Ismered-e önmagad, tudod-e ki vagy, merre vinne az utad,  ha a

sorsod szerint haladnál, megfelelően igényes is lehetnél. A saját

tenyereid mutatják a helyes utadat, a jó sorsodat, na meg

azt is, hogy éppen hol tartasz, abban amit

neked adott a sorsod  generációsan.

Ide születtünk, itt nőttünk, teljesítettük

mindazt a legjobb tudásunk szerint,

amit az életünk során az éppen

aktuálisan megmondók vártak tőlünk.

Pár százezren vagyunk akiknek nincsen

nyugdíja, csak aprópénz amit kapunk,

többszőrös filléres emelésekkel most

még nincs hatvanezer forint sem.

Ahogy látszik nem fontos ez

senki másnak, hiszen nem

nekik kell  arra gondolniuk,

hogy miért tették ezt velünk.

Kérem azt a nyugdíjamat, amit

bruttóból számolnak ki, nincs más

lehetőségem, mint ide gyakran leírni.

Persze lehet folytatni unos untig,

ugyanazt ismételve, magyarázkodni.

Görcsösen a  jól kitalált semmivel az

időt húzni,  az önmagukat igazolás miatt,

várakoztatni az Isten teremtette magyar népet.

Akiknek a szorgos munkája által Magyarország

ilyenné lehetett, tisztelettel becsüljétek meg. Mert

mi lenne, ha be kellene állnotok a helyünkre, vajon

ekkora türelemmel várnátok-e a ki tudja mire, hinnye.

 

Vagy, ahogy a

sorsodban

teljesítheted  amit,

 neked szánt az Isten éled meg.

  A saját idődben, egyedül döntöd el

 és a jó szándékoddal, önmagadtól teszed

bele oda vissza. Amikor már elég érett vagy arra,

ami jót és szépet, a saját emberségedért teszed  bele,

oda ahol a hiányok keletkeztek, s azok már sanyargatóak.

Ahonnan az elődeid mind csak el  és kivettek, már nem képesek

felzárkózni sem, újra szükséges mindent az alapoktól jól átgondolni.

Azt tudod-e a sorsodban a saját életritmusodban haladásodnak, mi

lehetne  a lényege, ha értenél hozzá, összefüggésében láthatnád.

Megtarthatod az emberséges méltóságodat, tartásos maradsz,

ha nem mások lehetőségét veszed el, mintha az a sajátod lenne.

 Felvállaltad mert feltételezted, nem látszik, ah erősen hiányos az,

nagyot álmodtál, amikor magad fölé emelkedtél, tudásod nincs.

Tapasztalva tanulni a fokozatosságot is betartani, nem ugrálni

oda ahol dolgod nem lehetne, emberileg nem vagy arra érett.

A régen jól bevált sablonok már leépültek, hiába próbálják

újra legyártani őket, ahhoz hála Isten sok már az emberséges.

Átlátszik, kihallik, megérzik, a tudáshoz ott vannak a  jó érvek.

Egyenként születtünk meg mindannyian, mást és másabbat

hoztunk a  sorsunkban, hogy kikerekedjen általunk is egy

teljes, egész, egészségesen működőképes létezésünk.