Látszik, hogy a sokhoz képest kevesen látják át,
mindenkinek van saját sorsa, azt szeretné
megélni jól, amikor megjön
a saját sorsához az esze.
Nehéz elmagyarázni oda,
ahol még nem értik azt.
Keresem a megoldásomat,
a magamhoz mért jó minőségű életemhez, 26 év,
tapasztalást én éltem át a nehézben, az nem vetült rá oda ahol
azt sem tudták, vannak a hivatásukban is emberségesek, hinnye.
Akik elviszik helyettük a balhét úgy, még megelőzésben, hogy azt
sem tudják akik a maguk fölött vállaltakban jól elvannak.
A nekik még sorszerűen nem járó jóban, a sikerük
látszatában fürdenek, nem látnak már oda, ahhoz
túl magasra kerültek, el is hitték megjár az nekik.
Ugyan minek néznének rá a látható valóságra, hinnye,
nem ígértek semmit, csak oda, ahol a rajongóik vannak.
Ne bánd, hiszen amit jól megoldunk, azzal a jóba belelátni mutatjuk.
Meglátják, hogy a semmiből valami mögött, a jó minőségű életben
a boldogulás is életszerű. Amit szeretne mindenki a saját sorsának
megfelelően megélni, nem várja, hogy helyette valaki megcsinálja.
Hiszen azért
született,
hogy a
saját
sorsát
ő maga
szerint,
önmagáért
úgy csinálja meg,
ah, hogy ne csak magára
gondoljon közben. A többieknek
is jó minta lehetne, a remény nem
elég, tennie szükséges önmagáért.
Adja az Isten, minden földi jóból
azt, ami a legjobb és a legjobbkor.
33 évesen, majdnem belehaltunk
mindketten, annyi a tanulság abból,
hogy ne másra bízza az ember lánya
a legfontosabbat, az ember születését.
Az anyáknak a legnagyobb esemény az,
amikor világra hozhatja, a következőt,
aki hozza a reményt, a jövő nemzedékének.
A várakozási idő hozzá tartozik ahhoz, hogy
a magzat jól érezze magát pocaklakóként és
róla is szóljon az anya élete azt értelmezve.
Fontos tudnivaló az édesanyáknak ah, hogy
minden ami megtörténik velük, átmegy a
rezgése a magzaton és rögzíti mindazt.
Később az élete során, fel és előjön,
minden amiben érintett volt akkor,
hiszen nem számíthatott másra,
mint az édesanyja szeretetére.
Amit erősített a család ereje.
Ha ki volt szolgáltatva annak
a körülménynek, ami tartotta
pedig már született volna, hát
ne csodálkozzon senki rajta.
Ha olyan volt a várakozás,
hogy nem sok jó érhette,
védekezésbe megy át,
amikor az visszarezeg.
Átveszi az irányítását
a saját sorsának majd,
ha arra már beérett.
Bizony az is előjön,
olyankor, amikor
nem maga
dönthet,
önmaga
felett.
Hát
nagyon
igyekszik
gyorsan
felnőni.
A belső
kontrollja
vezeti is,
amikor
már
azt
fel is
fogja,
érte
szól.
Akkor is,
amikor,
időnként
megkapja
a fékeket.
Egyedül kell
átvigye a
nehezet,
emberesedik,
anélkül nincs
teljes élet.
Ki mikor
kapja azt, ami
fékező erőként,
a talajon tartja.
Másoknak
is van ám
feladata a
saját sorsuk
rájuk van bízva.
A nagy tülekedés
sosem vezetett jóra,
ha nem volt felkészítve
arra, akkor is felelős lett
önmagáért, félig készen
nem hagyja az életét.
Önmagáért, maga
szerint a saját
ritmusában
a lelkesedését
elsimogathatja, adja
a kérdésekre a válaszokat.
Ne legyen fölösleges a sok jó
tapasztalat, emberséges marad.
Azon a szinten éli az életét, amit
elért, hiszen a sorsát teljesítve,
akikért lehetett mindig tett.
Mindenkinek szükséges
lenne megtapasztalnia,
milyen az, ha a saját
generációsan hozott
feladatát megcsinálta érzése van.
Valamit fontos lenne mindenkinek
átélnie, hogy amit megteremtett,
abban fog ő maga is pont úgy élni.
Legyen ez a nap szép, ragyogjon
rád mosolygósan a föld és az ég.
Megtiszteltetés, hogy hozzánk
születtél, a tudás adja az ízes
életednek a lényegét.
Az Istent, a tisztelhető erőt,
ismered, már átélted a tied.
