2016.03.09. írtam. Miről beszélsz, ha ha nem úgy élsz, s ha lekopik majd az álca, azt mivel, hogyan magyarázza, hogy olyan kedve volt, akkor éppen, abban a helyzetben, ne szóljon bele senki sem, azt kalap, bízzák rá az ő feladata az.

Amikor már inog a belső kontrollod, amikor már nem érdekel, hogy rólad ki mit gondol, amikor már átlépted, a sokszoros határod, na akkor ülj le és azon amiben vagy éppen, néhány percet gondolkodj el.

Az neked akkor miért és kiknek szólóan kell, mikor szólt rólad a saját történeted, esetleg nincs már az, a „most” se túl régen.

Még nem látod, hogy mit látsz, még nem hallod ki azt, amivel már nem bír el és neki akkor azt, azért akkor, ki kellett mondania ott.

Azért mert azt láttad, ugyan nem mondták, de ha nekik lehet, te is nyugodtan mindent áthághatsz, sajátosan minden jót magadra, a szerencséd sokszorosítására formálhatsz.

Ébredjen fel, ha lehet már ma, mindannyiunknak van saját és generációsan is egészséges, lelkes, szíves, gondolkodóan eszes határa, na azt mindenképpen jó ha betartja, mert az őt még időben jelezve kontrollálja.

Ha már felismerted azt, hogy ott abban otthon vagy, elfogadnak olyannak amilyen vagy, nem szerepet játszol, természetes vagy, érted is szól akkor, minden adott pillanatod.

Fejlődik a lelked, szíved, gondolkodó agyad is tőle, nem maradsz pőre, mert- e hármasod, az emberi tartásod, méltóságod kitartóan, hűséges őre.

Nem tud elvinni tőle, se a túlzó, sem a kiforduló, se az üresen hablatyoló, se a szintje fölött okoskodó, sem a látványossá tett pénzét halmozó, se az ürességével is bátran kitárulkozó.

Óvatosan emberek, ha nem ismeritek fel a saját lelkes, szíves, gondolkodó szinteteket, bizony elterelnek a természetestől is simán benneteket.

Azután, azt sem tudod már, ki állította elő azt amit eszel, ki „pancsolta” külön neked programozva, amit te a jól kitalál rábeszélő hatására simán meg is iszol.

S ébredés után már csak itt – ott fáj, az esetleges foltjaiddal elszámolni sem tudsz már, magadban, néha fel – fel tör valami emlékkép, de nem tudod hova rakni semmiképp.

Idegenek köszönnek rád, bizalmasan fordulnak közel hozzád, kimondanak jól kitalált kiforgatott mondatokat, amiről érzed neked is szólhatnak, hiszen jól megkreálták azokat.

A múlt elmúlt, gondolj a mára, a megélhető „most”, tiszta pillanatára, ne éljél másokat utánozva, neked is bejön az esetleg, hátha nem kell várnod a sorsod szerintire időre se.

Hát te meg, csak élsz a mások által megteremtett jóba bele.  s nem tettél ugyan a többiekért semmi nekik szóló jót,  de megélheted a királyságodat, ugyan az aktuálisan éppen másnak szólt.

Nem érdekel az téged, csak arra gondolsz, hogy te, vasmarokkal, látványosan, félelmet keltő a gyengék felé, annak a látszata, amit biztosan birtokolsz.

Csak annyi jut eszedbe néha, ha látod a hatalmasat, teljesen lecsúszva, de hát neki az jutott, bár nem az volt a sorsa.

Hát, ha nem figyelt eléggé, a kapzsiakra, sajna, akik régen hajbókoltak, már rá se, mellette elnéznek,  már tudja, hogy akkor neki is meg lehetett volna tanulnia, átlátni, kihallani, megérezni.

Milyen fontos lett volna, miért nem figyelt idejében arra oda, hogy az csapda, azé az már csak vót, attól nézték „zöldfülünek”, amikor nekik megfelelve a szintje alá gyakran ment és ott hajbókolt.

