Csupán sok mindenféle jót és szépet megtapasztalóként mondom,
ah ne aggódjál, a nem jók hatásokból volt több ezidáig. Az amit
megélünk, mind a miénk, a tisztelet is beül a megfelelő
sejtünkbe. Ha elmennek tőlünk azok akik itt nőhetnének
ki, majd mind máshonnan valók jönnek ide vezetni és
másik országok kapják azt a sok emberséges tudást is.
Minden helynek megvan a maga életrezgése és az is ami
lefékezően hat oda, ahol nem aszerint nőttek és éltek, ah.
Ha csak azt látja a szemed, hol, hogyan könnyebb, hinnye
mikor tudsz emberesedni, ha elválsz mielőtt megismered.
Eszedbe sem jutna talán, adjál ahhoz pénzt, ami felett
mások nem rendelkezhetnek, hogy itt
nőjenek ki, emberi nyelven is értsenek.
Ah, ezeket nem élhetik meg tapasztalásként
az elkényeztettek, sem az elkényelmesedettek.
Miközben nagyon elégedetten punnyadnak akiknek
bizony sok dolguk, munkájuk lenne, ha lenne rá igénye.
Ah nem is tudják,
tán felmérni sem, mihez
milyen tudásra lenne szükség,
ahhoz, hogy erre a fejlettségű országra felfigyeljenek.
Mindenkinek más módon van térlátása, van akinek
fel kell mennie ahhoz a magaslatra, másoknak
meg a lelkes énjük adja a tudásukat, hinnye.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
mással, máshol nem pótolható, megtanulható.
Azzal számolnia szükséges mindenkinek, aki
arra adja a fejét, hogy az oktatásomat
felvállalja, azt fontos fel is fognia.
Nem kis kihívás a tananyaga sem,
hiszen emberies tömegek által
láttam, rajzoltam összefüggésében.
Azt gondoltam nagy naivan,
hogy nyitottak lesznek erre a
tartást, méltóságot adó erőre.
Megveszik tőlem és ingyen adják
az arra igényeseknek, menjen oda vissza
az energiája az egészséges körforgásokba.
Mielőtt még, amit eddig megtehettem adtam,
meg abból pénzben nem gazdagodtam, viszont
ha megveszik, visszarendezhetem mindazt, a
számunkra sokat, amit mindeddig elvettek.
Méltóképpen alapot adhatok mindazoknak,
akik így vagy úgy rám voltak eddig bízva, ah.
Ne csak keveseknek legyen arra lehetősége,
hogy le tudja olvasni a saját sorsát ami adott,
tán pont azért, segítsen magán a sorsával.
Ne feltételezze senki, hogy amit elvesz
az a sorsába bele is illik majd, az
egyik oldala a látszatos lehet,
hogy megtéveszthet sokakat.
S még és még megtapasztalva
ugyanúgy, vagy másképp,
egy idő után már
érezzük, az
is a miénk,
tudásként,
adnánk át.
Ah, többet
felismerők
lettünk általa.
Amit láttok még
nem hiszitek, az
érdekességekért
messzire mentek.
Amiben éltek nem
érdekel benneteket,
pedig azt szánta az Isten
tapasztalásul nektek, hinnye.
Annak hisztek amit láttok, akiket,
amiket jó lenne ismernetek, régóta
nem láthatjátok. Ott ahol lényegeseknek
mutatják az éppen fontosnak tartottakat.
Ha máshol költöd el a pénzedet,
talán abból azok a gyermekek is
jobban élnek, akik ott élik az életüket.
Persze ha nem kopott ki az emberség,
a megbecsülésnek az alapja a tisztelet.
Magyaros virtus lehetne ez nem vegyesen
tálalva, eszi nem eszi, csak szerinte lehet,
mindenhol néhányan és ugyanazok.
Mennyi jó és szép jöhet össze ott, ahol
a nincs mindenben felüti a fejét, s üresben
tornyosul. Amíg azt látják, hogy vannak akiknek
csak úgy potyog a jó, a szép, nem a népért tesznek.
Lehet, hogy ott tartunk, hogy minden jó és szép, csak
nem vettem volna észre eddig. Ah nem gondolnám, hogy
kritikus lennék bármi felé, inkább a valóságtól távoliakat
észlelem, igen nagy a bősége, azoknak a valótlanságoknak.
Oktatás közben mondom gondolj egy nagy mágnesre, amit
ha leteszel egy helyre, magához húzza a fémes mozgathatókat.
Persze értem, hogy miért azt a látszatot mutatják többen, mintha
közünk lenne egymáshoz ah, mintha végigtanulták volna azt és amit
ahogy ott oktattam volna. Magukat hazudtolják meg, teljesen
másképp rezegnek, mint akik a tiszta tudásból merítettek, ah.
Nem gondolom, hogy az tartaná vissza őket a nálam tanulástól,
hogy nem merik felvállalni, hogy nem tartozom se ide sem oda.
Azt keresik kik mögé bújhatnak, mert nagy az ismertségük hátha
nem veszik észre, miben mesterkednek ott ahol nincs joguk lenni.
Élem az életemet azzal a nagy emberismerettel, amit a teremtő jó
kezekbe adott ide, jó gazdája vagyok a tudásnak. Adnám át azt a
tudásomat, hiszen akik abból már kóstoltak, tudják, van energiája,
jó időre magasabb szintre válthattak. Nem tanulják meg, ah mert
úgy tudják, hogy azt is a legjobban tudják. Ők már mindent tudnak,
amit nem, azzal
annyi időre, amíg szükséges az,
körbe veszik magukat, majd a látszata olyan lesz
mintha megtáltosodtak volna, hinnye. Gondolkodtam
rajta, miért nem akarom azt az alkalmazást használni. Ami
adná a lehetőséget, hogy mutatni tudjam ott konkrétan
a vonalakon, hogy miről beszélek. Gazdagép a neve
annak ami megnyitja a másiknak a lehetőséget
ahhoz, hogy hozzáférhessen a gépéhez.
Kényelmes, nem kell gondolkodni és
valóban, azon sem, ah, hogy mi
történhet közben, hinnye.
Emberies jelnyelvnek
neveztem el azokat
a szavakat, amikkel
illetem az oktatási
formáját annak amit
feltaláltam, egy napon
mindet megrajzoltam.
Tudom, hogy unalmas,
hogy azt sorolom, amit
nagyon jól tudok, azoknak
akik még nem találhattak fel.
A nehezek hozzák meg a tudást,
nem adja az Isten könnyen azt,
hogy emberséges maradjál.
Megadta a tengernyi sok mások
által átélt tapasztalások tömeges sora,
hogy pénztelenné tettként is haladhassak.
Na nem arról beszélek ami megjárt volna,
inkább azokról amiket nem kaptam meg ah,
mint lehetőséget ahhoz, hogy oktathassam.
Magyarországon születtem, 70. az éveimnek
a sokat kihalló, megérző, átlátó sora tán naponta.
Bizonyára unalmas az is, ah, hogy aprópénzes az
életem sokszínű munkái által a megjáró nyugdíjam.
Aki úgy gondolja, hogy az ilyen embereket, ekkora
tapasztaló tudással mások tartsanak el, élje meg azt
nyugodtan, s ha végigélte szóljon milyen volt megélnie.
Beszél, beszél, jót mulat azokon amit mond, nem is akarja
palástolni, na meg így hitelessé is teszi, hiszen miért nem
vették észre. Ott volt a tükörben, mesélni született, de kár
hogy nem lett a nagy körmönfont mesélő a hivatása, hinnye.
Ah már 26. éve annak, hogy Sorsolvasó oklevelet kaptam,
az volt ráírva a nevem mellé, hogy Sorsolvasó. Hivatalos
azáltal a papír által, akkor lettem, amikor azt a kezembe
vehettem. Ah, hol volt az még ahhoz, hogy tudjam azt
amit mostanra, amikor valóban Sorsolvasó vagyok.
Egy oklevél csak nem elég ahhoz,
hogy hitelessé váljon minden tapasztalt
tudás hiányával, a tudás helyett, hinnye már.
Oktatni akkor tudtam, amikor
már arra nagyon nehezen,
sok helyen járva kérdeztem,
kérdeztem a forrását annak, hogy mi a módja
annak, hova fordulhatnék. Még mindig hálás vagyok,
azért, hogy azokat a hivatalos helyeket megtudhattam,
ahova a kérelmemmel fordulhattam. A gyakorlatban jól
megpróbálták azt amit tudok, végighallgatták egymásról
a Sorsolvasásukat, sokat kaptak azzal akkor meg is látszott.
Megkapom az engedélyüket oktathatok azért jöttek annyian,
mert egyedül nem dönthette el azt az abban, nagy tudású se.
Tiszteletemet fejezem ki mindenhova, amiről látom, érzem,
ahol kihallom összefüggésében, a Hazánknak emberségese.
Gyakran vagyok a hivatásomat gyakorolva, hogy azon
kapom magamat, már megint tapasztaltam, hinnye.
Egészséges körforgásnak hívom, amikor azt
hallja amit látok a sorsát olvasom, nem mást.
Értem én, hogy a saját jól kitalált birtoklás lehet
az ami az akaratot erősen mozgatja és nem láthat
semmi mást. Hinnye, mint a gép csak azt adja, ami
be lett programozva, de emberi alkotás az is.
Belemondom, hiszen nincs hova fordulnom,
minden fölösleges kapun nem kopogtatok,
inkább leírom. Lehetőséget kérek ahhoz,
hogy tiszteletben tartva a 70 évemet,
az összefüggésében látásomat,
várom azt a megoldást, ami
kárpótol a sok hibáért,
amit elrontottak.
Amiért nem
tudhatnak
arról, amit
tudok, amiért
olyan vakmerőek.
Néhányan, hogy azt
mutatják, mintha az
oktatásomon részt is
vennének, pedig csak arra
az oldalra tornyosultak, azt a.
Fordítva látjuk ezt a világot amit
itt élni lehet. Mondom nyugodtan
hiszen összefüggésében átláthatom,
megengedő abban az Isten számomra is.
Értem, hogy miért vannak azok a nagyon
nagy fájdalmak, amiért ez a mód van alkalmazva,
nem értik, hogy mit nem értenek, vagy másképp értik.
Vannak akik intelligensnek születnek és a Hazánkban
sok született meg ezidáig is. S vannak akik ezt tapasztalva
szeretnék elérni azt a tudással járó magasságot, ahol már
érezhetően megvan a többletük, hát tanulnak, tanulnak.
Az intelligens emberségesek tudják mindazt, amit
lehet, hogy a többieknek a sokféle tanult tudása azt,
meghozza egészen megközelítőleg, ezt Isten adja.
Aki tapasztalt már tudja hol vannak a határai,
meddig mehet a belső kontrollja által jól jelezve,
aminek a döntését a gondolkodó agya hozza meg.
Minek beszélni róla, ha elbizonytalanodna az érzéseiben,
láthatja a sorsát olvashatja, hiszen ott van a tenyereiben.
Igen nagyon igyekszem átadni szeretném azt amit tudok,
nem azért adta nekem az Isten, hogy megtartsam, nem
tudok birtokolni azt majd tanulom, hiszen csak megjön
a vevője annak, amit feltaláltam és boldogan eladom.
Hiszen kitűnő üzleti érzékre van szükség hozzá, ami
nekem nem volt és nem is lehet az már, hinnye azt a.
Legyen meg mindazoknak, akik valóban megtanulták
tőlem és nem egy könyvemből próbálták bemagolni.
Ha nem adod meg a tiszteletet a tudásnak, az már
olyan, mintha ellene fordulnál az Isten akaratának.
Nem tudod elvenni, látszik, hogy többen is igyekeznek
azon vannak, hogy magukhoz vegyék a tudás hatalmát.
Én úgy tudom, az egyetlen hatalmas az Isten és mindaz
amit megalkotott, ha másfelé igyekszel az a felelősséged.
Nagyon erősek vagytok, viszont nagyon halkan mondom,
a nyers erő már nem elegendő régóta, még akkor sem ha az
amit kitaláltatok nagyon le van butítva ah. Mindenki látja aki
gondolkodik, ah kimaradt volna, az emberséges gondolkodva él.
Egy jó nagy terep ahova benevezhetnének a csak erőből igyekvők,
a többiek meg akik kíváncsiak rá, hogyan oldják meg az nyers erővel,
hát menjenek el nézzék meg. Mások meg jól tudnak kommunikálni
azzal születtek tehetségesnek, akik talpon maradtak mindkettőben,
láthassuk, érveljenek, dönthessünk, ki tudna jól vezetni bennünket.
Rengeteg jó sorsra született emberségesnek maradnának meg az
életminőségének a javítását szolgálva a nagy tömegű kapott pénzek.
Látszik ami látható, a tekinteten átható, hahó, hahó, hahó, azt a,
tisztelettel, szeretetben élni jó, ne másoktól várjad, magadnak
csináljad. Ez most megint nem ismétlésként csak másképp nagyon
nehéz, olyan mintha elköltöztünk volna, valami rideg országba, ah.
Azt mondják nyomás alatt nő a pálma, emberesedni nem könnyű,
vegetálok magamhoz képest, most itt vagyok most tanuljátok meg.
Máshonnan hoztak sokféle tudást, az ott bizonyára nagyon jól hat,
abban, aszerint élnek, oda a magyaros virtus, ha a könnyűt élitek ah.
Nincs belső indíttatásom bocsánatot kérni, most továbbadnám hát,
gyakorolja mindenki. Aki ráébred nem volt meg a jóhoz az adok –
kapok, így a hivatásomban ott
maradtam azon a szinten, amit azzal átéltem,
oldom meg magamért magam, megint csak tapasztaltam, hinnye.
Vissza is lehetne rendezni a reményt oda ahol várják, kifordult már a
sarkából, itt nem élhető. A gyakorlatba nem illeszthető, értelmetlen
máshonnan behozott hatások sorozata, igen vonzó pénzesen tálalva.
Hova lesz az igazi magyaros, na nem a felvettről beszélek, hiszen ha
az ami helyett lett felvéve nincs megélve, akkor ugyan, hogyan illene
oda bele, az nem elég, hogy azt mondja, ha nem olyan a rezgése, ah.
Bocsánatot itt kérek azért amit tapasztaltan tudok, Hazaszerető
lett belőlem. Tudnék miről beszélni azoknak, akik kezdenek eltérni
attól amit tartásnak, emberi méltóságukban hoztak emberségesen.
Ha a hovatartozásodat nem ismered, mi adja neked az emberséges
létedhez a kitartásodat. Emberesedés nélkül, hinnye, sőt mindent
megúszva, hogy ne fájjon, letagadva azt is ahonnan kiemelkedhettél.
Mi adja neked a tartásodat, ha nem a sok emberségesnek a hatása
által van, hiszen minden átrezeg mindenkin aki érintett mindabban.
Egyesekhez szegényen, másokhoz tudásban gazdagon itt élek,
úgy, ahogy a döntők éppen döntöttek, ahogy itt most lehet.
Nem zavarom azokat sem, akik azt hiszik nem látszik ki
mindaz amihez még nincs annyi tudásuk, hogy elfedjenek.
Az idén összerendeződik minden aminek van értelme és
az is felszínre fog kerülni ami a sok pénzt a fölöslegesbe belevitte.
Jó lenne látni azt is és naponta, hogyan magyarázza azt aki jól tudja.
Mire mennyi megy el, annak mi az értelme, hogy pont oda megy el.
Megnézném szívesen, mi a módja annak, hol kinél a tudás hatalma.
Gondolkodva, a hivatásomból élek, az amit most látok, számomra
érthető, de azt nem értem miért nem mondják el, hogy kik azok akik
mindent birtokolni szeretnének és azt is, hogy miért jutottak el oda.
Minek hatására döntötték el, hogy úgy lesz, milyen erő volt az, azt a
aminek hatására a belső kontrolljukat legyőzve, csak győznének.
Sok mindent tapasztaltam és fordítva is és megsokszorozva is,
egy dolog a teljesen biztos, a sorsunk dönt. Ha eltérnénk tőle,
vissza is rendez oda, ahonnan esetleg bárki elrugaszkodott
volna. Amint láttam az a keserves abban, hogy ugyanazokat
élik meg, amiket a saját döntésük által meghoztak mások
felett, ha azt kontrollálatlanul tették, kapják a saját életüknek.
Jól gondold meg mit kívánsz, mert ha nagyon akarod és mindent
elkövetsz érte amit csak lehet, abban fogsz magad is élni, hinnye.

