Úgy élni, hogy adjad át a tudást és az érzés adjon neked.

Ha olyan tájékoztatások vannak a gyermekek közösségében,

amit még a gyakorlatból nem, csak elméletből tudnak adni, tán

nézzenek előbb rá, a MA-MI címszó  oldalamra  a honlapomon.

heringesarpadne@gmail.com által elérhetnek, Julamami védjegy.

Köszönöm, ha megtisztelnek a bizalmukkal, fontos információ.

2011.03.29. – hozzá 2016.03.24 és 2020.09.28.

Ezt csak úgy lehet, ha  azt a feladatot végzed,

amire téged teremtett az Isten.

Ha még nem fogod fel azt amiben

emberileg  fejlődnöd szükséges.

Az egyik oldaladon sokszorozhatod

azt amit hoztál, a másik oldaladdal  meg

leépülhetsz, az egyensúlyod meg oda, ah.

Emberségesek, ugye ti is látjátok már,

hogy gyakorolni kellene az alázatot.

Apró fontos porszemek vagyunk,

nem különb senki a másiknál.

Tudod-e, hogy generációsan,

te mit hoztál és kivé lettél, azt a,

de jó, hogy amolyanná nem váltál.

Sorszerűen merre mehetnél,

mi mindent kellene tenned,

 a sarjaidat nem terhelve azzal,

a nekik nem sorszerű nehezékkel.

Amit könnyebb lett volna megtenned,

amikor odatette a sorod neked idejében.

 Tiszteletben tudod-e tartani,

a mások értékeit, javait,

ki ne billenjél, mert ha,

a belső tartásodtól,

már eltértél, mihez,

 képest mi tart meg.

Ha azt feltételezed,

neked már mindent lehet.

Nekem a zsíros kenyér,

lila hagymával, neked a kaviár.

Hinnye, nincs miért,

ne sajnálj,

az életminőséget

nem ezek határozzák meg,

én a kaviárt biza nem szeretem.

Neked az ügy, az üzlet, a túlzó pénzek,

nekem az emberek tisztán mosolygós szeme.

Nekem a szerény élet, s a remény nem hal meg,

pedig volt úgy már, hogy csoda, hogy élek.

Neked buli,

 a laza, dőzsi, habzsi,

s a csillogó látszat maga.

Mögötte meg az emberies,

tartás és méltóság hiánya.

Ha fejlődni nem tudtál,

mert elvitt a látszat ár, a

visszafelé fejlődésedben

rájöttél, hol mentél túl

azon, amit kontrollálni

 régen elfelejtettél.

Na mi a különbség,

ezt kapd ki,

hidd el semmi.

Ki rájött mi a dolga

a sorsában, mások meg

csak beleélnek, mintha

semmi másban nem

hinnének, mint

abban amit csak kapni,

szerezni láttak, adni nem tudnak.

Hátha a látszatos szerint szeretsz élni,

én magam szerint, írni, festeni, vanni – lenni.

Gondolom,

nem irigyled az én életemet, nincs

miért ne is tegyed, csupán annyi

a különbség én tudom, hogy

mit és miért és úgy élem  meg.

Én magam az irigységet mint érzést, hála

 Isten, amióta az eszemet tudom nem ismerem.

Nem tudtam volna ebben a minőségben ennyi

évet a gyakorlatban tapasztalva, párhuzamosan

Online is oktatva, összefüggésében teljesíteni, ah.

Van az a pillanat, amikor átbillennek az emberek,

na abból kijönni nem hiszem, hogy szeretnének,

üresedve elmúlik a késztető erő belőlük tán végleg.

Egyenként, más és más feladattal születtünk meg,

a Nép korosodó gyermekeként, már látom azt amit

nem is titkolsz már el, mert azt hiszed, az nem látható.

Anya, Apa, nyisd ki a szemed, úgy fogd a gyermekeid

kezét, ha szükségük van még rád, átlátni tanítsd,

úgy a távolság se halványítja az erejét.

Kapjanak otthon annyi szeretetet,

hogy ne akarjanak máshogy, sem

ne vihessék őket becsapva  félre.

A gyermekeidet akkor is szeresd, ah,

ha nem úgy élnek, mint ahogy te tetted.

Ha olyan emberek vállalnak náluk magasabbat,

akik csak a hatalomért ácsingóznak, nem erősödhet fel

ahhoz bennük, az emberséges tartásuk, se a felelősségtudatuk.

Azoknak a következményei mind összeadódva, hamarosan látszanak

s arra hárulnak, aki felvállalta anélkül, hogy összefüggésében látná.

 Az emberek meg elhitték amit látnak, azt gondolták, hogy nincs

semmi gond, sem baj nem lehet, magukból kiindulva, hiszen

ők nem ártanának. A Nép összefüggésében már láthatja,

ha a saját családját érintően kénytelen azt látni,

hogy gügyének nézik folyamatosan őket. Azt is

kivárja, hiszen tudja, körbeérve nagyon sokan

láthatják azt, magától tárul fel az is hamarosan.

Szép jövőben hinni, szabadon jönni – menni, hinnye,

tisztán meglátni a hétköznapi csodát, ünnep lesz az élet,

ha tiszteletre, tisztaságra, szeretetre vágyik már a világ.

Hívd fel akit a lelked jelez,

alázattal tedd rendbe a múltad,

amit régen még nem tudtál volna, azóta,

sokat tapasztaltan, már megbocsátani is képes vagy.

Emberesedj, ne a könnyű után menj, nem mindenki van

jó szándékkal feléd, van aki azt hiszi, nem látszik

ki már minden. Amit oly vakmerően vállalt fel,

mert azt hitte megállt az idő és a Nép nem

fejlődik fel az összefüggésében látásig.

Tévedni is emberi, ah, tudás nélkül

már nem megy semmi, talán

legalább az alapokhoz

fel lehetne fejlődni.

Önismereti oktatás,

egészen az önbecsülésig.