Van mindenkinek saját sorsa… 2019.12.30. https://julamami.com

Kérem, ha a valóságot nem szívleli, ne  olvassa el.

(Emberies jelnyelvnek) mondom azt, amivel

oktatok, van aki megjegyzi, mert már érti.

A 25. év immár, hogy tapasztalhatom,

köszönöm nekik, akik megtiszteltek

és hozzám, a tanácsaimért eljöttek.

Gondolom amíg élek, gyakorlom, hiszen a hivatásommá lett,

leolvasom a sorsukat, azoknak is, akik majd ezután tisztelnek meg.

Gyakran jönnek egy családból, meg barátokként többen egyszerre,

egymás sorsát végig hallgatják, megértik, amit addig nem értettek.

Van az Isten, adott mindenkinek, saját sorsot,  generációsan

feladatot. Mindenkinek

saját magára van

bízva,

megcsinálja-e

azt, amit ad a feladata.

Vagy jót punnyad, hinnye

és szajkózza azt,

amitől majd szenvedhet.

Ha nincsen megfelelő alázata,

a felvállalt feladatra, amit az Isten,

nem neki szánt volna, mégis csinálja, ah.

Tehát nem összefüggésében jár az agya,

ilyen gyors pörgésben, abból bizony sok

érintettnek  lehet majd gondja, hinnye.

Nem adják ingyen a törlesztéseket, mert

ugyan, lehet másképp is nevezni, de minek,

 hátráltató megfogalmazás az, ha gátnak érzed.

Nézzük meg milyen akkor, ha úgy látjuk, mindent

azért kaptunk a sorsunkban, hogy megtanuljuk megoldani.

Az emberséges létünket fontos megtartani, ha valakinek  kárt

okozott valaki és rájön, megdolgozza a lelkiismerete és tesz érte.

Hozd rendbe a múltadat, az legyen az alapja a jövőképednek,  ha

adja a sorsod, ha a múltad nem változott annyira, van lehetőséged.

Lehet benne maradni, a kerengetőbe, ah aki kitalálta nincs is benne.

Nem mindenki született segítőnek, az egy elhivatottságos szakma.

Ne várja senki se, hogy mindenki, minden szakmában otthon legyen.

Ha mindenki egy színűre lenne festve, akkor nagyon unalmas lenne.

Ha egy családon belül, okosan, átlátóan éli meg az adott generáció,

akkor bizony letörlesztik azt, amit a sorsuk egyenként is eléjük rak.

Nem hagyják a következő generációkra, felelősen élik az életüket.

Nem elég, hogy elhiszi, a saját sorsában is, csak a többiekét cipeli.

Összekapaszkodásban kitűnők már, akár, kollektívan le is doktorál.

Elvárni mindenkitől, hogy ugyanúgy, ugyanabban legyen jó, kitűnő,

tán csapatosan születtünk volna, egyforma sorsot hozva, hinnye.

Mondja,  mondja,  mondja, ugyanazt szajkózza, észre sem veszi,

milyen unalmassá, szürkévé vált már, mindenki nagyon unja.

Fejlődni, haladni, emberségesnek maradni születtünk mind.

Aki nem teljesíti amit a sorsa odatesz, hasra is eshet benne.

Megismételheti, ha tán túl gyorsan haladt, önmagához képest,

sokszor, gyakran tévedett, észre sem vette, ártott vele eleget.

Fontos lenne meglátni, kihallani, megérezni, gondolkodva élni.

Megkívánná már a gyors pörgés, a ritmusváltást is hinnye,

aki ugyanazt nyomja mint mindig, a sorsa elment mellette.

Ah, csak nem gondolja, hogy attól  lesz különb a többieknél,

hogy mindenkit leszól, megszól, megpletykál, meg mindent,

alaposan összekuszál, lejárt lemez az már, átlátják azt sokan.

