Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
Google meeting. julamamiawebtenyeres@gmail.com
Nehezen veszed azt
tudomásul, hogy neked
miért ne lehetne végigvinned,
azt amit a sorsod odatett, mert
az a te sorsod, neked kellene
megélned.
Mondjad,
te hogyan
számolsz el
önmagaddal,
ha feladtad még
mielőtt mindent
ami szép és jó
beletettél
volna, hogy
a sarjaidnak,
az embereknek,
láttasd, hogy ne
adják fel, még
mielőtt tudnák,
hogy miért jöttek.
Nekem könnyebb,
szoktam mondani,
mert magamat
neveltem.
Amikor
rájöttem,
hogy nem
állhatok meg
és csak várok,
azt sem tudom,
hogy mire és az
hova, merre vinne.
Vártam, hogy kapjak,
mert azt gondoltam,
hogy az a természetes,
azt láttam másoknál is,
de hiába vártam, nem
azt kaptam, amit vártam.
S akkor rájöttem nekem
kell adnom, mert én már
láthatom a miérteket is.
Egy emberies vagyok,
hozom azt amit hozok,
születtem valahol,
valamiért,
csinálom
a sorsom,
most itt, s
ezt így jó.
Vártak-e,
téged, vagy
tán nem vártak,
hoztad a sorsodat, a
tehetségedet is hozod.
Ha időben észleled, hogy
mi is neked a dolgod, akkor
könnyebben keresed meg
az utadat oda,
ahol mehetsz
nem gátolnak
hagynak haladni.
Nem azt kell érezned,
már megint sertepertél
körülötted valaki, s nem,
most sem érted teszi.
Vagy csak
hozzád
közel
jönne,
de
nem
tudja,
hogyan.
S azután
majd ő azt
is észleli,
hogy te
egyedül
ballagsz,
mert már
tudod, hova
csak az út
fogyott el
megint.
Mégy
kezded
elölről,
úja és
újra,
mert
nem
hiszed
el, hogy
anélkül,
hogy
végig
értél
volna,
mások
döntik el,
hogy ne
tovább.
Az nem lehet,
hogy félbehagyod a
sorsodat, akkor majd,
hogy számolsz el te
magaddal, mit
hagysz hátra
te a tieidnek.
Magyarázatokat,
hogy ezt miért nem
lehetett, attól miért
ijedtél meg, hogyan
ballagtál el a saját
sorsod mellett,
pedig te észre
is vetted, hogy
neked is van olyan.
Amikor rájöttem, hogy
apai ágon mit is hoztam,
megértettem, körbeért
a magyarázata annak,
hogy mi a dolgom
azzal, még nem
tudtam, hogyan
oldom meg, de
azt tudtam, na
ez az ami akkor
a belső tartásomat
megigazította, nem
kellett azt érezzem,
hogy megint elértem a
falig és onnan nincs hova.
Ki mikor, miben és miért
vezet, tudod-e, hogy mire
születtél te, miért érzed
azt ott belül a lelkedben,
ezt meg azt meg kellene
tenned magadért és a
szeretteidért is.
S mond mikor
értékeled át,
valaminek a
hatására azt,
s döntesz úgy,
hogy az nem jó
a tiszteltjeidnek.
Csak neked jó az,
fogod és elveszed,
vagy gátakat raksz
az útjába,
mert te látod
merre haladna.
S nem szeretnéd,
hogy ő is elérje, a
következő lépcsőt,
hiszen akkor már őt
is meglátják, s neked
az azt jelenti, hogy te
nem egyedül vagy ott.
Ha az Isten azt akarta
volna, hogy egyedül
legyünk, akkor
szigetecskét
adott volna
mindenkinek,
ahonnan aztán
oly szorgalmasan
átintegetnének
egymásnak az
emberek,
csak azért,
hogy a másik
visszaintegessen.
Nehéz észrevenni,
hogy megváltozott
minden és nagyon
oda kellene figyelni,
hogy most merre az
előre, a változások
tekintetében, hol
van most az előre.
Az ember nem az
ő sorsát változtatja
meg, hanem azt nézi,
hogy a megváltozott
körülmények között,
merre lehet most is
továbbmenni.
Kell, hogy
legyen és
mindenkinek
egy életterve,
ahhoz, hogy a
sorsát végig is
vihesse, nem
az a lényeges
abban, hogyan,
hanem, hogy nem
ártok és nem bántok,
de magamra is vigyázok.
Mivel a mások életére is
némileg rálátok, hát nem
gátolom őket sem abban,
hogy megcsinálják az ő
sorsukat, mert ha
nincsenek már
miértek, na
akkor van
az a helyzet,
hogy csak néz
ki a fejéből és
a hétköznapokba
beleél, a rutinosat
viszi, nem látja, nem
hallja ki, nem érzi meg.
Azt, hogy az életében mi
is a lényeges, csak beéri az ő
jólétével, s még többet kérne.
Ahogy telítődik a gazdagságnak
érzete által, úgy üresedik ki ő
lelkesen, szívesen gondolkodóan.
Az intelligensek vannak gondban,
mert nem igen akarják elhinni azt
amit látnak, éreznek, kihallanak.
Mivel nem ártanának, hát várnak,
miközben mellette és körülötte,
láthatóan, akkor ott már jártak a
többiek, mint amikor ő elkezdte.
S váratja is őket, egy darabig még
ott a magyarázata tán, vagy valami,
ami a várakoztatást megmagyarázza,
s azután már az is kimozdult teljesen
más irányba, beleszédülhet aki azt
követni próbálja, hiszen nem az
amit ő a sorsának szánt volna.
Kikerült a perifériára, vagy
valamibe bele, ami számára
nem ad csak visz belőle,
hiszen azt már régen
megcsinálta, benne
van az ismétlésben.
Ott vannak a fékek,
pedig őt senki sem
kérte arra se, hogy
legyen türelmes is,
s nem is ígérte azt
sem, hogy legalább
odáig el is érhet, ahol
azt el kellett kezdenie,
hogy a másik őt beérve,
tovább tudjon lépni az ő
elképzelt szintjére, vár, vár.
Egyszer csak rájön nincs mire,
mert nem törődik ővele senki se.
Hiszen a másik még csak tanulja azt,
ami neki már megvan a tarsolyában és
oly régen, arra szerette volna építeni a
következő lépcsőjét. Hiányzik sokakból,
a tolerancia, az empátia, az emberies és
észre sem veszik, mert nem is tuják, hogy
minden emberben van, a születésénél ilyen.
Valamilyen módon kinevelődtek belőle ezek.
Hát az nem mindegy, hogyan élsz, mit mutatsz
a gyermekeidnek, mert vagy minta leszel akkor is,
ha ők azáltal nincsenek jól, ahogy te élsz, vagy veszi
a bátorságot és beérve, már önmaga szerint éli meg.
Hiszen neki is van egy saját élete, akkor is ha szeret,
tisztel is téged, különösen akkor nehéz a sarjaknak,
amikor te magad csak beszélsz arról amit elvárnál,
de nem is úgy élsz, csak az elvárásaidat teszed oda.
Na akkor miért is tiszteljen téged, ha te nem vagy
hozzá toleráns akkor, amikor ő kibeszélné azt,
ami éri az útját keresve, s azt tapasztalja,
hogy neked már megint nincsen arra, se
türelmed, sem az érdeklődés benned.
Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel,
szeretetben élni könnyebb, ha nem hiszitek, hát
próbáljátok ti is meg, rájöhettek sors nélkül nem megy.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” azoknak,
akiket érdekel már, a tenyerükben a saját sorsuk mit mutat.
Magyarországról, Paks városából, a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami
