Tiszteletem… 2020.09.07. https://julamami.com

Csupán sok mindenféle jót és szépet megtapasztalóként mondom,

ah ne aggódjál,  a nem jók hatásokból volt több ezidáig. Az amit

megélünk, mind a miénk, a tisztelet is beül a megfelelő

sejtünkbe. Ha elmennek tőlünk azok akik itt nőhetnének

ki, majd mind máshonnan valók jönnek ide vezetni és

másik országok kapják azt a sok emberséges tudást is.

Minden helynek megvan a maga életrezgése és az is ami

lefékezően hat oda, ahol nem aszerint nőttek és  éltek, ah.

Ha csak azt látja a szemed, hol, hogyan könnyebb, hinnye

mikor tudsz emberesedni, ha elválsz mielőtt megismered.

Eszedbe sem jutna talán, adjál ahhoz pénzt, ami felett

mások nem rendelkezhetnek, hogy itt

nőjenek ki, emberi nyelven is értsenek.

Ah, ezeket nem élhetik meg tapasztalásként

az elkényeztettek, sem az elkényelmesedettek.

Miközben nagyon elégedetten punnyadnak akiknek

bizony sok dolguk, munkájuk lenne, ha lenne rá  igénye.

Ah nem is tudják,

tán felmérni sem, mihez

milyen tudásra lenne szükség,

ahhoz, hogy erre a fejlettségű országra felfigyeljenek.

Mindenkinek más módon van térlátása, van akinek

fel  kell mennie ahhoz a magaslatra, másoknak

meg a lelkes énjük adja a tudásukat, hinnye.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

mással, máshol nem pótolható, megtanulható.

Azzal számolnia szükséges mindenkinek, aki

 arra adja a fejét, hogy az oktatásomat

felvállalja, azt fontos fel is fognia.

Nem kis kihívás a tananyaga sem,

hiszen emberies tömegek által

láttam, rajzoltam összefüggésében.

Azt gondoltam nagy naivan,

hogy  nyitottak lesznek erre a

tartást, méltóságot adó erőre.

Megveszik tőlem és ingyen adják

az arra igényeseknek, menjen oda vissza

az energiája az egészséges körforgásokba.

Mielőtt még, amit eddig megtehettem adtam,

meg abból pénzben nem gazdagodtam, viszont

ha megveszik, visszarendezhetem mindazt, a

 számunkra sokat, amit mindeddig elvettek.

Méltóképpen alapot adhatok mindazoknak,

akik így vagy úgy rám voltak  eddig bízva, ah.

Ne csak keveseknek legyen arra lehetősége,

hogy le tudja olvasni a saját sorsát ami adott,

tán pont azért, segítsen magán a sorsával.

Ne feltételezze senki, hogy amit elvesz

az a sorsába bele is illik majd, az

egyik oldala a látszatos lehet,

hogy megtéveszthet sokakat.

S még és még megtapasztalva

ugyanúgy, vagy másképp,

egy idő után már

érezzük, az

is a miénk,

tudásként,

adnánk át.

Ah,  többet

felismerők

lettünk általa.

Amit láttok még

nem hiszitek, az

érdekességekért

messzire mentek.

Amiben éltek nem

érdekel benneteket,

pedig azt szánta az Isten

tapasztalásul nektek, hinnye.

Annak hisztek amit láttok, akiket,

amiket jó lenne ismernetek, régóta

nem láthatjátok. Ott ahol lényegeseknek

mutatják  az éppen fontosnak tartottakat.

Ha máshol költöd el a pénzedet,

talán abból azok a gyermekek is

jobban élnek, akik ott élik az életüket.

Persze ha nem kopott ki az emberség,

a megbecsülésnek az alapja a tisztelet.

Magyaros virtus lehetne ez nem vegyesen

tálalva, eszi nem eszi, csak szerinte lehet,

mindenhol néhányan és ugyanazok.

Mennyi jó és szép jöhet  össze ott,  ahol

a nincs mindenben felüti a fejét, s üresben

tornyosul. Amíg azt látják, hogy vannak akiknek

csak úgy potyog a jó, a szép, nem a népért tesznek.

Lehet, hogy ott tartunk, hogy minden jó  és szép, csak

nem vettem volna észre eddig. Ah nem gondolnám, hogy

kritikus lennék bármi felé,  inkább a valóságtól  távoliakat

észlelem, igen nagy a bősége, azoknak a valótlanságoknak.

