Nem tartozom se ide, se oda,

aki éppen megtisztel az ő

érkezésével, hát pont oda.

Felébreszt az írás éjjelente,

ha éppen akkor áll az össze,

 leírom amerre viszi az ujjam,

  aludni megyek, ha már leírtam.

Nem szól az írás senkiről sem,

mindenkiről, aki észleli éppen,

2009. évben kezdtem a neten

írni, magam is meglepődtem

eleinte, de azóta belejöttem.

1999 óta diplomásan vagyok,

 prevenciós a hivatásomban,

megelőzőként oktatom azt,

amit feltaláltam, lerajzoltam.

Átlátta-e azt amit most láttat,

vagy magáról se a saját

terveit valósította meg.

Lehet, nem gondolt rá,

 önmagának is abban kell

élnie, ami megteremtődött.

Julamami Magyarosan Agyalósa

Igyekezni is kellene minden

olyan embernek az ő saját

szintjére lépnie, aki már

látja hiányzik még neki is,

ahhoz, hogy át tudja látni.

Ha sablonokra épül a mű,

s még az is lehet, hogy

valakinek a saját

életműve

vetül rá a

 többiekre.

Ők, annyira

igyekeztek

túlélni azt

ami éppen

adatott, hogy

észre sem vették,

valaki teljesen ridegen,

nem az emberiesség jelét

követte és sablon sorozatot

rakott oda, ahol az emberies

életminőség jobb lett volna.

Belesimulva a hétköznapba,

persze nem rólunk szólt és

nem is rólunk szól ma sem,

aki kapja marja, jó nagy lett

 általa is az ostorozó tábora,

s kilóg belőle a hamisa.

Amikor eléri azt,

amit elvártak

tőle, úgy is

le lesz az

is cserélve.

Jézus Mária

csodára várva

állnak és várják

ami nem történik.

Akik a sablonokat

legyártatták, azokat

ezek már nem is érintik,

ugyan miért is tennék azt

amit nem kértek sehogy,

észre sem vették, hogy

minden átfordult és

meg is változott.

Átlátni csak igen

kevesen látják át,

vannak akik úgy is

 teszik az ő dolgaikat,

köszönöm nélkül adnak,

hivatást gyakorolnak.

Kívánom a Hazánknak,

hogy hozzáértőkből

legyen ott is bőven,

ők nem mennek át,

betartják a tereket,

s a többieknek is adnak

lehetőségeket, hiszen ők az

intelligensek, arra születtek,

segítenek nem ártanak, meg

sem bántanak, elhivatottak.

Van, a bizonyos átmenet,

amíg a régi még van

várakozik, nem indul

az újabb, hiszen nincs

annak mása csak a sablon,

amibe ennyien meg úgysem

férnek a jóba, ők sem oda bele.

A veleszületetten a gyakorlatban

megélő, beleérzők, átlátók, kihallók

ennek a Hazának a minőségét adják.

Ugye már nem jön majd a kiszorítósdi,

annak megfelelően, hogy ki mikor

mire ébred, s jön meg ahhoz az ő

kedve éppen, kikkel kellene jól

kiszúrni, alaposan behatárolni.

A múlt elmúlt, aki nincs otthon

a most pillanatában, az régies,

a jelenben nem működőképes.

Színekkel megkülönböztetve,

vagy számtalan számozottra

váltódik, ha nincs elég szó a

szűkre szabott szótárakban.

Erősen jönnek a jelzések is

ide-oda, amoda nem, előre-

hátra oldalra semmiképpen.

Nem hiszik el, de annyira jó

lett a mű, hogy kénytelenek is

azt követni, addig másra nincs is

idő gondolni, a jeleket megnézni,

a figyelmüket azzal is jól lekötni.

S rájött-e már aki ezt kidolgozta,

hogy miért fizették meg annyira,

ugye még van pironkodó perce is,

ha túl is lépett az érzésein végleg.

Ó vegyék már észre, nincsenek

már hétköznapok csak az ami

másoknak a jól kitalált, feltálalt

ünnepi hangulat, ki tudja mitől és

éppen mi miatt, az örömben sima.

Nem figyelve senki másokra, nem is

divat az már, túl egyoldalú lett az a

batár, s abból nem jut, mert az lett

tuningolva, hogy esetleg járna, de

nem jár, ha nem mégy jól utána.

