A valóság… 2016.07.04. – 2020.12.21. https://webtenyer.com, https://julamami.com

 

 

A szeretet virágának mondom. Julamami
Az élet élni szeret, hát éljen a szeretet. Julamami

Győzzél meg, legyőzni

könnyű engemet, csupán

oktatnám a feltaláltamat,

nem harcolni születtem.

Hát ne győzködjél kérlek,

  mindennek megvan az ideje,

szükség van a sikereinkre,

az agyunk tápláléka az.

Egy minden,

minden egy.

Emberismeret

nélkül úgy sem megy.

Ki jön, ki meg már megy,

csak nekünk nem mindegy.

Felnőtté akkor leszel,

ha azt is felfogod,

hiába az akaratod,

egyedül nem megy.

Kérjél segítséget

ott, ahol olyan

minőség megy át

ami a megoldás.

Az intelligens belátja,

hogy neki kell alkalmazkodnia,

s ha már arra is rálát, soha nem az

életkorfüggvénye, ha dönteni képes lesz.

A döntéseitől felnőtté válik, a saját idejében,

mindent megbeszélni családon belül, hinnye.

Az otthon adják neki azt, hogy érzékelje, van

másképp is lehetősége dönteni, megelőzésben.

Úgy tálalni, hogy az át is menjen még időben,

a nagyszülők és a gyermekek értik egymást,

segítségül lehetnek, hogy legyen türelem.

Na meg, van az Isten, azt el ne feledjétek.

Apró fontos,

porszemként,

tenni most megint,

a jó kiteljesedéséért.

Remélem tisztában van

 vele, aki mások tudását

szemezgetve ossza szét,

mintha a sajátja volna,

hogy a tapasztalatnak,

meg kell lennie benne,

hogy az emberek lelkét,

megérintve ne ártson azzal sem.

Mit akarsz, ha már kijátszottad magad,

az emberek nem hisznek a lejáratásnak,

a tiszta generációnak legalább ne árts,

mert a jövőnkben a bizalmat ásod alá.

Mi a valóság a sorsodban neked,

s mi a valóságos élet nekem.

Ki miben van éppen,

s ki meg mit hozott,

s ahhoz képest meg,

hol tarthat most.

Hangosabban is

lehet, viszont

azzal a hallását

is kibillented.

Hinnye, akkor

előle minden

lehetőséget,

jót és szépet,

vetés nélkül

learathatod.

Vannak akik

nem tudnak kérni,

csak tudatlanul minden

lelkiismeret furdalás nélkül elvenni.

Hiszen fel sem fogja mi megy akkor át, ami

marad a másikban kibillentő is lehet ám.

Bizony nem kért addig még,

senkitől sem soha,

ő sem bocsánatot,

talán nem is tudja, hogy

azzal mennyit árt magának.

Pedig úgy indult neki, hogy

a Népért, azzal értünk is tesz.

Hol mikor romlik el közben a jó,

aki tájékozatlan lett mindezektől,

 nem érti már számára mi lenne jó.

Még csodálkozik, hogy nincsen

 már körülötte, aki megértő,

aki tisztelni tudja, s szereti.

Nem tanult még meg adni,

azt, hogy elvesz és kap,

természetesnek veszi.

Akkor még nem

is gondoltam,

hogy érzik-e,

azt az emberek,

magamért is tettem

azt, hogy értük tettem, ettől

jól éreztem magam a bőrömben.

Igazából csak jóval később

jöttem rá, mert

már akkor is,

megtartottam

magamban

a döntéseim sikereit.

Így lettem ilyen amilyen,

erős lelkű, segítő ember.

Amikor már

úgy érzed,

elérted

a csúcsod,

akkor,

ha

dagonyázni

nem szeretnél,

itt az ideje változnod.

Nem mered meglépni,

mert számodra ismeretlen,

azon oldal, amihez nem hoztál

tehetséget,

vágysz rá,

hogy

megismerd,

de a váltást,

megkockáztatni

még sem mered.

Prevenciós vagyok,

sokat tapasztaltam,

mire átvittem rajzosan

az elméletbe, amikor

megrajzoltam úgy,

hogy át is megy az

oktatásom közben.

Amikor topogsz csak,

egy ideje már, a mások

tudását is át tudnád venni,

ha átveszed, megtanulod

mindazokat tőlük időben.

Kiegészítve mindazzal

amit meg hoztál,

mert már,

nem elég

a saját

tudásod,

a jó minőségű

hivatáshoz.

S ahhoz,

amiről

 még

csak

most

álmodsz.

Mindennek

mindenkinél

más és más

a rálátása is,

az ahhoz kapott

különböző tudást,

hozzáadva jól jönne,

a saját Hazánknak is.

Megállni a talpunkon,

mind a két oldalunkat

mozgatva járni tanulni.

Amíg csak tanulod,

még nem tudod,

nehogy azzal a,

félig sem kész,

tudáséhségeddel,

másoknak okoskodj.

Addig biza az alázatot

naponta gyakoroljad, hogy

boldogulást hozzon a tanult,

  és a már tapasztalt tudásod.

Várom a jelentkezőket többet,

akik rászánnák magukat erre,

hogy ezt a hivatást ilyen

módon és szinten,

magukénak tudják.

Nem egy emberes

ez már többfelé is

lehet jó megoldás.

Teljesen emberségest

kíván, sokat szükséges

tanulni hozzá, de nem

lehetetlen megtanulni.

Az alázattal szükséges

már a hétköznapjaiban,

a hivatásából eredően,

alapban abban lenni.

Nincs mire várnom,

úgy szeretném átadni,

hogy akár megosztottan is

 tudják ezt, a hivatásukként

egész életükben gyakorolni.

Eddig 26 évem van benne,

nem volt egyetlen perce

sem  üresben, egyben

az életemmé is lett,

megéltem a sorsomat.

Évekig nem használhattam,

mert valaki belakta, kampányra.

Reménykedem,  hogy most már átjön

rajta az üzenet, az oktatásom tájékoztatása

okán, a  julamami védjegy tulajdonom jogán.

Tisztelettel, julamami@gmail.com, talán.

A felületesen kapkodó,

nem ad csak visz onnan,

nincs egyensúlyban.

 A váltásodhoz,

ha számodra,

is elérkezett,

a helyes idő,

tanuljál hozzá.

Ha az amit

hoztál mint

tehetséget

elfogyott,

nem

ad

már,

jövőképet, se

szebb holnapot.

Hát eljött az idő

ahhoz, hogy változz.

Meg lehet tanulnod,

azt amit nem hoztál.

Amikor ráébredsz

a valóságra,

 ne uraljon

el a bánat,

úgy lépj

előre,

 hogy

a jövőd,

majd, akkor neked is,

megveregethesse a vállad.

Amikor kinőtt már a feladatod,

s csak maradnak a kontroll nélküli

tanácsadók, s neked meg csak az álom,

amit már szeretnél elérni mindenáron.

Na itt az ideje, gondolkodj el most azon,

ha másoknak nem lenne más dolga itt,

erre a Világra, mind fölöslegesen,

születtünk volna meg, vagy csak

nézegetni, hogyan éled meg te.

Azt a jót is, amire vagyunk,

 hoztuk a mi tehetségünket,

az abban való kiteljesedésünkre.

Mindenkinek szüksége van sorsszerűen,

egy saját és generációs életminőségre

a Világhoz való alkalmazkodáshoz,

ne mástól várd, te magad tanuljad.

A generációs határaid megadják

arra a válaszokat ha kérdésed lenne.

Túlképzetten mire mégy egy olyan

helyen, ahol  az alapokat sem tudják

arról, mi a valós emberismeret, azt a.

A saját sorsodat is, ismerem mint a

tenyeremet módon át is láthatnád,

a helyedre kerülnél általa és utána

eldönthetnéd, inkább a gyakorlat-e

az, vagy az elméletet nyomod tovább.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

én magam a hivatásommal egy vagyok.

Különös oktatás, nevelés, önismereti,

emberismereti tréning, hogy így is

tudjad, hol van most az előre, a

  döntéseid érintettjei számára.

Nézz magadban szét, látod,

milyen szép a lelked tiszta

tükre, így érkeztünk mind.