Nem egyforma sorsok, a generációs feladatok se ugyanazok,

különböző szintekről indulva, haladunk előre, nem a múltunk,

ami meghatározza, a gyorspörgés miatt, a most, nagyon fontos.

Megadhatjuk a következőknek az alapot, nem helyettük, értük.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás,

neked és neki is, aki a saját sorsát, a saját szintjén szeretné élni, ah.

Miért révedsz a múltba, miért nem haladsz, a most fontos, a ritmust,

felismerni nem elég, szürke maradhat mint a veréb, persze az is szép.

Ugyan meddig mégy, mások után, mert azt mondják, az a jó és a szép.

Jelezne a lelkedben, szívedben, a gondolkodó agyad irányításával, a

belső kontrollod,  elveted már az első érzésnél, mégy amerre mások.

Ugyanúgy, belső kontroll nélkül marad az életed, aztán csodálkozol,

beleszólsz ebbe – abba, amihez nem értesz, át sem láthatod, hinnye.

Nem tudom, mondta-e már valaki neked, felelős vagy magadért is, na

meg azokért, akiket megérint, a csak sejtésed, hiszen aszerint élnek.

Ismerd meg a sorsodat,  a generációs feladatod is adott, haladjál, ne

üresedésre adjad a fejed, hiszen amikor indultál, másképp tervezted.

Nem adom fel, addig megyek előre, amíg a sorsom, generációs jelem,

adja a hétköznapjaimhoz a feladatom, az egyszerűben is nagyszerű.

Nem rajtam múlott, hogy most hol tartok, igyekeztem, szedtem a

lábaimat, járt a gondolkodó agyam rendesen, oktatnám hát, íme.

Ne maradj le te se, ha van lehetőséged, szervezzél magad

körül, legyetek többen, akik ismerik a saját sorsukat.

Megváltozol, jó minőségű tudást ad, azt megígérem.

Miután elvégezték, be tudtak fejezni iskolákat,

amit addig nem tudtak. A “doktorijuk” sikeres lett,

csupán annyi, hogy megemelték vele, a saját szintjüket.

Nem tanítottam még senkit az oktatására, a nevelésre se.

Várom a lehetőségemet, hátha van akinek  van erre lehetősége,

eldönteni, az oktatásomra eljön, a 20 órát elvégzi, hinnye.

Ne mások után ítélj, tapasztald meg, azután mesélheted.

Nem könnyű megtanulni, ehhez a tudáshoz kellően érettnek

szükséges lenni. Viszont attól kezdve, a rálátásod, na az se semmi.

Adni születtünk mindannyian, tesszük azt éretten  is, de a még értő

időnkben, ki ne üresedjen, senki  idő előtt, teljes életet éljen, hinnye.

Emberünknek nagyon szűk az élettere, a nehéz sorsát, apai ágról hozza, cipeli. Nem várták, “pottyant”, szoktam mondani. Meggyűlik a baja emberünknek a sorsával, nehéz küzdelmes és mégis, 60 éves korától, már könnyebb. Feljutott a szintjére, segítő emberként, a legnehezebb helyzetében ismerte meg a párját. Szereti mindazt, amit elérhetett, lehet, hogy másokhoz képest lassan és kevesebbet, de a saját sorsában a sikerét elérte. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért e.v. Online önismereti oktatásom ( a találmányom). Szeretettel. Julamami

 

Nem abban tehetséges… 2018.12.30. https://julamami.com

Nincs hozzá belső késztetése,

nem abban van, a

tehetsége.

Erőlködik,

nyomja,

tudomásul

venni, nem akarja.

Nem bír el azzal, amit

más tehetségének hozott.

Végigkínlódja, már mindenki

és minden, csak róla szólhat.

Nem vált szintet, idejében, ah.

Nem változtat, minden odalesz,

amit, felépítettek, nem számít az,

a látszatra ad, mert azt látta, hinnye.

Beleszakad inkább, s rántja magával,

azokat és mindazt, amire hatással van.

