2016.09.23. írtam.

Mit is mondhatnék, tapasztalva oktató ember vagyok, ebben a nagy dübörgésben, ahol már szinte csak a pénzről szóló gépies zajt hallani. Igyekszem mint mindenki, aki érti, hogy semmi sem végleges, se nem állandó, az egyetlen ami biztos, a belső emberséges tartásunk valós.

A sorsunkat az Isten rajzolta a tenyerünkbe, aszerint lehet megélni, mindent ami lényeges. A fontosnak látszók megvárják a holnapot,  hiszen senki más  nem  tudja megoldani, mint mi magunk.

Az önbecsülésünk okán, önmagunkért, nem hagyunk  ki semmi nehezet, az elmélet és a gyakorlat összehangoltan mutatja az életutunkat.

S ha majd elmúlik a káprázat, s kitisztulnak a tájak és még szóba álltok egymással, mert hagytátok, hogy rongáljon rajtatok a gépes förgeteges, kiüresedésre késztető mindent visz erő.

Gondolkodjatok el,  keressétek meg magatokban, a lelkes, szíves, gondolkodó emberiest, az őserőtök mindig segít, ha észlelitek, el is csendesedtek, mert csak alázattal megy.

Ne épülj le a mások késztetésére sem, ne hamarkodd el, nem születtél te sem fölöslegesre hidd el, van az Isten, bízzál benne, hogy ha már nem bírsz a förgeteggel el.

Csendesedj belül el, figyelj a lelkedre, szívedre, gondolkodó agyadra, az érezteti veled a megoldást emberséges.

Kérlek, ne menj túl önmagad határain, nem véletlenül születtünk itt mind, egyenként le. A visszafordíthatatlanig, a telített energiáig ne menj el, ha még nem ismered fel, a saját ritmusodban  maradjál  hát.

Azt mondják kérj és megadatik, adjon az Isten minden földi jóból mindannyiunknak annyit és azt, ami neked, neked, neked és neked is egyenként a legjobb, na hiszen, emberek vagyunk nem robotok.

Julamami szeretettel.

Jönni, menni, sehol sem otthon lenni…      2016.03.07.

Amikor mindenki máshova megy, ki – be jár, amikor azt sem tudod ki vagy már, hogy  mi történik. Ha javításra vár az ami újnak tűnik, csak sokszorozva, a valósághoz képest sokat mutatva ismétlésben  zajlik.

Ha a szomjúság ellen, magadhoz, ilyen – olyan divatossá tett folyadékot veszel, akkor tudod-e, hogy miből mennyit ad az a szervezeted működéséhez.

Mikor mire figyelsz, ha magadra ilyen – olyan ruhát veszel, lapos vonzós vonalzós, vagy mindent visz amazonná leszel. Vagy abban, esetleg, ah, de ütős dáma utánzata leszel, ha magadra éppen, ilyen- olyan ruhát veszel.

Vajon tudod-e még ki vagy egy reggel, ami után a csábítóan egyszerűnek  ható, újdonságban megfetrengsz egyszer. Rajtad lesz-e a bélyege annak, amit elkerültél volna, ha tisztába lettél volna vele, mibe mégy bele, nem figyeltél a belső kontrollod  erős jelzésére se.

Az embert teljesre teremtette az Isten, amikor megszületett, hozta a belső tartását, emberi méltóságát, lelkét, szívét, gondolkodó agyát.

Nahát, nahát, csak nem vagy annyira nagyon a  külsődhöz hű, hogy a sorsodban a váltót is más állítja át, miközben el vagy foglalva, a külsőddel, a nagy megfelelésben, ugyan törődsz-e a lelkes éneddel.

Mit gondolsz miért olyan alkatot adott neked az Isten, tán a génjeid is beleszólnak ám abba. Mondta-e neked valaki felelősen előtte,  hogy milyen leszel majd “egyenre” formálva, átszabva, onnan elvéve, itt -ott ugyanazzal kitömködve, s mi tartja azt utána ott egybe.

Mit szól hozzá az arra alkalmas sejted, hogy megváltoztattad hirtelen, átprogramoztad a tested. A lelked, szíved, gondolkodó agyad meg, csak fülel, magaddal már megint mit művelsz és megint mit tervezel megváltoztatni.

Szólni még nem mer, mert nincs is kihez,  keresi a felelős embert benned, de mintha nem lennél otthon saját magadban. Átjársz csak, ide – oda sodor a huzat, annyira más leszel, hova lett a régi éned, legalább felismernéd, ha vennéd a fáradságot és  megkeresnéd.

Nem kellene esetleg azt az egészet, ami már nem tetszik, ami nyomaszt téged, neked  csak önmagadért átértékelned,  s az eredetihez visszatérned.

Figyelj ha a lelked jelez, biztos, hogy jól van-e az amit cselekszel, mert ha tájékozatlan vagy, kontroll nélkül éled meg azt, amihez közöd soha, nem is lett volna, hinnye, ejha, magadért is felelős vagy.

Akkor a tükrödnek mit mondasz majd, hogy miért, vagy kiért, ki mikor győzött meg róla, hogy azt elviseli majd a természetes léted.

Amikor fordítva éled már meg, időben lesz még remélhetőleg, ha elgondolkodsz, hogy a hétköznapi jól bevált dolgoktól annyira miért is tértél el.

Mindannyian egyedül születtünk le, hoztuk a tehetségünket abban amiben és még sok mindenben, itt ahova születtünk, a kiteljesedésről szólna az életünk.

Azt is hoztuk, hogy mi a módja annak, hogy a  saját Hazánkban otthon legyünk. Kihalljuk, rálátunk, megérezzük azt, ami fontos nekünk, fogyasztunk annyit amivel ellát bennünket a szervezetünk.

Megnézzük, hogy ki teremtette elő azt amit ételként megveszünk, mondják azt is, hogy az leszel mint amit megeszel.

Életünk során, nem ártunk, nem bántunk, a tudásunknak megfelelően kiemelkedünk, ha eljutottunk oda, hogy a helyén van már a vezetőképességünk, még akkor sem kötelező azt tennünk, ha nincs hozzá kedvünk.

Mert generációsan is lehetne teljesítenünk nekünk, persze ahhoz tudni kellene, hogy van-e mindannyiunknak, a tenyerünkben, generációs jelünk.

Betartani is talán könnyebben menne, a létező, felismerhető, generációs határainkat, miközben megoldjuk a menet közben felmerülő generációs feladatainkat.

Ismerem mint a tenyeremet, én már igen, s mások miért nem így vannak ezzel. Ne várjál el olyat másoktól, amit nekik lehetetlen teljesíteniük, alkalmazkodni tanuljál, ha már vezetésről  álmodtál.

A családot, a barátot, nem vetjük le mint jó időben a nagykabátot.

Mert ki melegíti fel a lelkedet, ha majd riadtan körbenézel és a ridegség megborzongat ott gyakran téged.

S ha azt észleled, idegen ott minden, pöre lett a lelked, s nincs már senki sem aki, egyszerűen csak szeretettel gondolna rád.

Mint  az emberségesre, aki a hivatását gyakorolva, amíg él teszi a dolgát, miért lett természetes, hogy csak kapjál, s nem fontos az, hogy ígéreteiden túl, annak megfelelően teljesíteni  is tudjál már.

Talán úgy, könnyebb lenne elviselned, az egyedüllétet, ott a nagyreményűnek látszó, “elüzletiesedett”, kiüresedett idegenben is neked.

Tudod-e, ha gyakran látsz együtt embereket, az még nem jelenti  kötelezően azt, hogy jó barátok lettek, vagy az életvitelük megegyezne, az üzleti sikereik tartják meg ott mindegyiküket.

Lehet, hogy közös ügyben járnak, ne elégedj meg a látszattal, tudd meg az igazat, magadat be ne csapjad azzal.

Amit mások számodra, a látszat csapdájának odaraktak, időben kontrolláljad, hogy valóság-e  mindaz, benne van-e a sorsodban.

Önismereti oktatás, igény szerint a  sorsodhoz neveléssel.