Oktatás közben mondom gondolj  egy nagy mágnesre, amit

ha  leteszel egy helyre, magához húzza a fémes mozgathatókat.

Persze értem, hogy miért azt a látszatot mutatják többen, mintha

közünk lenne  egymáshoz ah, mintha végigtanulták volna azt és amit

 ahogy ott oktattam volna. Magukat hazudtolják meg, teljesen

másképp rezegnek, mint akik a tiszta tudásból merítettek, ah.

Nem gondolom, hogy az tartaná vissza őket a nálam tanulástól,

hogy nem merik felvállalni, hogy nem tartozom  se ide sem oda.

Azt keresik kik mögé bújhatnak, mert nagy az ismertségük hátha

nem  veszik észre, miben mesterkednek ott ahol nincs joguk lenni.

Élem  az életemet azzal a nagy emberismerettel, amit a teremtő jó

kezekbe adott  ide, jó gazdája vagyok a tudásnak. Adnám át azt a

tudásomat, hiszen akik abból már kóstoltak, tudják, van energiája,

jó időre magasabb szintre válthattak. Nem tanulják meg, ah  mert

úgy tudják, hogy azt is a legjobban tudják. Ők  már mindent tudnak,

amit nem, azzal

annyi időre, amíg szükséges az,

körbe veszik magukat, majd a látszata olyan lesz

 mintha megtáltosodtak volna, hinnye. Gondolkodtam

rajta, miért nem akarom  azt az alkalmazást használni. Ami

adná  a lehetőséget, hogy mutatni tudjam ott konkrétan

a  vonalakon, hogy miről beszélek.  Gazdagép a neve

annak ami megnyitja a másiknak a lehetőséget

ahhoz, hogy hozzáférhessen a gépéhez.

Kényelmes, nem kell gondolkodni és

 valóban, azon sem, ah, hogy mi

történhet közben, hinnye.

Emberies jelnyelvnek

neveztem el azokat

a szavakat, amikkel

illetem az oktatási

formáját annak  amit

feltaláltam, egy napon

mindet megrajzoltam.

Tudom, hogy unalmas,

hogy azt sorolom, amit

nagyon jól tudok, azoknak

akik még nem találhattak fel.

A nehezek hozzák meg a tudást,

nem  adja az Isten  könnyen azt,

hogy emberséges maradjál.

Megadta a tengernyi sok mások

által átélt tapasztalások tömeges sora,

hogy pénztelenné tettként is haladhassak.

Na nem arról beszélek ami megjárt volna,

inkább azokról amiket nem kaptam meg ah,

mint lehetőséget ahhoz, hogy oktathassam.

Magyarországon születtem, 70. az éveimnek

a sokat kihalló, megérző, átlátó sora tán naponta.

Bizonyára unalmas  az is, ah, hogy aprópénzes az

életem sokszínű munkái által a megjáró nyugdíjam.

Aki úgy gondolja, hogy az ilyen embereket, ekkora

tapasztaló tudással mások tartsanak  el, élje meg  azt

nyugodtan, s ha végigélte  szóljon milyen volt megélnie.

Beszél,  beszél, jót mulat azokon amit mond, nem is akarja

palástolni, na meg így hitelessé is teszi, hiszen miért nem

vették észre. Ott volt a tükörben, mesélni született, de kár

hogy nem lett a nagy körmönfont mesélő a hivatása, hinnye.

Ah már 26. éve annak,  hogy Sorsolvasó oklevelet kaptam,

az volt ráírva a nevem  mellé, hogy Sorsolvasó. Hivatalos

azáltal a papír által, akkor lettem, amikor azt a kezembe

vehettem.  Ah, hol volt az még ahhoz, hogy tudjam azt

amit mostanra, amikor valóban Sorsolvasó vagyok.

Egy oklevél csak  nem elég ahhoz,

hogy hitelessé váljon minden tapasztalt

tudás  hiányával, a tudás helyett, hinnye már.

Oktatni  akkor tudtam, amikor

már arra nagyon nehezen,

sok helyen járva kérdeztem,

kérdeztem a forrását annak, hogy mi a módja

annak, hova fordulhatnék. Még mindig hálás vagyok,

azért, hogy azokat a  hivatalos helyeket megtudhattam,

ahova a kérelmemmel fordulhattam. A gyakorlatban jól

megpróbálták azt amit tudok, végighallgatták egymásról

a Sorsolvasásukat, sokat kaptak azzal akkor meg is látszott.