Az is megvan már hova megy,

utána az ami nem kellett, hisz

nem kérték, hogyha azt sem

tudták, hogy azt is lehetne.

Mikor fordult ki az aki ezt

kitalálta, fordítva gyártja,

hogy mire rájönnek azok

akiknek az megjárna, tán

megint át lett már váltva.

A malomjátékban a csiki-

csuki ennek a megfelelője,

ő már tudja, nem jutsz előre,

de hagyja, hogy legyen hozzá

kedved, menjen bele mindened.

S akkor már neked is szűkebb az

a tered, amivel jól élhetsz, s majd

meglátod, ha nem volt neked sem

akkor arra gondoskodó gondolatod,

hát most már a végkifejletet átlátod.

S mondjad, van-e neked igaz barátod,

vagy legyőzted már magadban azt is,

ami abban volt és még megtartotta,

benned az emberiest, vagy már te is

csak az üzleti barátságokat ismered fel.

S mond miben hiszel, vagy kiknek most,

azoknak akik fontosak lettek és kötelező

elhinned azt amit mondanak, vagy még van

önálló gondolatod, vagy már azt is titkolod.

Hiszen akkor nem férnél bele a sablonba,

még kikezdenének a te gondolatodért,

s akkor oda ám a nagy látszatos jólét.

Van az Isten, én tudom, te meg majd,

eljutsz oda, hogy nem is csak mondod,

elhiszed, tudni fogod, nem érted szól az

 a sok kiváltság, hanem mindannyiunkról,

ha azt a Hazánknak szánták, az a miénk is.

Tán van még egy kevés idő arra, hogy te is

észrevedd, átfordultunk, a gyors pörgés

megcsinálta a jó minőségű saját utunk.

Julamami Magyaros Agyalósa oktatás.

Emberiesként adunk és kapunk,

s ez természetes lett nekünk,

jó értelemben értjük mindezt.

Nem halmoztunk, elfogadóak is

lettünk, a tolerancia a hétköznapunk,

a tehetségünk által tesszük a dolgunkat,

kinek miben adatott meg, abban éli meg.

Az alázat a részünkké vált, így tudjuk azt

is kibírni amiért tán ordítanának sokan,

mert nem tudják még, hogy hiába van.

A kísérlet szinte tökéletesre sikerült,

gratulálnék ha abban olyat is találnék,

bocsánatot kérek naponta többször is,

az oktatás közben teljesen hétköznapi.

Amikor megtisztelnek, s a tanácsomért

ide eljönnek, s láthatom a következőket

generációsan is, az valóság nem hamis.

Ne vedd el a mások kiteljesedésének a

lehetőségét, vágd inkább zsebre mind

a két kezedet, legalább néha legyen,

abból levegővételnyi szünet, ne a

szüreten járjon csak a te eszed,

ha nem vetettél, miért aratnál.

Ne magadnak tudjad be azt ami

másnak a gyümölcse lenne, ha

tudnának róla, megköszönnék.

Amit másoknak adott az Isten,

nem lehet az csak átmenetileg

nálad, még ha birtokolod is,

te is tudod, nem illet meg.

Attól, hogy nem engeded

őt a saját nagyságának is

megfelelően nevesedni,

azzal leszel magad senki.

S úgy nyújtsad a kezed,

ha azt belülről is érzed,

jobb a zsebre tett kezedet

nézni, mint a megalázó üres

kezeidet érdemtelen rázni.

S te úgy lépjél a jövőd felé,

hogyha visszanézel, ne

 csak a változtatásokat

láthasd, leljél közte

gyöngyszemeket,

amiket az Isten

értékesekké

teremtett,

maradnak.

Az meg nem is

változtathatja

 ember nem,

vagy ha tán

lenne bátor

s tenne olyat,

magára vessen,

ha minden vissza is

 pördül egy pillanat alatt.

Láthatóvá válik minden mű,

ami általa lett mondvacsinált.

A természetes tisztelete, az

élet spirálja átfordulhat,

ha az Isten úgy dönt,

akkor úgy lesz az.

Emberiesnek

születtünk mi

mind, ismerd

meg a határaid,

hogy túl ne menj,

a kezelhetőségedet

lássad át, ne mások után

menj, a saját életedet éljed.

Kívánok minden jóérzésű

embernek jó szerencsét.

Szeretettel. Julamami

Minta vagy, ahogy bánsz a többiekkel,

úgy bánnak majd, alkalomadtán veled.

Ha alázat nincsen benned, hát,

ne foglalkozzál emberekkel.

Nem az a dolgod, hogy kritikusa,

bírálója legyél, hanem, aki, megérti.

Miért, járja a másik utat, a gyermeked,

hozzáértően, segítője szükséges legyél.

Ismered-e a sorsodat, generációs jeled,

ha nem is ismered, hát, akkor, mihez

képest, éled aszerint, az életed,

úgy, ahogy.

Mitől van,

a tartásod,

kihez képest,

tartasz ott, ahol.

Mi adja, a napi sikert,

neked, amiből táplálkozik

a gondolkodó agyad, azt a.

Milyen módon számolsz el,

magaddal, hogy a lelkes, szíves,

gondolkodó énednek megtartó

ereje legyen. Mikor ébredtél rá,

hogy van saját lelkes, szíves éned.

A gondolkodó agyad adhatja-e rá

a döntéseidet, nyugtázhatod-e,

hogy a saját életedet éled-e, ah.

Vagy, más mintáját követed.

S csak várod és várod,

hogy majd egyszer,

megérkezik

a saját

sorsod.

Önismereti

oktatás, neked.

Akinek van igénye

arra, hogy a saját

sorsával, majd,

a következő,

generációd

alapjait is,

csináljad.

Olvasd el, a

 szinteden,

az életed,

teljesen

más.

Nem

ígéret ez,

másokkal,

megtörténik,

már naponta.

A sorukat élik,

nyugtázva,

tartást ad.

Ha eddig,

nem is

tudtál

róla.

Szép napot.

Jelentkezz be.

+36 30 2470 589,

 ha komolyan

gondolod,

hinnye, azt a.

Julamami

 

 

 

Kérem ne olvassa el, ne bosszantsa fel magát, ez itt maga a valóság.

Miért csapná be magát, azzal ha rájönne, ah, sokan látják a hamisat,

ha kikopott már a hozzáértő, marad az alacsony szinten lévő, hinnye.

Ha egyszer hagyták, mert nem látták át, se nem értették a miérteket,

hát rákapott és feltételezi, magas szinten sem veszik észre, azt sem.

Pont az a megtartó erejük, hogy el sem hiszik még a tanultak sem,

amit látnak az úgy is van, jól kitaláltan, csinálnak hülyét az okosból.

Hát nyugodtak, mert ha a  pénztengerek látják, tán felelősek értünk.

A lent és fent, amiért tenni nem szeretnének, csak aratni mert lehet.

Bocsánatot kérek, amit lehet, azt még nem biztos, hogy szabadna ah.

Előbb – utóbb, megint nagyobbat profitál a hamis, mint amit elbírna,

akkor meg már kilóg a lónak a patája és abban nem mehet el a bálba.

Hát van a jól bevált Istentől való, kezd el még egyszer, még egyszer.

Mond hova lett, az értelmes, tartalmas életed, az egyszerűséged

helyett, mihez képest lett, már megint csak neked, mindened.

Összeszutykolódsz hát a túlzóban, az  önmagad fölöttiben,

majd lesz valaki akire ráerőlteted magad, milyen méltatlan

kénytelen kelletlen, miért kell lesüllyednek hozzájuk, ah.

Nem várok mást, mint a lehetőségemet, ahhoz,

amit feltaláltam, aztán megint röhöghetnek,

nyugodtan, hiszen rajtunk gazdagodtak.

Átlátva az egészet összefüggésében, a

 túlzóan hiteltelen nagy bevételekből

vissza lehet adni, ahonnan elvettek.

Munkát nekem egyszer sem adtak.

Vegyék hát úgy, ez az ajándékom,

 kiírom, hátha jót tesz másoknak is.

Hiszen nagyon kevés a kiváltságos, ne

 csodálkozzon, ha nem marad tartásos.

Ha körbe nem érhetek, ki nem

teljesíthetem azt,

amit meg és

feltaláltam,

akkor én

vajon miért

születtem pont ide.

Ah, az ilyen egyszerű

emberekből,vagyunk ám sokan.

