Nincs mit tenni, a sorsodnak  mellé lehet menni, ha van alázatod nem

maradsz le semmi jóról, se szépről. Csupán az irigyeidről tudsz meg

többet, mennyit ártottak a tíz év alatt minden szempontból neked.

Mondogatom már elég gyakran 7. éve, hinnye, azt a, tán nem kéne,

meglátszik ám, hogy se intelligenciája, sem nem tanult, látszatos.

Felfordult az alja, jól  láthatóvá  válhatott, hiszen mindenkinek

árthatott, nem kontrolláltatta senki, rokoni alapon jött – ment.

Nem gondolt arra tán senki, hogy ugyanazt fogja vele is tenni,

hisz csak a pénzt akarta  magáénak, nem érdekelte más semmi.

Van aki tudja, mások még nem,  majd megtudja idejében, van Isten,

a teremtményeit tiszteletre, szeretettel, emberségesnek alkotta.

Ha nem ismerte fel  a saját sorsában a jót és szépet, mellé is ment.

Megtehetett bármit, hiszen megszerezte hozzá a pénzt, tengernyit,

a lehetőségek adottak, bármiben tudás nélkül szálldoshatnak, ah.

Ugyan, hogyan várhatják ugyanazt a kiadást, amit a szerencsésen

alápatkoltak, kifelé tükörként láttatva kiadhatnak, hinnye má, azt a.

Ha mindent a számok tükre mutat, az emberséges végleg kimarad,

miután már kikopott a tartásos, az emberséges egymást nézhetik.

Ah, egymás között megtalálják majd a felelősét is mindazoknak,

amiket még  időben nem kontrolláltak, kilátástalanná lettek sokan.

Mintha itt nem lett volna jelen a nép, az Isten teremtménye mind.

Az egészséges körforgásba beletartozunk, senki sem fölösleges itt,

emberismeretet lehet tanulni, vagy az emberségesektől  tapasztalni.

Óvatosan csupán annyit, amit lehet, azt nem  biztos, hogy szabadna.

Ha nagyon akarod meg is valósíttatod, magad is abban élsz majd, ah.

Aki nem azt vállalta amit a tehetsége tudásként adna, egyszer csak

felkészületlenül éri a szembesülés vele, hinnye, nem életszerű ah.

Egyensúlyban lenne, a lelkes, szíves, racionálisan gondolkodó is,

ha egyforma mérlegen mérnék, akik ahhoz értenek tennék azt.

Nem is észlelik milyen mélyen alázzák azokat a tehetségeseket,

akik arra várnak, mikor kapják meg a lehetőségüket. Sikeresek

lehetnek abban, amit önmaguknak, az Istennek köszönhetnek, na

 meg  nekik akik megtisztelték őket a tudásukért mindannyiuknak.

Meggazdagodni nem tudtak, mert a lelkes, szíves, gondolkodó

 énjükre hatott, a lelkiismeretük kontrollja, adtak s nem kaptak.

Aközben is fejlődtek nagyon sokat, a saját szintjükre kerültek,

mindhiába, már nem tudják segíteni azokat, akik csak ígértek.

S azáltal ugyanazt ismételték meg, mint amit előtte ők elítéltek.

Ahogy tapasztalhattam a hivatásomban, emberségesként jobban

 tudnak működni pénzesen ha a hétköznapoktól nem szakadtak el.

Emberségesként vissza adhatnák oda ahol tapasztalhatták, csupán

annyit várnak a saját Hazájuktól, adja a megfelelő összeget érte.

Tán egy napon rájönnek, sokan vannak a Világban tehetségesek,

akik tudják miért mentek olyan messzire, már értik a miérteket.

Visszafordítanák és a Hazájukhoz adnák, amit a Hazájukban

maradva, találtak fel a Világból is kiszolgálva mindazokat, akik

igényesen keresték önmagukat, megtalálnák az önbecsülésüket.

Most rögvest bocsánatot kérek, hiszen a pénzhez nem értek, de

igyekszem felnőni, hogy tudjam miért nincs, ha látszik túl sok van.

Nincs mit tenni, ah, akkor is a pénz szerint szükséges élni, ha nem

tudjuk  milyen az, ha a pénz szerint van az ember biztonságban.

Ah, akkor mihez tudja mérni, ki ő valójában, ha azzal amiben

tehetséges, nem tudja hozni, azt a pénz mennyiséget, ami

 által mások úgy ítélik meg, számít úgy mint a pénzes.

Nem tudom, mi adja  az alapját annak, ha  másban

tehetséges, nem abban amit felvállalt. Vagy

összefüggésében nem látja át a felvállaltat,

akkor milyen szintet tud képviselni abban.

Kérem szépen, ha lehetne, gondolkodjon

el azon a döntő ember, alapok nélkül,

hogyan építi fel azt amihez nem

ért.  Hány évig lenne szükséges

élni egy emberségesnek, hogy

elérje azt a szintet, amivel

mások indulnak, hinnye.

Több kulcsa van annak

amit feltaláltam, amit

azért tettem bele,

hogy megvédjem.

Rajtam  kívűl,

még nem

tudja

oktatni

más.

Várom a

lehetőségemet,

betanítanék, oktatnám

erre a nem hétköznapi

tudásra az emberségeseket.

Akik pótolni szeretnék azt amit

maguk szerint már hiánynak észlelnek.

Érteni szeretnék a miérteket, na  meg azt,

hogyan tudnának tovább fejlődni akkor is, ha

 arra megoldást nem szerintük kapnak, hinnye.

A racionális ad mindent, arra kell  építkeznie

azoknak is,  akik lelkes, szíves, gondolkodók.

Két oldalunk, páros szerveink, agyféltekénk van,

ha az egyik oldalunkat erősítenénk fel annyira,

olyan lenne mintha, páros lábbal ugrálnánk.

Tán, egyik ne fejlődjön túl a másikon, mert az

mint következmény, nem lehetne életszerű.

Összefüggésében nézni, átlátni tanulunk,

az oktatásomon, akinek nincs még alapja,

azt kapja. Akinek fontos lenne  már a

 maga fölöttiből visszatérnie  a talajra,

láthatja ott  azt közben mi az ő sorsa.

Megoldhatja generációsan mindazt,

amit az elődei  nem  láthattak át és

felhalmozódott a sok megoldatlan.

Nem  mindig a korosabbnak  adta

az Isten azt a tudást, van úgy,

hogy a gyermekeiktől  is

tanulhatnának sokan.

Az alapokat nem

lehet kikerülni,

vissza – vissza

szükséges

oda térni,

a jóból

indul  ki

az alapos.

Hozzá tanul

minden olyat, amit

az megkívánna ott.

Önismereti oktatás, igény

szerint a saját sorshoz visszatéréssel.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Mivel minden kifordult a sarkából, alkalmazkodni

tanulunk, hogy rálássunk, kihalljunk, megérezzünk,

minden olyat, ami a  jó minőségű életünkhöz fontos.