanulni,
hiszen sorsa van mindenkinek.
Édes Hazánk Csodaszép, kérlek
ne menj még, hiszen a széppel a jóval ,
amit ide teremtettünk, nekünk még
meg sem jöttél, várunk rád oly rég.
Hagyd meg a reményt számunkra,
ez itt egy közös Haza. Ne birtokolj
el mindent, hagyjál jót és szépet
az Isten adta emberséges Népnek.
Ha van egészséges, működőképes
ötletetek a túléléshez, segítsetek.
Mert ma nekünk, holnap már nektek,
ha kikopott az emberség, nincs megállás.
Segíts magadon az Isten is megsegít, így élek
már 26. éve, a feltaláltam a nehezeknek a gyümölcse.
Vegyétek meg, vigyétek, éljetek jó minőségű életet,
azáltal, hogy a lelkes, a szíves, a gondolkodó énetekre
is odafigyeltek, ne kopjon meg se ki az emberség belőletek.
Egymásra odafigyelve, tisztelettel, szeretetben élhessetek.
Ne kelljen a gyermekeitek, unokáitok előtt szégyenkeznetek, a
könnyebbek miatt, a közösnek hasznosért lettek kiszolgáltatottak.