Megkapom az engedélyüket oktathatok azért jöttek annyian,

mert egyedül nem dönthette el azt az abban, nagy tudású se.

Tiszteletemet fejezem  ki mindenhova,  amiről látom, érzem,

ahol kihallom összefüggésében, a Hazánknak emberségese.

Gyakran vagyok a hivatásomat gyakorolva,  hogy azon

kapom magamat, már megint tapasztaltam, hinnye.

Egészséges körforgásnak hívom, amikor azt

hallja amit látok a sorsát olvasom, nem mást.

Értem én, hogy a saját jól kitalált birtoklás lehet

az  ami az akaratot erősen mozgatja  és nem láthat

semmi mást. Hinnye, mint a gép csak azt adja, ami

be lett programozva, de  emberi alkotás az is.

Belemondom,  hiszen nincs hova fordulnom,

minden  fölösleges kapun nem  kopogtatok,

inkább leírom.  Lehetőséget kérek ahhoz,

hogy tiszteletben tartva a  70 évemet,

az összefüggésében látásomat,

várom azt a megoldást, ami

kárpótol a sok hibáért,

amit elrontottak.

Amiért nem

tudhatnak

arról, amit

tudok, amiért

olyan vakmerőek.

Néhányan, hogy azt

mutatják, mintha az

oktatásomon részt is

vennének, pedig csak arra

az oldalra tornyosultak, azt a.

Fordítva látjuk ezt a világot amit

itt élni lehet. Mondom nyugodtan

hiszen összefüggésében átláthatom,

megengedő abban az Isten számomra is.

Értem, hogy miért vannak azok a  nagyon

nagy fájdalmak, amiért ez a mód van alkalmazva,

nem értik, hogy mit nem értenek, vagy másképp értik.

Vannak akik intelligensnek  születnek és a Hazánkban

sok született  meg ezidáig is. S vannak akik ezt tapasztalva

szeretnék  elérni azt a tudással járó magasságot, ahol már

érezhetően megvan a többletük, hát tanulnak, tanulnak.

Az intelligens emberségesek tudják mindazt, amit

lehet,  hogy a többieknek a sokféle tanult tudása azt,

meghozza egészen megközelítőleg, ezt Isten adja.

Aki tapasztalt már tudja  hol  vannak a határai,

meddig mehet a belső kontrollja által jól jelezve,

aminek a döntését a  gondolkodó agya hozza  meg.

Minek beszélni róla, ha elbizonytalanodna az érzéseiben,

láthatja a  sorsát olvashatja, hiszen ott van a tenyereiben.

Igen nagyon igyekszem átadni szeretném azt amit tudok,

nem  azért adta nekem az Isten, hogy megtartsam, nem

tudok birtokolni azt majd tanulom, hiszen csak  megjön

a vevője annak, amit feltaláltam és boldogan eladom.

Hiszen kitűnő üzleti érzékre van szükség hozzá, ami

nekem  nem volt és nem is lehet az már, hinnye azt a.

Legyen meg mindazoknak, akik valóban megtanulták

tőlem és nem egy könyvemből próbálták bemagolni.

Ha nem adod  meg a tiszteletet  a  tudásnak, az már

olyan, mintha ellene  fordulnál az Isten akaratának.

Nem tudod elvenni, látszik, hogy többen is igyekeznek

azon vannak,  hogy magukhoz vegyék a tudás hatalmát.

Én úgy tudom,  az egyetlen hatalmas az Isten és mindaz

amit megalkotott, ha másfelé igyekszel az a felelősséged.

Nagyon erősek  vagytok, viszont nagyon halkan  mondom,

a  nyers  erő már nem  elegendő régóta, még akkor sem ha az

amit kitaláltatok  nagyon le  van butítva ah.  Mindenki látja aki

 gondolkodik, ah kimaradt volna, az emberséges gondolkodva él.

Egy jó nagy terep ahova benevezhetnének a csak erőből  igyekvők,

a többiek meg akik kíváncsiak rá, hogyan oldják meg az nyers erővel,

hát menjenek el nézzék meg.  Mások meg jól tudnak kommunikálni

azzal  születtek tehetségesnek, akik talpon maradtak mindkettőben,

láthassuk, érveljenek, dönthessünk, ki tudna jól vezetni bennünket.