Nem tanulja meg, hiszen akkor, kiderül,

addig úgy gyakorolta, hogy nem is tudta,

mit, miért úgy tett, nem volt alapja sem.

Teljesít, az elvárásoknak megfelelve, ah.

Hinnye mán, de mögötte vannak azok,

akik meg, otthon várják, mert azt hiszik,

majd, elsimogatja bennük, a bánatukat.

Amiket a hasonlóan, nem a tehetségükből,

mindent otthagyókként, nem örömmel dolgozók,

beletesznek, valamibe, jó minőség, abból nem lesz.

Egy apró döntés, önmagadért, amivel nem árthatsz,

nem keseredsz meg, önmagadért is felelős vagy, ah.

Elnézést kérek, bocsánat, ha tévedtem, benne van-e,

a hétköznapi szótáradban, hogy fejlődni legyél képes.

Ah, ne akarjál tökéletesnek látszani, az maga az Isten.

Az egy szinten lévők, értik egymást, mások tanulják azt,

amit nem hoztak tudásként, kölcsönös tisztelet, hinnye.

Tudod-e, amit, a tehetségednek hoztál, az a tied, érted,

neked adta az Isten, bontakozzál ki vele, adjál belőle.

Oda, ahol arra már igény lenne, mert ők meg, mást

hoztak, tehetségként, odaadással csak az tudja,

csinálni, aki belülről végzi, tehetségből adó.

Ugyan, hogyan értenék ők, akik azt sem

tudják, úgy is lehet teremteni, hogy azt,

a munka, teremtés, örömével végzik el.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

elég késő, a 67. évemben keresni a

lehetőségem, de nem adom fel.

Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” érted, neked,

ha, már érted, a miérteket.

Más fontosabb dolgom volt,

addig, amíg magamra még

nem gondolhattam.

Vittem párhuzamosan.

Ah, mire megértettem

volna, a döntőkkel,

a nagyszerűket,

inkább, a magam,

egyszerű

módján,

megcsináltam.

Az irigységnek,

a hegyeivel álltam

szemben, pedig,

partnerek is

lehettek volna.

Összetett tudás,

a fejlődő valóság.

Akkor, nem, ott,

tartanának, ah.

Mély vájatban,

körbe, körbe,

a Világ meg,

elhaladt, azt a.

Ismerem, a siker

ízét, sokszorosan,

magamból merítve,

önmagam szerint éltem meg.

Emberesedtem attól is, rendesen.

Sokat tapasztaltként, feldolgoztam, ah,

azt, amiért éjjelente aludni nem tudtam.

S nappal, folytattam, mert, tudtam,

azért kaptam a lehetőséget,

hogy az emberek felé,

tisztelettel

legyek.

Hát,

jönnek,

tanulják,

köszönöm

Istenem.

Átlátjuk,

kihalljuk,

megérezzük,

így születtünk

mindannyian.

Kinevelődhet,

mások, erős

hatására,

üresedve

vegetál,

hinnye.

Szép

napot

kívánok,

emberiesek.

Éljen a tisztelet, legyen

otthon, bőségesen, szeretet,

 vihessenek belőle, kimenőben.

Ne mástól várd, magad szerint,

magatokért csináljad meg, azt a.

Ki mondta, hogy anélkül potyog,

a neked jó, hogy nem tettél érte.

Nem ártok, nem bántok, magamra

is jól vigyázok, haladok, ahogy tudok.

Igyekszem, megélni a saját sorsomat, ah,

hogy amit hátrahagyok, az tudásra alapuljon.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

 

 

 

 

 

 

Miért… 2017.12.30. https://szeretetbenelni.com, https://julamami.com

Mond, tudod-e miért lenne jó,

tisztelettel, szeretetben élni.

Mert, akkor lehet

remélni,

azoknak

is, akik

elkezdték

a sorsukat

megélni.

Rájöttek,

van  valami

fontos, ami

számukra is

megadja azt.

Akkor is, ha

nincsen meg,

az a jólétük,

amit ott azon

a szinten, már

elvárnának.

