Nézhetsz nyugodtan gügyének, most is a valóságról írok, ha nem

érted, hát nem neked szól, viszont ha már érdekelne a másik oldalad,

értővé válhatnál. Döntsd el, feltaláltam valami fontosat az értőknek.

Emberséges jelnyelvnek neveztem  el, azzal oktatok, nevelek általa.

 Kinek mikor és miért,  na meg hol van az a határ, amikor felidéződik,

az, hogy újra benne van az  ismétlésben, már megint, ah, hinnye.

Útba esik jövet – menet a takarékszövetkezet, mégsem

küldi az sms-t, ha a pénzed hozzá megérkezett, ah.

Nem tudsz továbblépni, mert nem tettél érte,

amikor ott volt annak az ideje.

Bizony nem fejlődhettél fel a

 feladatodhoz, csak betöltöd.

Hát rávetülhet a saját

sarjadra az,

amivel

nem

is lett volna,

a  sarjadnak dolga.

Lehet úgy is élni, hogy

mindent rávetítesz az őseidre.

Hárítod a felelősséget, mintha

nem  is értenéd, mit nem tettél

meg idejében, ártottál annak is,

aki megtett mindent amit lehetett.

Ah, könyörgöm,  ne vállalj fel olyat,

amihez nem  vagy még eléggé

megemberesedve, azt a, hinnye.

Megismétled mindazt, ami veled

történt, mert feloldani nem tudtad.

Beállnál a szinted alá a katyvaszba.

vagy, viszed, cipeled, hiszen nincsen

más helyette. Vannak másabb

módszerek, erre is.

Lám, íme, nézzél

bele a tenyereidbe.

Vagy, próbálkozol,

hátha

valaki

megoldja,

helyetted.

Belemégy tán,

olyanokba is,

amit át  sem

láthatsz,  de

jól bevált

másoknak.

Megtalaláltam

a sorsokat, a saját

tenyereink mutatják.

Feltaláltam hozzá azt,

amit neked szükséges

megcsinálnod, nem

megy másképp.

Van hozzá, a

150  oldalon

túli rajzom.

Amit, ha

átrágsz,

megoldod,

vele mindazt,

amit másképpen

nem  tudtál, hinnye.

Mondom, mondom,

mondom, amíg el nem

fogynak az oldalak.

Ki mennyit bír el

egy alkalommal,

annyit mozdít  el

magán, attól, ami

a meg nem értését

okozta, el is köszönhet.

Műhely, a megelőzésért e.v.

Önismereti oktatás, nevelés,

nem fejtem ki bővebben, mert

vinnék mint a cukrot, hordanák

szét,  azt láttatnák ez is az övék.

Hiába minden, nem tudja oktatni

más, egyenlőre csak én magam.

Ha elfogadók lesznek ezzel

kapcsolatban olyan sokan,

hogy meggyőzik a döntőket.

Ha már ide születtem régen, már

hazaszeretővé lettem, hazaértem,

megcsináltam, azzal, hogy

feltaláltam, ah, a nehézben.

A megtisztelők által,

a gyakorlatból vittem át

az elméletbe, lerajzoltam.

A  valóban, nagyon nehezen

tanulhatót, hát beengednek vele

oda,  ahol nincsenek gátak, tán, végre.

Se nem zárnak ki a megkülönböztetések,

a hétköznapokból, kirekesztve lenni, nem

tudom, másoknak mit jelent, voltak-e ilyen

nehéz helyzetben,  tíz éven keresztűl, ah.

Nem  gondoltam volna, hogy nem  kapom

meg a segítséget a saját szülő hazámban.

Ahhoz, hogy nyugodtan oktathatom,

ott ahova sokan bejárnak naponta.

Talán pont azért, mert keresik a

megoldásukat, pedig itt van

sok mindenre lehet

megoldás az,

amit feltaláltam.

Nem hagyhatom elkallódni,

se  széthordani a pocsékba.

Látom, mennyire érdekli már

sokakat, el is vennék tőlem,

próbálkoznak is vele.

A gubanc az, hiába

vannak az oldalak

bárkinél,  nélkülem

nem tudja megtanítani

senki más, én találtam  fel.

A megoldás abban van, hogyha

sokan kérik  ott, ahol a mindent

eldöntők vannak, talán oktathatom.

Akkor,  ha már eladtam a saját Hazámnak

ők meg úgy döntenek, hogy azután ingyen,

az érdeklődők számára, ezzel lehetőséget adnak.

Arra,  hogy amit a saját Hazánkban találtam  fel,

itt tanulhatják meg előszőr, az arra jelentkezők.

Legyünk  valami jóban, szépben, feloldásokat

hozóban az elsők, maradjanak együtt a

családok, akkor is ha a világ  másik

táján dolgoznak, tanulnak.

Ha valakitől ez már

nagyon idegen

gondolat,

sajnos

nem

segít ez.

A megelőzés az,

amiben otthon vagyok.

Úgy rajzoltam  meg, úgy hat,

nem nekem méltatlan ez, hogy

nem  kapok lehetőséget. Hiszen

én már megszoktam, most is

azért írom ide. Mert tudom,

segíts magadon az Isten

is megsegít, jól bevált.

Várok, nem adom fel.

No hiszen, ugyan, hogyan

élhetnék sortalanságban, ah.

Ha a sorsokat a tenyerekben,

na meg, a generációs jeleket,

 a beszédes magzati szakasszal és

összefüggésében, megtaláltam, hinnye.

Van aki tudja, van aki még nem,  van az Isten.

Tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amivel nem vagy megelégedve, azt tanuld meg,

ne mástól várjad, hogy oldja meg helyetted.

Az egyik legpontosabb, ami rólad szól,

ami a segítségedre lenne,

ha felismernéd

és élnél,

az Isten adta

lehetőségeddel.

Tanuld meg, amit

nem hoztál

tudásként,

használd

az eszed.

Figyelj jól

a belső

jelzéseidre,

hiány – többlet,

a (kontrollod),

a lelkes, szíves,

gondolkodó agyad,

időben figyelmeztet.

Ideje lenne észrevenned,

nemcsak, elballagni, a

belső kontrollod jelzése

mellett, mert ha

nem figyelsz,

telítődhet, ah.

Megrekedhetsz.

Alkoss, teremts,

valami szépet,

szerinted, neked jót.

Amivel nem árthatsz,

nem mások ellen,

magadért

tegyed.

Ha még nem

értenek téged.

Ne járjál olyan

társaságba, ahol

nem fogadnak el.

Fordíts időt arra,

hogy fejlődjél,

teljes életet éljél.

Amikor beértél rá,

a megfelelő szintre

ad, lehetőséget a

sorsod, ott majd,

jól érzed magad.

Önismeret neked,

olvasd el, hátha

megérint időben.

Két oldalunk van,

ha az egyiket hoztad,

mint tudást, a másikat

szükséges tanulnod.

Két lábbal állni, a jó

anyaföldön, azt a.

Kommunikálni

tanulj meg,

ne mástól

várjad,

helyetted,

másoknak,

“szerinted”,

megoldani, na azt,

nem lehet, hinnye.

Használd az eszed.

Rajzolj, fess, írd le,

igazítsd bele, a

hétköznapi

életedbe, ah.

Ami ott van benned

és nem beszélheted ki.

Azt érzed, nem biztos, hogy

megértenének téged, inkább

tegyél hát addig is magadért.

Majd, csak, rájönnek, akik

feladatul vállaltál fel,

hogy nem az a

gond,

hogy

mások,

tudják,

hanem,

hogy ők még nem.

Nem lehet meggyőzni,

azt, aki úgy tudja magáról,

hogy neki mindent lehet.

Szerencsére, van az

Isten, megoldja,

amivel már

ember

nem

bírna

el, ah.

Tanuljad

meg, hogyan

tudod levezetni,

a sok többletet, amit

neked adott az Isten.

Ne legyen félreérthető,

ne legyen kontrollálhatatlan,

kommunikáljál, időben, kérlek.

Ne hozza ki belőled, a tehetetlenség,

azokat, a szavakat, amik, valójában nem

is szerepelnek a saját szótáradban, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért.

Online önismereti oktatásom.

Szeretettel. Julamami

 

Neked melyik szín tetszene,

a rózsaszín nekem az babaszín,

régen a kislányok babakelengyéje

volt részben ilyen.

A zöld szín nekem

a természeteset tükrözi,

a sokféle árnyalatot, az ettől

addig átmenetet a telezöld is.

Kinek mit jelent, miből kiindulva,

meddig zöld, honnan hajlik sárgába,

a rózsaszínből a végére piros is lehet.

Föstök amikor azt érzem, tehát lehet,

fokozni a színeket, lehet, hogy az én

szemem másképp látja, mint mások.

Van egy papírszemüvegem, aminek

az egyik fele zöld, a másik meg tán

piros, de lehet, erős rózsaszínű.

Mindenesetre ha felteszem,

szép színes világom lesz.

Feltaláltam valami

nagyon fontosat,

viszont amíg,

a karmádat

keresed és

azzal be is

éred, ha

meglelted.

Hiába minden,

más az ország

rezgése most.

Magyarázat

lesz neked,

arra, hogy

miért nem

valósítottad

meg azt, ami

ott volt előtted.

Macerás lett volna

gondolkodnod, azon,

hogyan tovább, ha egy

sorsfordulódhoz értél.

Hát letudtad azzal, mint

sokan, hogy karmikus az.

Erős vegyes, sokemberes

lett minden átmenet nélküli,

váltás, anélkül, hogy valaki

felvállalná a döntései, hogy

is hatnak az emberiesekre.

Hiszen ők mind, segíteni

születtek, hozták azt a

pluszt, amit úgy

neveztek el,

bizonyos

kutatások

során, hogy,

intelligencia.

Szerencsésnek

mondhatom most

is magamat, hogy

megismerhetek

közülük néhányat.

Ha nincs ott ahol,

közülük több is,

aki hatni tudna,

nem látható már

hol van ennél még

a lejjebb, azoknak,

akik megcsinálták.

Az életüket, elérték

a sikereket, de a hopp,

megcsináltam, érzése

helyett, erős kopp lett.

Megerősödött valami,

amit sokan láthatnak,

legfeljebb meg még

nem fogalmaznak.

Az intelligensek

alkalmazkodnak,

s azzal mutatnák

a jó mintákat, akik

meg azért születtek,

hogy mellettük a jóban

önmagukká fejlődjenek.

Jól kiegészítve egymást,

ki mit lát a jobban már át,

tennék azt amit a többiek

még nem láthatnak, ahhoz

meg ők fejlődnek fel időben.

Amikor a tenyerekben ezeket

a jeleket felfedeztem, boldog

voltam, hiszen így jól meglesznek

egymás mellett, jó hatással, a különböző

feladatot hozott, más – más szinteken élők is.

Aztán amikor megéreztem nincs mit tenni, mint

használni azt, amit az Isten gondolkodásra adott,

kezdtem átvinni és rakni egymás mellé a napokat.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó, már

eladó, olyan embernek, akinél fogytán lenne tán, a

 pénzével kapcsolatosan a működőképes motiváció.

Van a nagy üzletekhez érzéke, közismert, emberies.

Tenne azokért az emberekért, akik lemaradtak itt a

saját életminőségüktől távolodnak, sorstalanokká,

válnak, pedig egész életükben teremtettek, dolgoztak.

Feltaláltam, lerajzoltam, védjegyes, évek óta működik.