Rengeteg jó sorsra  született emberségesnek maradnának meg az

életminőségének a javítását szolgálva a nagy tömegű kapott pénzek.

Látszik ami látható, a  tekinteten  átható, hahó, hahó, hahó, azt a,

tisztelettel,  szeretetben élni  jó, ne másoktól  várjad, magadnak

csináljad.  Ez most megint nem ismétlésként csak másképp nagyon

nehéz, olyan mintha elköltöztünk volna, valami rideg országba, ah.

Azt mondják nyomás alatt nő a pálma, emberesedni nem könnyű,

vegetálok  magamhoz képest, most itt vagyok most tanuljátok meg.

Máshonnan  hoztak  sokféle tudást,  az ott bizonyára nagyon jól hat,

abban, aszerint élnek, oda a magyaros virtus, ha a könnyűt élitek ah.

Nincs belső indíttatásom bocsánatot  kérni, most továbbadnám  hát,

gyakorolja mindenki.  Aki ráébred nem volt meg a jóhoz az  adok –

kapok, így a hivatásomban ott

 maradtam azon a szinten, amit azzal átéltem,

oldom meg magamért magam, megint csak tapasztaltam, hinnye.

Vissza is lehetne rendezni a reményt oda ahol várják, kifordult már a

 sarkából, itt nem élhető. A gyakorlatba nem illeszthető, értelmetlen

máshonnan behozott hatások sorozata, igen vonzó pénzesen tálalva.

Hova lesz az igazi magyaros, na nem a felvettről beszélek, hiszen ha

az ami helyett lett felvéve nincs megélve, akkor ugyan, hogyan illene

oda bele, az nem elég,  hogy azt mondja, ha nem olyan a rezgése, ah.

Bocsánatot itt kérek azért amit tapasztaltan tudok, Hazaszerető

lett belőlem. Tudnék miről beszélni azoknak,  akik kezdenek eltérni

attól  amit tartásnak, emberi  méltóságukban  hoztak emberségesen.

Ha a hovatartozásodat nem ismered, mi adja neked az emberséges

létedhez a  kitartásodat. Emberesedés nélkül, hinnye, sőt mindent

megúszva, hogy ne fájjon, letagadva azt is ahonnan kiemelkedhettél.

Mi adja  neked a tartásodat, ha nem  a sok emberségesnek a hatása

által van, hiszen minden átrezeg mindenkin aki érintett mindabban.

Egyesekhez szegényen, másokhoz tudásban gazdagon itt élek,

úgy,  ahogy a  döntők  éppen döntöttek, ahogy itt most lehet.

Nem zavarom  azokat sem, akik  azt hiszik nem látszik  ki

mindaz  amihez még nincs annyi tudásuk, hogy elfedjenek.

Az idén összerendeződik minden aminek  van értelme  és

az is felszínre fog  kerülni ami a sok pénzt a fölöslegesbe belevitte.

Jó lenne látni azt is és  naponta, hogyan magyarázza azt aki  jól tudja.

Mire mennyi  megy el, annak  mi  az értelme, hogy pont oda megy el.

Megnézném szívesen, mi a módja annak, hol kinél a tudás hatalma.

Gondolkodva, a  hivatásomból  élek, az amit most látok, számomra

érthető, de azt nem értem  miért nem mondják el, hogy kik azok akik

mindent birtokolni  szeretnének  és azt is, hogy miért jutottak el oda.

Minek hatására döntötték el, hogy úgy lesz, milyen erő volt az, azt a

  aminek  hatására a belső kontrolljukat legyőzve, csak győznének.

Sok mindent tapasztaltam és  fordítva is és  megsokszorozva is,

egy dolog a teljesen biztos, a  sorsunk dönt.  Ha  eltérnénk tőle,

vissza is rendez  oda,  ahonnan esetleg bárki elrugaszkodott

volna. Amint láttam az a  keserves  abban, hogy ugyanazokat

élik  meg, amiket a saját döntésük által  meghoztak  mások

felett, ha azt kontrollálatlanul tették, kapják a saját életüknek.

Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha nagyon akarod és mindent

elkövetsz érte amit csak lehet, abban fogsz magad is élni, hinnye.

A szeretet madara.
Átfordultunk hét  éve, van aki érti miért, mások  remélik, nem  látszik ki az amiért. Julamami
Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,  online oktatásra, várlak szeretettel. Julamami