Ne olvasd el, ha az emberies, a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés, a

hála nem érdekel már téged, mert másképp látod már azt ami van.

Ha már csak ugyanolyan  embereket viselnek el a pénz körül, akik

nem láthatnak  mást, mint a megszabott csőlátást. Akkor bizony

előfordulhat, rájönnek aki kitalálja az egészet ő győzhet csak,

a többiek csupán kitapossák számára a jól járható biztos utat.

Úgy tudom a pénz sokszorozásához kezdő pénz szükséges,

ah, azért még nem a pénz csinál  belőlünk  emberségest.

Megmaradni emberségesnek akkor is, ha van már

pénz bőségesen, az egészséges körforgás ez, ah.

A sok tapasztalatom, emberismeretem adott,

nem látom hitelesnek azt, ami nem adja

meg  az emberi méltóságunkat.

Még nem értem, hogy érvek

helyett, ugyan,  hogyan

fogadhatják el

az emberek,

a mondvacsináltat.

Valamikor lehet, hogy úri

huncutságnak indult, mostanra

már csak lebeg, vagyis túl nőtte magát.

A jelentősége úgy gondolom jó lehet a sokhoz

képest csak kevés embernek igaz amit szeretnének.

Amikor nem maguknak kell  megteremtenie azt amiből

dőzsölhetnek, önelégült  mosollyal,  mindenkinél különbek.

Elkeserítő bizony ott,  ahol még nem vitték  végig a sorsukat,

küzdenek  azt érzik, nem róluk szól az sem amit teremtenek.

Tudják, hogy ha nem adnak alapot a következőknek, biza,  ha

 tudás, hozzáértés, összefüggésében látás nélküliek  a

döntések, egészséges körforgást nem nyújthatnak.

Nem lehetne azt, hogy őszintén kimondják, most ezért

csinálunk belőletek gügyét, most meg ha kedvünk van, azért.

S akkor játéknak veszi az ember, fura, megmagyarázhatatlanul

üres, érvek nélküli, valójában az élet jó minőségéhez viszonyítva

nem lehetne komolyan venni, pedig tudomásul kellett venni, nincs

másik. Ez az egyetlen a hatásában, hogy nincs benne semmi jó az

ilyen egyszerű  életet kedvelőknek, mint jó magam is vagyok.

Hát nem hetvenkedek, keresem a lehetőségemet, van-e

olyan lehetőségem, hogy nyugdíjas lehetek és nem

aprópénzes nettóból kiszámolt magamhoz,

a feltaláltamhoz mérve vegetáló.

Lelkes, szíves, gondolkodóként

nyilván keresem  a  megoldást,

hátha akad valaki, aki felfogva

mit találtam  fel, van olyan bátor,

dönt és megveszi  a közös pénzből.

Hiszen mindenki  aki  beleteremtette,

a jóért és szépért  a közösbe, ki is venne

belőle, amikor szükséges lenne.  Azért  tette

oda bele, hogy majd  a jólétét  biztosítsa általa,

amikor öregszik,  magát  biztonságban tudja.

Amikor korosodunk jövünk rá  arra, mit

szükséges  még a sorsunkban megtenni.

Ahhoz,  hogy nyugodtan öregedjünk,

ne legyünk olyan  helyzetben,  ami

ellentétes  azzal, amit  teremtettünk.

Talán lesz olyan felelős pillanatuk, hogy

rájönnek ami most hat, az  nem az egészséges

körforgást erősítő, nem emberséges hatás, ah.

Átlátni, kihallani, megérezni, ezek fokozatok,

az emberséges jó és szép élet sajátjai, ugyanabban

ami van lehetne boldogulva élni. Csupán annyi, hogy

összefüggésében szükséges lenne meglátni a Csodát.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, jól működik addig,

amíg nem megyünk túl azon ami lehetséges kontrollálva.

Egy szó, egy történés, mindenkire másképp van hatással,

attól függően, mennyire egészséges, az emberséges énje.

Ha mindenáron győzni akarna valaki, mert önmagát sem

tudja meggyőzni, attól a döntései is a saját felelőssége.

Vagy rájön legyőzni önmagunkat az a legfontosabb,

első lépcsőfok ahhoz, jó döntés tudjunk hozni.

A vezetés nem róla szól, éppen, hogy arról

szólna, hogy élne abban a jóérzésű sokaság,

amiről a döntést  hozná, kiáll és megkérdezi.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni.