Oda neked minden jót, már ma, talán azt is elfelejtetted, honnan jöttél, a génjeidben mihez hoztál, kézügyességet, szakmai fejlettséget. a feltaláláshoz csak neked szóló tehetséget.

Nem mások csinálták meg, a valakihez hasonló külsődet, s aztán ha olyan a kedvük, csinálnak még tizenkettő ugyanolyat, s azt sem tudod már, hogy te ki vagy, ő hasonlít- e rád, vagy te vagy hasonlóan maszkírozva hozzá.

Pedig mind – mind, egy meg egy, meg egy,  mint fontos porszemek születettünk meg, s ha hiányzik abból egy, az sem mindegy, mert gyorsan átrendeződik ám, körülötted is minden.

S te még arra figyeltél, amiben éppen terveztél, vagy belekezdtél, de már más lett minden, befejezni sem tudod azt, mert már átalakult, nincs is meg,  csak a múltaddá lett az is neked.

Néha azért toppants egyet, hogy érezzed, talaj még van a lábad alatt, s ha az anyaföld az, amit a Hazádnak érzel, hát óvjad, védjed, hiszen ide szült az anyád téged.

Ne röpködjél minden hamis, kreált helyzetben, az emberi méltóságodtól el, mert, hogy számolsz el magaddal, majd ha visszanézel.

A madárka is sokat gyakorol, amíg szállni megtanul, az ember, ha járni könnyen, vagy csak később is tanul, ahhoz igazodik a váza, izma, a mozgását is oda irányítja az agya.

Az a legfontosabb, hogy ki nem kopik belőle soha, a veleszületett tehetséges, az emberies tartása, az intelligenciája, a hozott szakmai hozzáértése, átlátni tudása.

A tapasztalatom szerint, nem késhet le róla, hogy a sorsát megvalósítsa, mert az bizony megvárja, hiszen sorszerű az is, hogy teljesíteni, azt csak ő maga tudja.

S a 22 év alatti tapasztalatom szerint, ahhoz, a megfelelő, csak róla, csak neki szóló legalkalmasabb időt is, az Isten adja, akkor is ha ő akkor még a létezését addig komolyan nem vette volna.

 

2016. március 03.  írtam.  Átfordultunk címet adtam, A csoda könyvem borítójának, 2012- 2013 szilveszterén festettem, néhány perc alatt.

Lehet, hogy megcsíptem a pillanatát az átfordulásnak, amint látjátok, kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni, mindenkinek a saját lelkes, szíves, eszes módján, a saját szintjének megfelelően lehetne.

Mindannyian egyedül születtünk meg, az egypetéjű ikrek is egymást követve, aki ezt már felismerte, azóta arról is szólhat az értékes élete, ebben a felgyorsult Világhoz való alkalmazkodásunkban.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, még mielőtt döntenél véglegesen bármiben, gyere a rálátás megtanulása miatt, a megelőzésben történő, generációs határaidnak a megismerése, oktatásomra el.

Aki éppen teheti, ránt egyet a sorsomon, mit tehetnék, hagyom. Van ami tényleg nem az én dolgom, ehhez is van alázatom, van az Isten tudom.

Fogd meg a kezem, benne van a szeretetem, add tovább oda, ahol már igény arra lenne, de a tapasztalásnak esélyére, addig nem volt, még egy csepp sem.

Így ott annak annyi hatása sem volt, hogy a szeretetet megtapasztalható energiájából, az arra már beérett többieknek is legyen, hát vedd a saját idődben át, s azután, te is, a másoknak megfelelő pillanataikban add tovább.

Ne félj kontrollálni,  új és még újabb dolgokat, meglátni, a saját életritmusodban haladni,  ajándék a sorsodtól, a tapasztalás sűrűjében, a számodra jó megoldásokat megtalálni.

