Karácsony estére, várakozva, ez jutott
eszembe, a készülődés meghittségét keresve.
Azon legyél, kérlek, ha lehet, hogy ne vigyed,
haza azt, amivel, mások pakoltak meg téged.
Mondjál el egy imát, ha lehet, hogy a, szeretet
helyett, ne, a külvilág zajának áradását vigyed.
Életszerűen, boldogulni, az egyszerűben, a
saját sorsomat betartva, a generációsat látva.
Az Isten, úgy tudom, nem tett különbséget,
emberi teremtményei között.
Nem számolta ki,
ki látható,
ki meg,
árnyékban
marad majd,
önmagához
képest.
Uram Isten,
mennyi lehet,
a kiüresedett,
annak következtében.
Nagy gondban lesz majd,
aki nem tud elszámolni, a
saját lelkiismeretével, ah.
Miért nem tanulta meg,
azt amit mások hoztak,
tehetségnek. S adta
volna a közösbe
ő is, a tudását.
Ügyeletet vállalt,
a gyermekei, jó helyen,
a szüleinél, a szeretetben.
A párja, külföldről autózik,
hosszú az út, még, hazafelé.
Ő meg, addig, hogy hamarabb,
nagyobb
lakásba,
tudjanak költözni,
gyakran vállalt, ügyeletet.
Különböző neműek
a gyermekeik,
úgy egészséges,
ha külön szobában, nőnek fel.
Megérkezett a mentő, sérültet hoztak.
Beöltözve várják, látja, a szeme sérült,
elkezdi letisztítani, a sérülés környékét.
Ahogy, láthatóvá válik, az öregembernek
az arca, ráismer. Gyermekkora legnagyobb
negatív élményét, adta, amikor, megtagadta,
a fizetségét az apja által elvégzett munkának.
Sokat dolgoztak a szülei, az apja, kaszálást is
vállalt, miután hazaért, délután a munkából.
Bezárt volna a kisbolt, otthon meg elfogyott
a vacsorának való, meg reggelre, a kenyér.
Az anyjuk küldte őket, kérjék el a munka
után járót, hogy vegyenek, ami még kell.
A nagydarab ember, kijött a kapuhoz,
az alkarjára folyt, a zsíros hús szaftja.
Tolta befele, az óriási kenyérszeletet,
a jól megpakolt, nagydarab hússal.
Szinte együtt nyeltek, egy üreset,
megszégyenültek, amikor azt,
mondta, maradt még munka.
Majd, holnap kifizeti, azzal
együtt. Összetévesztette,
az apátok, a sorrendet, több az
éhes száj nálatok, mint a munkához az idő.
A öregember is felismerte, az, akkori, legkisebbet,
mert ő volt aki megszólalt. Amíg a többiek, az ujjukkal,
bökdösték, nem akarták, válaszul kapni, azt, hogy nem.
Kicsurrant, az öregember könnye, bocsánat, nyögte. Meg
tudjuk menteni, a szemét, mondta neki, vigasznak szánva.
Eszébe jutott, mennyit dolgoztak, a szülei, hogy nekik, ne,
ugyanaz a sors jusson, tanuljanak, különb életet éljenek.
Úgy végezte el, a varrást, nyoma se maradjon, annak,
hogy sérülés volt, ott, valamikor, valami, miatt.
Tartást, méltóságot adott neki a hivatása.
Örült, hogy onnan származik, ahonnan.
A kevés pénz, sok mindenre megtanította,
mert, használták az eszüket, gondolkodtak.
Van amelyikük, a munkás életet választotta,
mert ott tudott kibontakozni, sikeressé lenni.
Nem találkoznak gyakran, de tudnak őszintén
örülni egymásnak, szeretetben időznek együtt.
Ha bármilyen, magasságokat is érsz el, maradj,
minden, körülmények, között, emberséges.
Az embert, a lelkes, a szíves, a gondolkodó,
énje, folyamatosan kontrollálná, ha hagyná.
Adjon az Isten, minden földi jóból, szépből.
Boldog ünnepeket kívánok, mindenkinek.
Tisztelettel, megbecsülve, élni, könnyebb.
Magyarországról,
Pakson, a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami
