Mondjad tudod-e mit jelent tisztelni önmagad, ah, azért aki vagy,
másoktól várnád a tiszteletet, vagy, hogy a vállukra véve vigyenek.
Megtartanánk az emberi méltóságunkat, a sok hivatásunkat
gyakorló évünk, munkánk, szakmánk, a tehetségünket most is
gyakorlókként, a saját szülőhelyünkön, a szeretett Hazánkban.
Az ellopott igazolványaim, meg a feltaláltam miatt lett a Julamami
védjegy, vannak akik igen tájékozatlanok, vagy most is vakmerőek,
nem tudom, hányan próbálkoztak használni és ugyan mire, hinnye.
A Google térkép nem mutatta, csak irányt tudtam láttatni általa,
hogy eltaláljanak a messziről érkezők hamarabb, a Hergál Házhoz,
ezért talán máshol keresték, azok, akik nem érkeztek meg ide.
Nem született senki sem fölöslegesnek, sem nem különb
másoknál, hát véget is vetek a feltételezéseknek,
hogy velem találkoztak-e ott, vagy nem velem.
Tíz éve nem hallották a hangomat sem, akik
a legutóbbi felvételt nézték ismétlésként, a
helyi televízióban, azt hiszik azóta meghaltam.
Pedig a legjobb helyen lenne, ha óránként azt
amit feltaláltam le is adnák, miután megvették
tőlem a feltaláltamat, gondolom egy kézben van.
A gyermekeik tartását, méltóságát megtartó erő,
ezt tudnám vele garantálni, akiknek fontos lenne
az, hogy akik itt születtek, itt is legyenek ismertek,
elsősorban, a hova tartozást a szülőhelyünk adja.
Nekem nem szükséges nevesednem, hiszen az már
megtörtént tíz éve, az Online Világában is vagyok.
Tudják vagyunk sokan, akiknek nincsen másik,
csak ez az egy Hazánk van, itt élnénk meg
a szépet és a jót, amit ide beleteremtettünk.
Eldöntöttem már nem találkozom személyesen,
már csak Online vagyok, sorsolvasást már csak
úgy szolgáltatok. Vannak akik még ide jönnek,
néhány órát az oktatásból magukhoz vesznek.
Azután mivel a körülmények hatnak, Online
oktatom az éppen adott csoportokat. Nem
számíthattok másra, mint a tiszta tudásra.
Tíz évig, párhuzamosan voltam, most a
Heringes Árpádné Messenger által.
Ha van rá igényed, hogy igényesen
megtanuljad, azt amit még csak én
tudok, oktatnám az oktatását,
akkor, ha összejön tíz ember.
Akiknek a hivatásuk adja,
hogy többlettudásként,
bevigyék a hiányokba.
heringesarpadne@gmail.com
által tájékoztatlak, szeretettel.
Aztán ha időben tudja miben tehetséges,
hát igyekszik, hogy azáltal sikeresen teremtsen,
jól megérdemelten elismerten, meg tudjon élni belőle.
Ah, mit is gondolsz, miért adta az Isten a tehetségeket és nagyon
különbözőek mind, adott, a születésünkkel hoztuk mindannyian, ah.
Aki rájött idejében miben tehetséges, hát megéli a hétköznapjaiban,
mások meg megülnek abban ami éppen adott aktuálisan, hiszen nem
vették észre jó időben, a teremtő tehetségüket, ah, ugyanúgy adott.
Tán kevesen ismerik a belső kontrolljukat, pedig figyelmezteti őket is
minden adott pillanatban addig, amíg le nem zárják a hiteles jelzést.
Tudás, tájékozottság, összefüggésében látás nélkül maradnak, nem
fejlődnek fel a saját sorsukhoz, sem a generációs feladataikhoz, ah.
Azt gondolják ezekkel mások is így vannak, igyekeznek győzködni
azokat, akik rajtuk csüngnek áhítattal és megkapnak minden jót.
Ah, valódi tehetségre, tudásra alapulhatna, működőképes lehetne.
Nincs más aki továbbadja, nálam van minden kulcsa, másképp
nem tudom oktatni, mint ha most is alapvetően szabad vagyok,
ahhoz úgy lenne szükséges élnünk, a Hazánk a jövőre is gondol.