Valahogy, velünk nem terveznek,

mert tudják, megszoktuk azt, hogy

teremtjük a szépet és jókat. Nem

lakjuk le, azt sem,  ami mások által

teremtődött szépnek és jóknak.

Annyi mindent elvárnak és

még és még elvárnak,

pedig teljesítettünk,

magunkhoz képest,

már nagyon sokat.

Túl magasan vannak.

Talán egy megfelelő

magasságból mint egy

lesben állva, nézik azt.

Ah, hogyan ne tudjuk,

időben megcsinálni a

saját sorsunkat.

Hiszen addig,

használhatják

a tudásunkat, ah

miért vennék meg,

Tán csak mi maradtunk

itthon Hazaszeretőként.

Rájuk nem vonatkozik az

se, ami nekünk természetes lett.

Nincs hova fordulni, érdemben, nem

veszik komolyan, hiszen nem találtak fel.

Azt gondolják, az életet élvezni születtek,

mindent lehet, hiszen maguknak gyártják.

Nem számítanak, a talajtalanná váló többiek.

Állj meg, nézz magad körül szét, szépen kérlek, ne

 csak a kicsi körödet fussad meg, talán az már fárasztó,

amit másokért sosem tennél meg, ah, magadért szükséges lesz.

Óvatosan mondom, ne húzgáljátok ki, a gyökereiket alkotóknak, az

emberségesen is természetes, életszerűen élhető maradványait is.

Ah, mert azokkal, amit összeollóztak, csak a sikerre vágytak, most

már behelyettesíteni a valóság helyett, nem tudnak, kilátszik az is.

Nem emberesedtek a tudás által, mert az nincs, csak mondvacsinált,

általa jó minőségű  életet élni, nem lehet. Az is látható, ám, csak saját

magukra gondoltak, nagyon alacsony szinthez adták azon nevet, aki,

nem is gondolta, hogy ilyen is megtörténhet vele, a saját Hazájában.

Nem tudják, őket helyettesíteni, akik a fel, meg és kitalálóik  voltak,

az élhető jónak és az életszerű szépnek. Emelték fel a tudásuk által,

az életminőségét sokaknak, ha megtisztelően, oktatva nevelődtek.

 Az egyszerű  tartást és emberi méltóságot megtartó, másokra is

gondoló adni tudót, helyettesíteni, se behelyettesíteni nem lehet.

Amikor ráébrednek az emberek, hogy már megint ugyanaz történt,

ah,  kimaradtak, a jóból és szépből, az élhető, tartást adó sorsukból.

Nem harcolni születtem, az életemet mindeddig végig küzdöttem,

ha hitelesnek érzed azt amit írok, tanuld tőlem amit én már tudok.

Vagy, legalább gondolkodjál el, mit hagysz

hátra a következő generációknak.

Számomra sikeres minden nap,

magam teremtettem meg, aki csak

tehette rántott egyet a sorsomon. Nem

tudtam mit tenni, hagytam, de azt is tudom,

ah, elszáll az aktuálisan rózsaszínné tett hamisság is.

Megint és újra megtalálnának, hogy merítsenek, az élhető

jóból és szépből. Nem  gondolkodnak el azon, miért csak nekik

járna mindannak a gyümölcse, miért mások szenvedik, van az Isten.

Ha a saját szintedet nem emeled meg jó minőségű élhetőre, hiába az,

ha pénzben, vagyonban hagyod a szeretteidre. Majd az irigység, na

meg a hamisság, megkeseríti, élhetetlen minőségűvé teszi, hinnye.

Önismereti oktatás, aprópénzes nyugdíjasként, ilyen címe lett,

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), az eredetije,

Julamami a védjegy. Tudom, hogy nem érdekli azokat,

akik már bármit megtehetnek, mert úgy döntöttek.

Tanulj, fejleszd magadat, ne üresítsed ki az agyadat,

hagyjad meg benne az élhető tartalmat, az ürességben

ne emeljed még a saját ötlettel se magadat, már kevés az.

Lenézhetsz, körbevehetsz hamissággal, nem az én dolgom  az.

Kitartok abban, az egyszerű élet, az nagyszerű, ha van hozzá agyad.

Ah, jön a ráadás bocsánatot kérek, akit megérintett a mai valóságról

írásom, várom az oktatásomra jelentkezőnek, ne bánja néha nevelek.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a  megelőzésért. Online önismereti oktatásom.