Az élet adja a lehetőségek sorát, ha már kihallod, meglátod, megérzed, nem tévedhetsz el végleg, mert a belső tartásod, mint a saját kontrollod időben jelez. Ha bármilyen magasságokat is érsz el, a belső tartásodra mindig figyelj, embernek születtél, azt soha ne feledd el.

Becsüld meg a pillanatot, amikor a boldogulásod érzése megérintett, téged, téged, téged, egészen a boldogságodig is elvezethet.

Tapasztalni, tanulva is tapasztalni, az élet minden rezdülését, kontrollálva beengedi az arra alkalmas sejted, egy idő után a boldogságot, abban is, s még sok mindenben felismerheted.

S amikor a következő élethelyzetedben is boldogulhatsz, mosolyog, annak a felismerésnek a tárolására alkalmas sejted, mert tudja, megint ott van, a Hazaértem pillanata, mint az arra már beérettnek járó jutalmad.

Amikor már eléred ott a saját lélekrezgésed szintjén vagy, már tudod, hogy felismerted, megvan neked is, a Hazaértem állapotod által minden emberséges érzésed.

Telített érzésnek mondom, amikor felismerik az oktatás közben, az engemet megtisztelő emberek, azt, ami számomra is már, a sorsokat tapasztalva, mint többlettudás, a saját időmben megadatott.

Na az egy nagyon fontos pont ahhoz, hogy az ember, aki azt már megérezhette,  s az alázatát gyakorolva éli az életét, megköszönje nap mint nap, az Istennek, a saját kitartásának, hogy még időben, átélhette mindezeket.

Íme a gyümölcse annak, hogy nem a könnyebb utat választotta, az élethelyzeteit komolyan vette, nem nagyolta el, nem  ment másokat össze – vissza utánozva, a saját sorsától végleg eltérve, nem áll félre.

Elmondja ott, ahol az indokolt, ahol értő  fülnek szükséges lennie, nem bújik el a fájdalmával, nélkülözésével. Kimondja mi hiányzik neki ahhoz, hogy boldogulni, teremteni naponta tudjon, a megszokott módon lehetőséget minden nap kapjon a jó életéért.

Megjött a sorsához az esze, szoktam mondani az oktatás közben.

Önismereti oktatás, nevelés, védjegyes, neked és neked is, aki már érted, most már nem hiányzik az életedből, hogy megértsed.

A generációs feladatod mit várna el tőled, hogy emberesedj, ne a könnyű üres csábítása  felé menj, hiszen felelősen nem garantálja annak sikerét senki sem.

Erősödik a lelked, helyén van a szíved, s az intelligens agyad tudja a vezetéshez van bőven emberség és alázat benned. Az Isten adta Nép megkapja időben mindazt a földi jót a saját szintjének megfelelően, ami megjár neki.

Ide teremtett, hogy  a biztonságérzete meglegyen, beletette a jót és a szépből is sokat, emberséges maradt. Várja vissza mindazt, amit jó érzéssel önmagáért  és a Hazájáért mint a sokféle, sokfős családjáért megtett.

Hiszen ide született, úgy dobban a szíve,  hogy benne van minden lépésében az, hogy tiszteli, szereti a  Hazáját az Isten adta Néphez tartozik, egy Haza ez csak egy, mindannyiunk szorgalmából lett.

Jelentkezz be, tanuld meg tőlem, a sokféle sorsokat már, felismerőtől, tőled másabb megközelítésből, a tapasztalattal rendelkezőtől, hogyan maradj a saját szinteden emberséges.

Még időben legyen a felismerésed, ahhoz is, neked szükséges alkalmazkodnod, hogy van sorsod és ha rád vetülne a generációs feladatod, teljesíteni tudjad, ne  hagyjad hátra a következőkre.

Senki se szenvedjen attól, hogy át  nem  látva,  ki nem hallva, meg se érezve várják el tőle,  hogy élje az életét, mások szerinti ritmusban, nem a saját életritmusában. Jó egészséget kívánok mindenkinek!