Oktatnám azt amit feltaláltam, a saját Hazámra gondoltam, ide
születtem, itt élem azt amit lehet, nagyszerűen az egyszerűben.
Tíz éve kint az Online világában, megkínlódtam, megszenvedtem,
onnan is jönnek. Ugyan most éppen online kevesen, nem is értem,
az olvasókat értelmezve, valami a kettő között máshova is menne.
Aztán itt a Hazánkban hány évesnek kellene lenni ahhoz, hogy el
tudjuk érni azt amiért küzdünk. Ki hány éve éppen, a sikeres létünk
fontos lenne, hogy el tudjunk számolni a lelkiismeretünkkel. Mit is
teremtettünk ide, s mit nem kapunk vissza úgy, ahogy beletettünk.
Ecc – pecc kimehetsz, neked van nyugdíjad, neked meg aprópénz,
mert nettóból számolták, sanyargásra ítéltek, a jóból kirekesztve.
Vállalkozókként ha nem volt munka, fizetés sem lett, gondolkodjál,
dolgoztam a három gyermekem mellett, mások gyerekeiért tettem.
Valami más megoldást esetleg, hogy az ember a saját sorsát vehesse
a kezébe, nincs mire várni, nem érdekük, azon a szinten nem ezt élik.
Ha összeszámolnám, a nyugdíjas éveimben ledolgozott éveket, talán
összeadódna, adjanak járna, ne rakjanak rám új kifizetni valókat, ah.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” mindenkinek aki érti,
mit adhatna a sorsának a megismerése neki és oktathatná tovább.
Vegye meg aki emberséges maradt, pont erre lenne szüksége, azt a,
ahhoz, hogy a lelkiismeretével el tudjon számolni, hát visszaadja.
Bekerülhetne az egészséges körforgásba, hiszen jól működik, ah.
Adsz-e tiszteletet oda ahova megjár az, vagy elsunnyogsz és jó
érzéssel tovább ballagsz, mert még nem tudod
kimutatni azt amit érzel.
Tartasz attól,
hogy mit
gondolnak,
vagy talán
megszólnak.
Mert nem
tartanak
ott ahol
te magad
tartasz.
Háromszor
adsz lehetőséget,
s megtörténik
ugyanaz, ah.
Lépsz tovább,
hasznos dolgod
van bőven még.
Felismered-e
a saját szintedet,
ragaszkodsz-e ahhoz
amit már elérhettél.
Megóvod-e azt amit
te teremtettél.
Érezted-e azt,
Hazaszerető
lettél, maradsz.
Van-e benned
tisztelet a tudás
iránt, vagy csak
irigység feléje.
Vagy minden
mindegy,
lesz
ahogy
akarják,
élsz ahogy
megengedőek.
Fejlődni születtünk,
emberileg feltétlen,
ha csak punnyadunk,
a sorsunk elmegy
sietve mellettünk.
Mi lesz a következő
generációval, ha
nem eléggé
vagyunk
ott,
ahol
emberileg
szükséges
lennünk.
Amit
nem
akarod,
hogy
történjen
veled, ah,
azt ne tegyed
velünk se meg.
A körforgás
meghozza azt,
amire nem is
gondoltál volna.
Nem ártok, se
nem bántok,
magamra is
jól vigyázok,
ez egy működő
állapotot nyújthat.
Ha majd elmúlik a
káprázat, kitisztulnak
a fejek és a tájak, ha
megkérdezik a
szeretteid,
mit miért
úgy
csináltál,
hitelesen
tudsz-e
érvelni.
Nem különb
senki sem a
másiknál,
csupán
másabb
a sorsa,
hát azon
van, hogy
teljesíthesse
a maga idejében.
Önismereted a
sorsod, a generációs
jeleid a tenyereidben,
ennél pontosabb,
kézzelfoghatóbb,
ugyan mi lehetne.
Nem kapkodtam, nem
siettem, a magam ritmusában
haladva ízes az élet, ez nagyszerű érzést ad
nekem az egyszerűben. Megélném a sorsom,
hogy alapokat tudjak hátrahagyni, mert van akiket
rám bízott a teremtő Isten, élek hát alázattal, felelősen.