Persze ha lehetne, emberismeret nélkül is

jól kommunikálni, akkor mindenkinek menne az.

Van  aki abban tehetséges, mások meg másban,

a múlt  elmúlt, ez a pillanat is elrobog. Most nem

lehet elkényelmesedetten adni a ritmust, fel  kell

venni az életritmusát azoknak, akik átlátják ezt is.

Alkalmazkodás, tolerancia,  az alázat gyakorlása,

ahhoz  amit az ember felvállal, hozzáértése van.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni születtem, hát sok minden el  is

veszítettem, helyette kaptam mindig

valamit, ami a jóban előre is vitt.

Összefüggésében látva,  gondolkodva élek,

leolvasom a sorsokat, nem szellemeskedek.

Nagykapu, kiskapu, mondták

régen, nekem nincs más

feladatom, mint, hogy

átadjam a tudást,

amit feltaláltam.

Az intelligensek

hasznára találtam fel,

valószínűleg azért, mert

nekik a legnehezebb úgy élni,

hogy erősebbek  a korlátozások

az egészségesen elviselhetőknél.

Mindenkinek aki ide a Hazánkba

megszületett, a teremtő Isten,

adott a lelkében, szívében,

gondolkodó agyában,

olyan sorsszerűt,

ami csak az

ő dolga.

Hinnye,

csak nem

teremtett

az Isten,

ennyi

embert

várakozásra.

Miközben várja a

nem tudja mit is, hát

az egészséges körforgása

nem gyorsul a saját ritmusa

szerint, a féket meg kioldani

nem tudja, nem nála van az se.

Győzz meg, szoktam  mondani,

amikor azért oktatom, mert azt

addig nem tudta a gyakorlatban.

Sok jó eredménnyel bővült a sikerem,

igazán a  lényege annak amit feltaláltam  az,

hogy túléli, meg tudja oldani, hogy vissza tudjon

kerülni az egészséges körforgásába, a sajátjába.

Ah, mert senkinek sem ugyanazt jelenti a sorsa,

akkor sem, ha a  jó élethez való joga, azonosnak

látszik, úgy, hogy semmit nem  kap meg hozzá.

Nincs arányban a sikereim  sora, azzal

amit csak a pénz tud biztosítani  most.

Nem tud meggyőzni róla senki sem,

hogy az ami ajándékba van, jót tesz,

irigységet okoz, a  szívességet nem

kérem, köszönöm, drága tud az lenni.

Csupán át szeretném adni a tudásomat,

miután eladtam és tudom, hogy abból jól

megérdemelten tudok  majd megöregedni.

Magamról szeretek gondoskodni,  gondolkodva

élek. Nem vagyok sem  elfogult, sem ellene a

reménynek se, a racionális létet is szeretném

  megélni, azért az oktatásommal megdolgozni.

Én felülről  festek, egy hozzáértő azt mondta,

viszont a jelenben, a valósághoz igazodva élek.

Számomra ez a természetes jó minőségű élet,

amíg feladatom van,  aszerint  teszem azt és

úgy, ahogy képes vagyok, nem  sablonszerűen.

Azt tudom  hátrahagyni, amit feltaláltam,

ahhoz viszont szükséges lenne  betanítanom.

Olyan intelligens  emberségeseket,  akik  azt

tovább tudják  adni,  hogy abban is ami van,

tartásosak, egészségesek  tudjanak maradni.

A hatások mindenhol másképp hatnak, vannak

akik abba belehalnak, mások önmagukhoz képest

vergődve élnek, várják azt amiben reménykedtek.

Ah, ugye nem lehet az, hogy most már nem az

emberséges, tisztességes, becsületes, jó,

emberek a helyes minták. Ugye nem

vette át a helyét az, ami csak az

ahhoz értőknek adatik  meg.

A tudás ugye nem lehet,

hogy már fölöslegesnek

számít itt. Két lehetőség

legalább  szükséges ahhoz,

hogy dönteni tudjanak a

gondolkodó emberségesek.

Megtaláltam egy elég pontos

emberies tesztet, úgy hívják, sors.

Előbb tömegnek számító emberi

sokasággal találkoztam, s amikor

az, összefüggésében látást adott már,

egy nap alatt lerajzoltam, évtizede oktatom.

A jó minőségű életet tevékenyen ismerem, nem

térnék  el  tőle, hiszen a semmiből valamit is, mint az

agyi boldogulás lehetőségét, az Isten teremtette, adta.

Prevenciósként, íme a jó öreg bocsánatot kérek, azt a.