Ezekből a piros virágokból sokat festettem egy szuszra, volt
egy ilyen időszakom, néhány perc alatt, ahogy az ecset haladt.
Szeretet virágnak neveztem el őket, ha sok volt bennem, akkor
festettem ki őket, odaadtam, s ők szívesen tették ki a falaikra.
Hét te Tüske koma, aztán hagyd már abba. Cupáknak nézed a
bokámat, harapdálsz rajta, finom kis érintő tüskelyukakat,
hű de
hányat.
Mire leírom a gondolataimat,
te boldogan szuszogsz, itt – ott, meg is
tisztelsz vele, picit horkantasz a lábfejemen egyet – egyet.
Tudom hiányolod a 103 ast, meg a Barinagyot, hát
a megszokott módon végigjárod a
bokrokat, fákat.
Kicsit, hogy
emlékezzenek,
bekapod őket.
A fogaid között
átengedve, végighúzod
rajtuk a pofácskádat.
Emlékezhetsz még nyomokban,
amikor ti hol falkában, hol nyájban,
olyan szépek voltatok, az udvarunkban
hárman. Sokszor boldogan, máskor meg
szembefordulásban, hiszen a véredben
van a terelés, az a hivatásod neked.
Volt, hogy egy pillanat alatt fordult
meg a játszma. Amikor hegyezted
a füleidet, gyorsan kapásból
bokáztál a Barinagynál
egyet. S ugatással
nyomatékosítva
ott rögvest,
hogy
átvetted
a dirigáló
szerepedet.
S a gyapjasabbja
leszegte a fejét, látszott,
nálad beindult a fifika.
Hirtelen mozdulattal,
képen is nyaltad,
magadat
azzal,
okosan
megadva.
Érezze, ah,
neked
fontosabb
az ő barátsága,
hát léptetek
egy lépést
mindketten
hátra.
Minden mást,
eltettetek másik napra.
Emlékszel Tüske, amikor a jerke
felugrott és helyben pördült meg,
a földtől fél méterre a levegőben
és igen csak kecsesen.
Aztán nosza, vágta,
na akkor nem volt
körülöttetek senki
sem biztonságban.
Hát bentről néztük a
felszabadult boldogságotokat.
Ahogy robogott a két gyapjas,
abban a pillanatban, egy boldogság
körben, ember és állat, mindannyian.
Mindezekből megértettem sokat, a
gazda szemével, megelégedetten
néztem, a jóltartott jószágokat.
Megjöttem már onnan is
többször, ahova most
indulnál el, nem a könnyűt
választottam, emberesedek.
Látszik, hogy nem tudja azt
sem, hogy mit vállalt azzal,
úgy hát könnyű minden érzés
nélkül dönteni mások felett, ah.
Az emberség, tartás, méltóság,
tisztelet, szeretet, tisztesség,
becsület, nem átmenetiek, ah.
A döntéseden múlik minden.
Ha nem ismered a sorsodat,
nagyokat álmodozol, gyors
sikert aratsz, s nem is vetettél.
Egyszer majd rájössz, kár volt,
pont akkor volt meg mindened,
amikor a fejedbe vetted ezeket.
Hiszen elfelejtetted honnan is
indultál, megérkeztél mielőtt
beértél volna, nem az a sorsod.
Nem volt több a paklidban, csak
a lelkesedés könnyű vágya hajtott,
elfelejtetted, ha ígéret teljesítsed.
Az emberség, hitelesség, biza fontos.
Ha megszólít a lelkiismereted téged,
vedd komolyan, a saját kontrollod az.
Mi lesz veled, ha majd fázóssá lesz a
lelked, szíved, letudtad azokat, akik
emberségből tettek érted mindent.
Magasabbra vágytál mindig csak
feljebb, s nem néztél vissza már
egyszer sem, különbnek érezted
magadat, már mindenkit lenéztél.
Bizony az egészséges körforgásra
nem figyeltél, nagyon túlmentél,
ahonnan indultál oda is érkeztél.
Összefüggésében írom mindezt,
a tapasztalatomból összegződnek.
Ismerd meg a sorsod, kerüld el azt
amivel árthatnál magadnak, ah,
s ne ártsál másoknak se, hinnye.
Jól jön ide a bocsánatot kérek, ezt
azért írom ide, hátha megtetszik
másoknak és gyakorolják majd.
Tisztelettel élj, hogy ha majd
eljön az ideje azt is kapjad.