Hiszen

mindent

pénzben

mérnek,

s ha nincs

annyid,

akkor

úgy

jártál.

Valami

miatt,

valaki

egyszer,

úgy

gondolta.

Nem férsz

oda bele,

abba a,

nem is

létező,

sablonba.

Az igazát

igazolva,

gyorsan

legyártatta.

Nem biztos,

hogy átlátja,

mivel talán

senki sem

szólhat ott,

úgy gondolja,

minden

rendben.

Úgy látja, ha

saját maga,

körbenéz,

azt látja.

Ha nem

lát mást,

az lesz az

ő igazsága.

Mindenki

tanulhatna,

mindenkitől.

Hiszen más

és más sorsot

hoztunk, amit

az elődeink,

nem oldottak

meg, megoldjuk.

Viszont, ha nincs

lehetőségünk se

arra, sincs esély,

azzal haladni,

hiszen nincs,

nem létezik.

Le van fedve,

nem látszik ki,

a divatosokból,

annyi van belőlük,

igazolva, nincs is

másikra szükség.

Vajon éltek-e

abban és úgy,

akik eldöntik,

mi fontos és

mi meg nem.

Látják-e a mások

szemüvegén át,

vagy csak már

minden, a saját.

Kinek milyen

a sorsszerű,

másoknak

meg,

miért

másmilyen.

Megnézik-e,

van-e hozzá,

emberismeretük,

ami napi szinten,

tapasztaltan van.

Vagy csak éppen,

ahogy esik szottyan,

érjék be azzal is, ami

marad, vagy pottyan.

Amiről nem tudnak, az

miért hiányozna, nincs.

Van-e otthon tisztelet,

tudják-e mire jó,

a szeretet.

Tesznek-e

érte, vagy csak

vágyják, hátha

megszánják.

Miért, csak

önmagukra

gondolnak

az emberek,

miért is nem

szeretnének ők,

fejlődni lélekben.

Akkor sem, ha már,

ott van a hiánya erősen,

látható a saját életükben.

Miért gondolják,

hogy nekik az

a tudás már

elég, mert

a csúcsokat

elérték, nem

 lesz szükségük,

semmi másra.

Majd a Világ

őket megvárja,

elállnak, mint a

befőtt és mindenki

azután már őket

vigyázza, mintha

beértek volna

az állandóba.

Miért nem

látják be,

két oldala

van sok

mindennek.

Ha nem látja,

a másik oldalt,

akkor az nincsen,

de hát van az Isten.

Szerintük van,

vagy nincsen.

Ilyen nagyon

egyszerű

lenne

talán

minden.

Persze

az is lehet,

hogy igen.

Azok meg,

akik már

megtapasztalva

tudják, így jártak.

Miért hozták azt,

amit az Isten nekik

szánt, mint tehetséget,

miért vágyják a tudást,

ugyan, miért tanulnának.

Hát mások azt jobban tudják.

Ki mehet nyugodtan a kérdés

a szótárból, nem lehet divatos,

még ha az addig, mindig is volt.

Tiszteld a másikban az emberiest,

hogy önmagadban is felfedezhesd.

Semmi sem lehet fölösleges, az alázat,

a pozitív hatásban, a legszerényebb érzés,

persze, csak a saját tapasztalataim szerint.

Amikor az ember odáig elér, mindent másképp

is lát már, látja, hogy a többiek is vágyják, a tudást,

a ki és rálátást, lelkesen, szívesen, gondolkodva élnek.

Ha tehetik, másokkal tapasztalatokat, gyakran cserélnek.

Most meg gyorsan mindenért, amit már zokon vennének,

bocsánatot kérek, amióta beszélni tudok, nekem az megy.

Abbahagyom, nehogy túl sokat beszéljek, mondanám  már,

gyakrabban, máshol is, ha lenne rá igény, miért ne tenném.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom (a találmányom). Szeretettel. Julamami