Láttam,  hallottam, éreztem, ha összefüggésében látható,

kilátszik az igaz és a valós, hinnye.

Valakivé állni, vagy

valakivé válni,

érezhető,

nem ugyanaz

a hatás kifelé.

Azt mondja és

érezhető, hogy

fogalma sincs róla.

Jól bebiflázta, játszik

a szavakkal, a hallható

hangok erősségével,

jól érzi magát benne.

Elfogyott a motivációja,

a telített érzés végkifejlet,

üresbe pörög körbe  –  körbe.

A tapasztalatom alapján azt

érezteti, nincs miért csinálnia,

belefáradt, nem belülről jövő,

elfogytak a miértek, hinnye.

Segítségére lehetne a valóság,

hiszen a saját bűvköre hat csak,

nincs más hatás, honnan tudná.

Nincsenek jó állapotban, a saját maguk

 megteremtettjei által az emberségesek, hinnye.

Ha emberséges hivatásaikból élnek, úgy döntöttek

felettük, ők éljenek meg ugyanannyiból, az árak meg

sok mindenben alaposan megemelkedtek, hinnye már.

Ugyan miért törődnének vele miért keseregnek, a

magánügyük, hiszen csak a nép gyermekei.

Bocsánat, egy vagyok közülük én is,

ha arra gondolnak, hogy tartsanak

el bennünket, átadjuk ezt a nagy

kegynyi élvezetet számukra.

Éljék át naponta,  alázattal, ah,

kisnyugdíjasként most hinnye,

dolgoztunk egész életükben.

Megszoktuk, lám folytathatjuk,

annak reményében, hogy alapot

hagyhatunk hátra generációsan.

Csupán azzal nem számoltunk,

hogy megtörténhet ez velünk,

nem rólunk szól a saját Hazánk, ah.

Az összefüggésében látni ajándéka,

az addig megtett helyes útnak,

ami a sorsszerűvé válás előtti.

Érzed milyen szép a lelkes éned

hatása a szívedre, élhető ügyben

járnak, adják az impulzusokat

döntésre a gondolkodó agynak,

egészséges körforgásban vannak.

Ha bármilyen magasságokat is

döngethet a nem  fokozatosan

megteremtett jóléted, akkor is,

minden körülmények között

emberséges maradhatsz.

Az nem mindegy, milyen

lenyomat marad utánad,

megemelik-e a kalapjukat,

minden szinten, mert nem

maradt ki a jóból senki sem.