Tartást, méltóságot adó oktatás, önmagukká nevelés,

olyan embereknek, akik a túlzások általi lehetőségük

hiánya következtében, vagy a túlzók által üresednek.

Legyen minden családban egy emberies tanácsadó.

Megcsinálják a saját és generációs sorsukat általa,

mindenki rájön, mi lenne az ő feladata a családban.

Tapasztalatom szerint nemcsak két lábunk, karunk,

agyféltekénk van, kétféle a feladatunk életünkben.

Ha a hozott elfogyott, tanulnunk kellene a másikat.

Így aztán szép világot kerekítve élhetnénk a jóban.

Így meg csak elfogynak a napok, nem lehet, hogy

senki nem látja át, ennek nincs vége, nem

váltható jóvá, nem sorsszerű, inkább

csak beleélünk valamibe, ami

nem is a mi sorsunk lenne.

Nem fejtegetném azt,

amihez nem értek,

mások életét miért

élnénk mi meg, akik,

megtettünk mindent.

Magunkhoz képest,

hogy elérjük a jól

megérdemeltet.

Nem látható a

kiút, azt meg

nem akarom

gondolni, hogy

eltervezett lenne.

Kiválasztanának ott

embereket, akiknek

nem adatik meg, hogy

megéljék a munkájuk

gyümölcsét. Legalább

szóltak volna időben,

menjünk innen, ha jót

 akarunk magunknak.

Akkor, ha nehéz is lett

volna feldolgozni azt,

hogy ahova született,

teremtett az ember,

az számára nem

lehet biztos talaj.

Persze sok éve,

azt megüzenték,

hogy költözzek el,

ne lássam mi van.

Kívül rekedtem,

a döntésük által.

Nem tud semmi

másról, csak a saját

látókörében mozog.

Csőlátásban nem lehet,

látni azt sem, a minőségre

ha nem figyelnek, bármi lehet.

Az intelligensek nem ártanak

egymásnak, mert széles látókörük

megadja számukra, összefüggésében

nézve, legyen mindenkinek jó az élete.

A saját szintjén, ha felcserélik, kicserélik,

összecserélik, azokat másokkal, akik elérték,

a saját sorsukban, amit megteremtettek ott.

Ahova születtek, biztosítja majd számukra azt

az életminőséget, amiért egész életükben tettek.

Ó ha látnátok kívülről is magatokat és felfognátok,

pironkodhatna, a hirtelen még nagyobb lett orcátok.

Megtaláltam a generációs feladataikat, az emberek

saját sorsának, felfedezését követően, amikor már a

magzati szakaszra ráleltem és segített a megértésében.

Ne kapkodj, ne siess ennyire, ha nincs mivel, nem tudnak

olyan gyorsan felzárkózni az emberiesek, hiszen a kulcsa

mindennek a pénz lett, óriás hiány és többlet keletkezett.

Valóban nem néz vissza senki, hogy honnan jött, hogyan élt,

akkor, amikor még abból, amit megteremtett fizették meg.

Aki hivatásának kapta azt, amiért meg is tesz mindent, amit

a lehetőségein belül építően másokért megtehet, sikeres lett.

Akkor is, ha azt nem követte a pénz mennyisége, nem fizették

meg annyira se, hogy követni tudná, a látszatra naggyá tetteket.

Mert mindent csak pénzben mérnek, sanyarognak a tehetségek,

ki vannak szolgáltatva, a hozzá nem értőknek, pénzembereknek.

Az emberiesek tudnának közöttük fordítani, ki hogyan éli és érti.

A jó Isten mindenféle embert teremtett, hogy szép, lelkes, szíves,

életet és gondolkodva élhessünk, ez most valami másra sikeredett.

Mintha elköltöztünk volna a saját magunk által teremtett Hazánk,

elment mellettünk, nem vesz tudomást rólunk, pedig ki se mentünk,

a nehézben megmaradtunk, vártuk,  hátha csak átmeneti, de nem.

