Nézhetsz nyugodtan gügyének, most is a valóságról írok, ha nem
érted, hát nem neked szól, viszont ha már érdekelne a másik oldalad,
értővé válhatnál. Döntsd el, feltaláltam valami fontosat az értőknek.
Emberséges jelnyelvnek neveztem el, azzal oktatok, nevelek általa.
Kinek mikor és miért, na meg hol van az a határ, amikor felidéződik,
az, hogy újra benne van az ismétlésben, már megint, ah, hinnye.
Útba esik jövet – menet a takarékszövetkezet, mégsem
küldi az sms-t, ha a pénzed hozzá megérkezett, ah.
Nem tudsz továbblépni, mert nem tettél érte,
amikor ott volt annak az ideje.
Bizony nem fejlődhettél fel a
feladatodhoz, csak betöltöd.
Hát rávetülhet a saját
sarjadra az,
amivel
nem
is lett volna,
a sarjadnak dolga.
Lehet úgy is élni, hogy
mindent rávetítesz az őseidre.
Hárítod a felelősséget, mintha
nem is értenéd, mit nem tettél
meg idejében, ártottál annak is,
aki megtett mindent amit lehetett.
Ah, könyörgöm, ne vállalj fel olyat,
amihez nem vagy még eléggé
megemberesedve, azt a, hinnye.
Megismétled mindazt, ami veled
történt, mert feloldani nem tudtad.
Beállnál a szinted alá a katyvaszba.
vagy, viszed, cipeled, hiszen nincsen
más helyette. Vannak másabb
módszerek, erre is.
Lám, íme, nézzél
bele a tenyereidbe.
Vagy, próbálkozol,
hátha
valaki
megoldja,
helyetted.
Belemégy tán,
olyanokba is,
amit át sem
láthatsz, de
jól bevált
másoknak.
Megtalaláltam
a sorsokat, a saját
tenyereink mutatják.
Feltaláltam hozzá azt,
amit neked szükséges
megcsinálnod, nem
megy másképp.
Van hozzá, a
150 oldalon
túli rajzom.
Amit, ha
átrágsz,
megoldod,
vele mindazt,
amit másképpen
nem tudtál, hinnye.
Mondom, mondom,
mondom, amíg el nem
fogynak az oldalak.
Ki mennyit bír el
egy alkalommal,
annyit mozdít el
magán, attól, ami
a meg nem értését
okozta, el is köszönhet.
Műhely, a megelőzésért e.v.
Önismereti oktatás, nevelés,
nem fejtem ki bővebben, mert
vinnék mint a cukrot, hordanák
szét, azt láttatnák ez is az övék.
Hiába minden, nem tudja oktatni
más, egyenlőre csak én magam.
Ha elfogadók lesznek ezzel
kapcsolatban olyan sokan,
hogy meggyőzik a döntőket.
Ha már ide születtem régen, már
hazaszeretővé lettem, hazaértem,
megcsináltam, azzal, hogy
feltaláltam, ah, a nehézben.
A megtisztelők által,
a gyakorlatból vittem át
az elméletbe, lerajzoltam.
A valóban, nagyon nehezen
tanulhatót, hát beengednek vele
oda, ahol nincsenek gátak, tán, végre.
Se nem zárnak ki a megkülönböztetések,
a hétköznapokból, kirekesztve lenni, nem
tudom, másoknak mit jelent, voltak-e ilyen
nehéz helyzetben, tíz éven keresztűl, ah.
Nem gondoltam volna, hogy nem kapom
meg a segítséget a saját szülő hazámban.
Ahhoz, hogy nyugodtan oktathatom,
ott ahova sokan bejárnak naponta.
Talán pont azért, mert keresik a
megoldásukat, pedig itt van
sok mindenre lehet
megoldás az,
amit feltaláltam.
Nem hagyhatom elkallódni,
se széthordani a pocsékba.
Látom, mennyire érdekli már
sokakat, el is vennék tőlem,
próbálkoznak is vele.
A gubanc az, hiába
vannak az oldalak
bárkinél, nélkülem
nem tudja megtanítani
senki más, én találtam fel.
A megoldás abban van, hogyha
sokan kérik ott, ahol a mindent
eldöntők vannak, talán oktathatom.
Akkor, ha már eladtam a saját Hazámnak
ők meg úgy döntenek, hogy azután ingyen,
az érdeklődők számára, ezzel lehetőséget adnak.
Arra, hogy amit a saját Hazánkban találtam fel,
itt tanulhatják meg előszőr, az arra jelentkezők.
Legyünk valami jóban, szépben, feloldásokat
hozóban az elsők, maradjanak együtt a
családok, akkor is ha a világ másik
táján dolgoznak, tanulnak.
Ha valakitől ez már
nagyon idegen
gondolat,
sajnos
nem
segít ez.
A megelőzés az,
amiben otthon vagyok.
Úgy rajzoltam meg, úgy hat,
nem nekem méltatlan ez, hogy
nem kapok lehetőséget. Hiszen
én már megszoktam, most is
azért írom ide. Mert tudom,
segíts magadon az Isten
is megsegít, jól bevált.
Várok, nem adom fel.
No hiszen, ugyan, hogyan
élhetnék sortalanságban, ah.
Ha a sorsokat a tenyerekben,
na meg, a generációs jeleket,
a beszédes magzati szakasszal és
összefüggésében, megtaláltam, hinnye.
Van aki tudja, van aki még nem, van az Isten.
Tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.