Ha eltértél volna tán tőle,

igazíts meg, tanuljál érte.

Mind a két oldalunknak

szüksége van arra, hogy

a megfelelő időben kapjuk

meg a fejlődési lehetőséget.

Várakozni tudok, ha van mire.

A megelőzés, a tisztelet,

a megbecsülés és a

tiszta szavaknak,

az együttes ereje van,

az emberséges létünkben.

Sok jót nem kaptunk érte,

viszont boldogulni tudunk.

Jer ide jó öreg bocsánatot

kérek, ha már nem szükséges,

menjél oda ahol még jól jöhetsz.

Jó egészséget kívánok, mert erre is

 tanítottak és egy életre meg is maradt.

Julamami
Magyarországról, Paksról, a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom (a találmányom). Julamami szeretettel.

Az útja szélén ácsorog… 2019.12.21. https://szeretetbenelni.com, https:julamami.com

Az útja szélén ácsorog, várja a hozzáértők tanácsát,  legott.

Nem tud róla,  nem látja ott, ahol gyakran időzik naponta.

Abban reménykedem, van valaki hozzáértő a Világban, aki már

értően átlátja, mit találtam meg, az emberek tenyereiben, hinnye.

Ráér már arra, hogy az egészet összefüggésében átlátva, elmondja

ott, ahol azt az érdemben értők, megtapasztalva, döntik  el, jöhet.

“Nem szereti, ha nevén szólítják,  aki után kapta a nevét,  őt nem

várta, hogy megszülessen, érezteti vele egész életében.

Álmos maradt a napja, nemcsak  a reggele,

nem tudott aludni,

álmodozni

szokott

éjjelente.

Mindazt a hiányt

átforgatta, azokra amit

tanulni, ahogy élni szeretne.

Jó helyre kell születni, szokta hallani, a

nagyapjától, akinek aprópénzes a nyugdíja,

pedig dolgozott, szorgalmasan egész életében.

Lyukas a cipője, hát flegma, nem  szívlelik érte az

iskolában, nem kérdezi senki, a miértjét, megbüntetik.

Az apja messze dolgozik, nem  talált olyan munkát, amivel

úgy fizetik, hogy több gyerekesen, jó minőségű életük legyen.

Nincs földjük,  ahol megtermelhetnék a zöldségeket, pedig  neki,

lenne kedve ahhoz, hogy túrja a földet. Kitalálta,  hogyan építene fel,

olyan sátrakat, ahol később télen is nevelnének, tavaszra ültethetőt.

Ő biztosan megbecsülné az embereket,  akik majd neki termelnének.

Látja már,  pedig még az életkora szerint gyermek, hogy lehet olyat

megtermelni, amibe eddig itt nem  volt érdemes, belekezdeni se”.

Vannak családok, akik megcsinálják a generációs feladataikat,

mások meg, csak élnek úgy,  ahogy éppen esik, puffan, ah.

Nincsen aki megmutatná, kiknek  hol  van az előre,

ami másoknak meg, a lefele irányt mutatja.

Látja kik azok, akik jó  minták lehetnének,

valami miatt őket nem engedik láttatni,

abban amit feltaláltak, megcsináltak.

Helyettük vannak a mondvacsináltak,

 mintha és mégse, nem természetesek.

Nem érti mire valók ezek, amikor minden

barátja valaki szeretne lenni, nem szeretne,

azért sokat dolgozni, inkább a könnyebbet keresik.

Amelyik családokban megtanultak jól dolgozni, oda nem hat,

bármilyen nem életszerűen, színesített kicifrázott életvitel, hinnye.

Ami erősen hathat a könnyen jött, az élvezhető élet utáni vágyúakra.

Tudják azok nem maradandóak, s nem jó minták, nem hagynak  jó és

szép életszerű nyomokat maguk után. Amelyik családban körbeért a

generációs feladat, “megcsinálta” aki arra született, előtte le a kalap.

Megadta a következő, másban tehetségesnek, a kezdethez az alapot.

Ha nincs olyan tehetséges, a következő generációból senki se, ahhoz,

ne erőltessék, hinnye, az alapja adott, az elődje azt megszenvedte.

Minden családban van egy ember, aki kiemelkedhet, a maga

generációs ágát viheti tovább és kerülhet fel a helyére.

Szinte minden családnak vannak olyan tagjai, akik

kiemelkedhetnének mint magas szintű művészek.

Vannak akik a jó munkabírásukkal, vagy az okos,

gondolkodó agyukkal, haladnak a saját szintjükig.

Nem láttam még a sokból, egyetlen családot sem,

ahol mindenki elérhetett minden földi jót, mert,

mindenki a tehetségéből bőséget teremthetett.

Hazaszerető lettem, bocsánatot kérek azért is,

hogy összefüggésében láthatom  az egészet.

Azon lennék, ha kapnék lehetőséget, hogy

megtalálnák a honfitársaim, mindazt a

jót és szépet, amit megélhetnének mind.

  A saját hozott és  az általunk megalkotott

 szinteken, ahova születtünk és ami a feladatunkká

lehetne, ha lennének, hozzáértő Hazaszeretők sokan.

Tán nem érnék be a középszerűségre születetteknek,

a csak akaratból törekvésével, a taposómalmával, hinnye.

Ide születtünk, itt nevelődtek, neveltük magunkat többen,

van tapasztalat sok munkával, ah, a saját életminőségünk alatt.

Komoly lelkierő szükséges ahhoz, hogy a távolság ne  gyűrje le,

 a család fontosságát és a szeretet erejét, ismerjék a gyakorlatban.

A mondvacsinált és az életszerű között van az élhető minőségű élet.

Itt vagyunk, várjuk a jól megérdemelt szépet és jót, akik ide tettünk.

Építgettünk a saját életritmusunknak, tehetségünknek  megfelelően.

Mivel mindig a nehézben, hát nem is értem, hol lehet az emberséges,

aki átlátja már az egészet. Vagy menet közben belefáradt abba,

amit felvállalt, mert annyira sokszorosan meglenne tán mindene.

Már nincs motivációja, vagy túl sok  körülötte a nehézben is laza,

ami az értelmes életért sokat tevőket nem segíti, inkább gátolja.

Na meg azt is látja, az aki át nem látva is dönthet, a többiek felett.

Látszik ami látható, felszínen az is, amire nem gondoltak sokan,

a Hazánkban sok – sok intelligens ember született, vezetőknek

szánta őket a teremtő Isten, hiszen megvan bennük hozzá minden.

Hát, 68 az éveimnek  a száma, tíz évem ment el, magamhoz képest a

semmibe. Nem  tudtam kiteljesedni  úgy, hogy megfelelő pénz nélkül

meg tudjam csinálni azt, amit mások hétköznapinak vélhetnek,

nem lett meg. Nem értettem a pénzhez, így hiába ismernek, a

Világban, mint Julamami  védjegy, nem hozott pénzt megfelelően.

Mindenféle oka volt annak, hogy nem tudtam megszólítani őket.

Pedig lehet,  hogy vannak olyan emberségesek, akik  tettek a

Hazánkért sokat, de a saját magasságukba még nem kerülhettek.

Meg és feltaláltam a tartást, emberi méltóságot megtartó, jeleket.

Mindenkinek más és mást adott tehetségként az Isten, okos  agyat,

tán intelligenciával áldotta meg a teremtő, mind máshogy. Csupán, a

hozzáértés hiányzik. A gyakorlat és az elmélet, együtt működhetne,

mind a két oldalunkkal a jót építve, nem esnének sokan a könnyűbe.

Átcsoportosításnak nevezem, jól működik, nem épülnek le közben.

Megtanulhatnák sokan, átlátni, megérezni, kihallani, az oktatásban,

nevelésben alkalmazhatnák, nem lenne keserű a tehetséges diák.

Hát  akkor most bocsánatot is kérek és azt, ne legyen több, se

gátló, sem hozzá ugyan nem  értő fék, de legalább rosszakaró se, ah.

Legyen minden emberségesnek, szép és jó napja, tiszteletem, hinnye.

Julamami

Műhely, a megelőzésért e.v. Heringes Árpádné, szeretettel.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, tiszteletem.