Megkérdezhették volna, mielőtt eldöntötték, hogy úgy, tetszik-e,

ha nem, ezt tudják biztosítani, hogy tudjunk máshol Hazát találni.

Miért nincs, a döntők között, arányosan, fontossá tett, emberies.

Menni nehezebb-e, vagy maradni a szokatlan és rideggé lettben.

Az emberiesek nem ártanak, nem bántanak, tudnak együtt élni

és tudomásul venni, mindenki másképp élné meg, a saját sorsát.

Élni és élni hagyni, mert ha mindenkor, mindenben csak nekünk

kell alkalmazkodni, a többiek magukhoz, nem fejlődhetnek fel.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet a jót, hát innen

várjuk, a magunk szerinti, szerény, de jó minőségű életünket.

Most rögvest bocsánatot is kérek, tudom meg kell tennem, ha

nem akarok újabb és még több gondot magamnak, bocsánat.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az agg is lehet,

 egész életében gyermeklélek,

de a gyermek lelke,

egy ártó pillanatba, bele is öregedhet.

Arra ébred a kicsi árva, hogy fázik,

valami a bokor mögött

csapkodja a parton,

hangosan loccsanva közeledik.

Oldalra fújja a szél az esőt,

ahogy ráesik csipi a bőrét.

Meg akarná nézni a vizet,

szomjas nagyon,

cserepes a szája,

 szerencsére

elcsúszik nem halad.

A (kis gubanc) meg,

egyre hangosabban ugat,

igyekszik belecsimpaszkodni, el –  el kapja,

 visszahúzza, a csúszós csizmaszára után kapkodva.

Mintha azt akarná mondani, ne menj oda, ne menj oda.

Azután hangosan elnyújtva sipítva ugat,

tiszta erőből vinnyogva járja körbe a kicsi árvát,

hogy ne tudjon sehova menni már egy lépést se.

Mintha azt ordítaná, bele a vihar kellős közepébe,

gyertek emberek, mentsetek bennünket, baj van.

Egyre hangosabban, erősen,

ritmusosabban,

dühödtebben toporzékolva ugat,

mint aki nem érti, hogy miért nem

fontosak ők, miért nem mentik őket.

Megfordul a szél teker rajtuk egyet,

beesnek a bokorba, az védi őket.

Emberi hangokat vél hallani,

abban a nagy embertelen viharban.

Már csak ritmusosan ugat, nagyon fáradt,

de nem hagyja abba, a segítséget próbálja odaugatni.

A kicsi árva ijedtében vagy a láztól, már nincs eszénél,

hangosan veszi a levegőt zilálva, kapkodva utána.

Odaért az ember,

a gyapjúszagú,

fölkapja a kicsit az utolsó pillanatban,

mert a hatalmas víztömeg éppen arra a

helyre zúdult szinte azonnal és vitt mindent.

Odaszól neki, gyere te embernyi hűséges puli

és lenyúlt érte oda, ahol a ragaszkodását a lábán

megérezte, várta a kutya, hogy magához emelje.

Szólítani sem tudná, milyen hűtlenek voltak

hozzá, hiszen nem adtak még nevet se neki.

A saját sorsod olvasása szerinti önismeret,

ha van rá igényed, a sorsodhoz neveléssel is,

kontrollálható emberismeret az oktatásom által.

Online 06707253808 kihangosítva, a hozzávalót

a heringesarpadne@gmail.com által átküldöm.

Ha az üres email megjött mert eldöntötted,

ha a díját utalod, ha magyarul gondolkodsz,

beszélsz, ha most a Világban bárhol is élsz.

Közeledik a szeretet ünnepe, akár meg is

ajándékozhatod magadat, vagy a szeretteidet

ezzel, a nem hétköznapi, általam feltalált és

összefüggésében megrajzolt oktatási formával.

Ezáltal  a tudás által  már másképp is láthatod  a

saját világod és a már megváltozott nagy Világot. Tiszteletem.