Amikor elhitetik akivel lehet,
hogy nincs más, csak megint az
és mindig csak ugyanaz, hinnye.
Amikor levisznek akit csak lehet,
oda ahol nem csináltak, semmi jót
se szépet, csak önmagukért tettek.
Nem tanulja, amit nem tud minek,
hisz úgy tudja, mindent tud.
Ha mégsem, majd másokét
ollózza, másolja, mint a sajátját
úgy mondja, kerülve jó pozícióba.
Mások is rákaphatnak gondolkodás
helyett, elveszik a mások tudását, ah.
Odáig tolulva, olyan lesz, mintha mi,
átköltöznénk, egy másik országba.
Gondolkodni, gondolkodni, hinnye,
mindenki, aki látható minta is lett.
Mivé lesz, amiért sokan tettek,
vetettek, de nem ők aratták le.
Megelőzés, megelőzés, hinnye.
Emberismeret nélkül a semmibe.
A sok szép, s jóból kialakult energia,
megy is mind, a szintje alá pocsékba, ah.
Úgy nincs vele tovább macera, hinnye má.
Összefüggésében látás nélkül nem megy.
Aki azt generálta, csak az tudja, levenni,
ha nincs meg, rábízza azokra, akik már
összefüggésében látják az egészet.
Hiába minden mismása, mindenki
tudja, előreviszi a tudás hatalma,
azt is, aki nem is mozdulna, ah.
Egészséges a Világ körforgása,
Istennél van az alkotás, a Haza.
Ott szükséges és mindenkinek
kiteljesedni, ahol született, ah.
Amikor már kinőtt belőle, de
adott a tudásából bele, lehet
lennie, a Világ hasznára, ah.
Hasonlóan rezeg a Hazája,
mint ő maga, s az ő családja.
Amit hoztunk tehetségként,
ott van bennünk mind.
Nincs szükségünk
rá, hogy tanuljuk,
ha már tudjuk.
Általa fejlődünk,
továbbadjuk azt.
Erősödik a Haza.
a sokféle tudás ad,
nem visz, hinnye.
Amit nem tudunk,
azt szükséges lenne
mind megtanulnunk.
Tájékozottnak lenni, ah,
hogyan, mit szükséges
még tennünk, hogy jó
legyen az életminőség,
amiben lehetne élnünk.
Tégy magadért, amikor
elérted amit szeretnél,
ha még nem tudnál, hát
tanulj meg tenni másokért.
A vezetés nemcsak rólad szól,
nem azzal van vége, hogy te
bejutottál a sikerbe, hanem,
pont ott kezdődne, minden.
Ami a többiekről szólhatna,
minden a feje tetejére állva,
nincs aki azt fordítani tudja.
Összefüggésében nem látja.
Ha csak tárgyakkal fogod
körbe magadat, az éppen
visszahúzó erő, abból
meríteni nem tudsz.
A belső, emberies
erő elhagyhat, ah
épp a fordítottja az.
Viszont, láthatóan,
meggazdagodhatsz.
Irigyeid lesznek sokan,
versenyhelyzetbe érve,
haladsz, ki tudja hol van,
annak a teteje, vagy az alja.
Idő kérdése csak, ha nem látod,
meg magadat, a határaid szerint,
sem másokat, így, nem érhetik el,
azt amire születtek a tehetségesek.
Az ízes élet, maga a nehézségek sora.
Aki azt nem vállalja, nem fejlődik, csak
átvegetálja, az intelligensek át is látják.
Aki csak meríteni szeret, velük csináltatja.
Nem kockáztat, úgy nem is hibázhat, hinnye.
A megfelelés sorába beállva, mindent megúszva.
Szajkózásra állt a szája, nincs benne több, hinnye,
marad ott hosszasan, hol ebben, hol meg abban van.
Vajon mi a csábító abban, a nemlétező sorba beállva,
elveszik a fénye, lefékezve, kihasználva, sose ér révbe.
Megélik a jót és szépet helyettük, mert nem érdekli őket,
tevékenyen fejlődni is szükséges, ahhoz, hogy a népnek a
gyermekei ne szenvedjenek tehetségesen, a siker helyett.
Önmaga szerint építteti a katyvaszt, ah, át sem látható, ki
sem tudnak jönni belőle, nem látják át, se előre se hátra.
Az egészségtelen körforgásba dagonyázva, leépülés,
a gyors körforgás ritmusát fel nem ismerve, marad
ugyanaz. Nem haladtak, körbejárnak, mint a
nyomtatólovak, így stabil gödröt ásnak.
A sok nagy ember meg, vagy szenved,
vagy magát a családját mentve, megy
neki, a boldogulást mutató Világnak.
Ha ismernék a saját és generációsan
fontos lépcsőfokokat, megismernék,
mindazt, amit még nem tudnak. Újra
láthatóak lennének, a tehetségesek.
S nemcsak az látszana, kinek miből
van már meg a többlet többlete, ah.
Másoknak meg nincs lehetősége se.
Haladna mindenki a saját ritmusát is
ismerve, a generációsat az alapokat,
lerakva a következőknek, sarjaknak.
Mert ott már láthatók azok, akiknek a
hozott tudása, a tapasztalata megvan.
Nem pironkodnának sokan azon, hogy
abból, ami látható, kategorizálnak be
bennünk, mintha másabb nem lenne.
A tisztelet szép, a szeretet jó, nem
szabadna, hogy kiüresedjen a szó.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból, szeretettel, Julamami