Mindenkinek van saját sorsa, ha megéli a nehezeket, fejlődik tőle,

minden szempontból  önmagához megfelelően, időben a sikereit éli.

 

 

Amit, ha lehetőségként is van ott, azzal, hogy te tudod, mások nem,

így ahelyett,  hogy bevinnéd a köztudatba, másoktól elveszel, az nem

a  fejlődésedet  szolgálja.  Könnyen jött könnyűnek bizonyulsz általa,

megpénzesedhetsz tőle, de nem ül be a sejtjeid által a kirezgésedbe.

Nem kapod meg a tiszteletet amire azt gondoltad, ha abban a

helyzetben vagy, neked is megjár a gyakorlatban mindaz, hiszen pont

azért vállaltad fel, hogy a többiek fölé emelkedjél,  náluk különb légy.

Eleinte akik tudják mire vagy képes,  furcsállni fogják, hogyan

kerülhettél olyan, komoly tudással  járó helyzetbe, kiváltságosba.

Magadhoz képest, túl magas szintre, a valóságban számodra

elérhetetlen helyzetbe, összekavarodhatsz tőle. A lelkiismereted

jelzi számodra, miért vennéd komolyan, ha nem hiszed el, hogy van.

Tanuljad, ha nem hoztad, megközelítheted, azt már  tudják tisztelni

benned, hogy megtetted a hiányosságaid leküzdéséért amit lehetett.

Legalább a lelked tükrét szükséges lenne rendezned időben, na

hiszen nem lehetsz majd irigylésre méltó, ha elkezd érted tenni a

lelkiismereted, hogy a túlzásos sokból, a jó  irányba tereljen, érted-e.

Ugyan, most vajon éppen kinek vagyunk kiszolgáltatva, éljük azt

amit  a saját Hazánkban megenged nekünk ide teremtettük a szépet,

a jót. Nem várunk mást, mint, megkapjuk ugyanazon jót és szépet,

a bruttóból számolt nyugdíjunkat, amit ideje lenne rendezni, hinnye.

Tisztelettel  élj, hogy tisztelhető maradj.