Ki mennyit tesz bele és mások ahhoz képest,
nem is tettek oda jót bele, hinnye,
s mennyi jót vehetnek ki belőle, ah.
Egy Haza ez csak egy, a múlt elmúlt,
ha visszafelé teljesítenek és előre
nincsen tervük sem, akkor bizony
megrekedhetünk. Hiszen az egyik
oldal felé túl sokat teljesítettek,
amíg a másikat méltóképpen nem
látják el jól, pedig ide teljesített életében.
Mások Hazáját erősíti, mert ott dolgozik,
ah, azzal ide is teljesít, amikor a ritkán látott
családjának utalja a pénzt, a számok változnak.
Ha ugyanazzal az akarattal látnak hozzá, mert
közben nem fejlődtek fel ahhoz, nem tanulták meg azt
amit addig sem tudtak, tán azért maradhattak, hinnye.
Mivel azzal mást nyújtani nem tudnak, már elfogytak
azok is, amikben előtte elérhették a tudásukkal
a csúcsukat. Arra az, ismeretlenre váltottak,
kimondták a mások általit, hát maradtak.
Abból ami nem vitt sehova semmit,
ah, várakozott, megült, mozgásba
nem lendült, ugyanúgy maradt
minden, várakozik, hiszen
csak látszatos az is.
Az egészséges
körforgásban
mind a két oldalunk jelen
van és a mozgásunkhoz járul.
A gépeket emberek gondolják
ki, alkotják meg, az emberi agy arra
a fejlettségénél fogva alkalmas, átlátja.
Aki megcsinálta azt amit feladatul hozott,
összefüggésében láthatja. Aki meg szeretné úgy
élni az életét, hogy a saját sorsát már átláthatja,
a maga tudásához hozzátanulja, hogy azt is tudja.
Mindenki tanulhatna úgy, hogy azt amit
odarak tapasztalhatóként a sorsa,
átadja, ha már megtanulhatóvá vált az.
Megtudtam azon az Akadémián, hogy mit
miért csináltam jól addig, hát minősítették.
Addigra 10.000 emberrel ültem szemben,
mondtam amit a tenyerükben láttam, nem
tudtam másoktól megtanulni semmit sem.
Adnám hozzá a Hazánkhoz ezt a tapasztaltan
feltaláltamat, betanítva sokakat, hogy nekik is
legyen meg ez a működő életszerű tudás, ah.
Adják tovább mindazoknak, akiknek arra már
igényük van, mert érzik a hiányát, tanulják
megélni mindazt, amitől addig idegenkedtek.
Nem birtokolja el, ah, sem nem tartja meg azt
csak magának, hiszen a Hazáját szereti, hát a
kiteljesedett, feltisztult tudását hozzátenné.
Ne maradjon le önmagához képest senki,
fejlődjön tovább a saját szintjén mindenki.
Emberségesekként alkotjuk a teljes egészet, ha
nagyon nem siettetnének ah, sem nem fékeznének,
hinnye már, önmagunkhoz képest, a sorsunkat élnénk.
Ha kicsit elfáradnánk, az életkorunk miatt pihennénk,
de kicsinyke az amit kaptunk az életünk munkája után.
Hinnye, minden további feladat teherként rakódhat már
ránk ha mások szerint kell megoldanunk. Na hiszen amikor ezt
felvállaltuk, azt gondoltuk egy idő után megoldják jól élhetünk.
Hiszen arra gondoltunk, önmagunkhoz képest már eddig is
jól teljesítettünk, hát élveznénk a jó életet ezentúl kicsit.
Hinnye, mi magunk döntenénk el, hogy az amit
nyugdíjként kapnánk, elég-e ahhoz, vagy még
teljesítünk a hivatásunk szerint magunknak.
Mindannyian más sorsot hoztunk, nem
éreznénk jól magunkat a sorstalanságban.
Ah, ha könnyen elfáradnak a felvállaltjuk
helyett pihegnek mert elérték a sokjukat.
Ah, pedig akkor kezdődne el az, ami arról
szólt, hogy a nép jól érezze magát itthon,
ah, netán tán a többieknek a jó minőségű
élethez való lehetőségéről elfeledkeztek.
Kezd el mégy egyszer, mutatja az életünk,
ha valamit már jobban tudnánk oda beleadni
a közösbe, a saját Hazánknak a rezgése az,
amit kirezgünk mi, akik ide születtünk meg.
Nem helyettesíthető senki sem másokkal,
innen szükséges kinőni a Hazánk rezgését
emelni a tudásunkkal, amik itt jöttek létre.
A beindított motornak a hangjából kihallja,
ha valami nincsen egy ritmusban, adja a hangja.
Mindennek és mindenkinek van egy egészséges
kirezgése. A sokat tapasztaló emberségesek érzik
mi az ami eltérő, a hangban és tudásban van-e
egyensúly, vagy csak látszat, nem valóságos az.
Ha minden együtt jól egymáshoz illeszkedik,
nem akarja legyőzni, csupán meggyőzni, ah.
Ha annyit vesz ki belőle, amennyit beletett,
akkor nem marad tartaléknak se, arra, amire
nem számíthatott az emberi agy, van az Isten.
Remélhetőleg tudja azt az addigi munkája által,
ha nem tudja egészséges ritmusban tartani a
lépéseit, egyet oda a másikat meg amoda, ah,
akkor bizony az egyik által majd hasra is esik.
A lelkesítés nem elég, még akkor sem ah, ha
azt nagyon profin tudja. Ha nem jól kapcsolódik hozzá,
a jól működéséhez a szívével a jó életritmusát nem adja,
a gondolkodó agya sem hozhatja a jó döntéseket, hinnye már.
Minden egy, ha csak egyről szól minden, nem tudnak kapcsolódni
ahhoz, akikről addig nem szólt, nem voltak egészséges mozgásban.
Várakoztak arra, hogy valaki megmondja merre van az előre, hinnye.
Mert helyettük gondolkodni látszottak, akik beszéltek mindenfélét
mondtak, okosat játszottak, feltételezték, tudják is amiről beszélnek.
Nagyban gondolkodni, kicsiben nem látszik bizonyítani, előre, hátra
mozogni, az még nem azt jelenti, hogy tud már azáltal helyesen járni.
Egyenként születtünk, különböző tehetségeket, fejlettségi szinteket
hoztunk, amit az elődeink megcsináltak, tovább szükséges vinnünk.
Ha nagyot álmodik valaki, a tudásnak is szükséges hozzá meglenni.
Ah, ha a mások szerintit követjük, nem a saját sorsunkat éljük.
Addig amíg rá nem jövünk, magunkért szükséges tennünk úgy,
hogy az egészséges körforgáshoz alkalmazkodunk, mi magunk.
Apró kicsi fontos része vagyunk az egésznek mindannyian, a
teremtő alkotott egy egészségesen jól működő Világot nekünk.
Ha betartjuk a jól működéséhez szükségeset, lelkesen, szívesen,
gondolkodva élünk, egymás létezését tiszteletben tartjuk.
Hozzáadott tudásként alkalmazhatjuk, a Hazánkban az
otthon vagyok érzését átélve jól érezhetnénk magunkat.
Ha végigvihetnénk amit a tehetségünk által feladatnak
kaptunk, nem ártva, se bántva, magunkra
is jól vigyázva, gondolkodva meg is élünk.
A dolgunkat, a feladatunkat, a munkánkat
megbecsüljük, mert tudjuk az életünket élni,
a sorsunkat megélni születtünk mindannyian.
Aki csak visz és adni nem tanult meg, eljön az
ideje annak, akkor is kap, ha már adni szeretne.
