Merre van az előre… 2021.12.08. – 2016.12.08. https://julamami.com

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen.
Google meeting. julamamiawebtenyeres@gmail.com

Nehezen veszed azt

tudomásul, hogy neked

miért ne lehetne végigvinned,

azt amit a sorsod odatett, mert

az a te sorsod, neked kellene

megélned.

Mondjad,

te hogyan

számolsz el

önmagaddal,

ha feladtad még

mielőtt mindent

ami szép és jó

beletettél

volna, hogy

a sarjaidnak,

az embereknek,

láttasd, hogy ne

adják fel, még

mielőtt tudnák,

hogy miért jöttek.

Nekem könnyebb,

szoktam mondani,

mert magamat

neveltem.

Amikor

rájöttem,

hogy nem

állhatok meg

és csak várok,

azt sem tudom,

hogy mire és az

hova, merre vinne.

Vártam, hogy kapjak,

mert azt gondoltam,

hogy az a természetes,

azt láttam másoknál is,

de hiába vártam, nem

azt kaptam, amit vártam.

S akkor rájöttem nekem

kell adnom, mert én már

láthatom a miérteket is.

Egy emberies vagyok,

hozom azt amit hozok,

születtem valahol,

valamiért,

csinálom

a sorsom,

most itt, s

ezt így jó.

Vártak-e,

téged, vagy

tán nem vártak,

hoztad a sorsodat, a

 tehetségedet is hozod.

Ha időben észleled, hogy

mi is neked a dolgod, akkor

könnyebben keresed meg

az utadat oda,

ahol mehetsz

nem gátolnak

hagynak haladni.

Nem azt kell érezned,

már megint sertepertél

körülötted valaki, s nem,

most sem érted teszi.

Vagy csak

hozzád

közel

jönne,

de

nem

tudja,

hogyan.

S azután

majd ő azt

is észleli,

hogy te

egyedül

ballagsz,

mert már

tudod, hova

csak az út

fogyott el

megint.

Mégy

kezded

 elölről,

úja és

újra,

mert

nem

hiszed

el, hogy

anélkül,

hogy

végig

értél

volna,

mások

döntik el,

hogy ne

tovább.

Az nem lehet,

hogy félbehagyod a

 sorsodat, akkor majd,

hogy számolsz el te

magaddal, mit

hagysz hátra

te a tieidnek.

Magyarázatokat,

hogy ezt miért nem

lehetett, attól miért

ijedtél meg, hogyan

ballagtál el a saját

sorsod mellett,

pedig te észre

is vetted, hogy

neked is van olyan.

Amikor rájöttem, hogy

apai ágon mit is hoztam,

megértettem, körbeért

a magyarázata annak,

hogy mi a dolgom

azzal, még nem

tudtam, hogyan

oldom meg, de

azt tudtam, na

ez az ami akkor

a belső tartásomat

megigazította, nem

kellett azt érezzem,

hogy megint elértem a

 falig és onnan nincs hova.

Ki mikor, miben és miért

vezet, tudod-e, hogy mire

születtél te, miért érzed

azt ott belül a lelkedben,

ezt meg azt meg kellene

tenned magadért és a

szeretteidért is.

S mond mikor

értékeled át,

valaminek a

hatására azt,

s döntesz úgy,

hogy az nem jó

a tiszteltjeidnek.

Csak neked jó az,

fogod és elveszed,

vagy gátakat raksz

az útjába,

mert te látod

merre haladna.

S nem szeretnéd,

hogy ő is elérje, a

következő lépcsőt,

hiszen akkor már őt

is meglátják, s neked

az azt jelenti, hogy te

nem egyedül vagy ott.

Ha az Isten azt akarta

volna, hogy egyedül

legyünk, akkor

szigetecskét

adott volna

mindenkinek,

ahonnan aztán

oly szorgalmasan

átintegetnének

egymásnak az

emberek,

csak azért,

hogy a másik

visszaintegessen.

Nehéz észrevenni,

hogy megváltozott

minden és nagyon

oda kellene figyelni,

hogy most merre az

előre, a változások

tekintetében, hol

van most az előre.

Az ember nem az

ő sorsát változtatja

meg, hanem azt nézi,

hogy a megváltozott

körülmények között,

merre lehet most is

továbbmenni.

Kell, hogy

legyen és

mindenkinek

egy életterve,

ahhoz, hogy a

sorsát végig is

vihesse, nem

az a lényeges

abban, hogyan,

hanem, hogy nem

ártok és nem bántok,

de magamra is vigyázok.

Mivel a mások életére is

némileg rálátok, hát nem

gátolom őket sem abban,

hogy megcsinálják az ő

sorsukat, mert ha

nincsenek már

miértek, na

akkor van

az a helyzet,

hogy csak néz

ki a fejéből és

a hétköznapokba

beleél, a rutinosat

viszi, nem látja, nem

hallja ki, nem érzi meg.

Azt, hogy az életében mi

is a lényeges, csak beéri az ő

 jólétével, s még többet kérne.

Ahogy telítődik a gazdagságnak

érzete által, úgy üresedik ki ő

 lelkesen, szívesen gondolkodóan.

Az intelligensek vannak gondban,

mert nem igen akarják elhinni azt

amit látnak, éreznek, kihallanak.

Mivel nem ártanának, hát várnak,

miközben mellette és körülötte,

láthatóan, akkor ott már jártak a

 többiek, mint amikor ő elkezdte.

S váratja is őket, egy darabig még

ott a magyarázata tán, vagy valami,

ami a várakoztatást megmagyarázza,

s azután már az is kimozdult teljesen

más irányba, beleszédülhet aki azt

követni próbálja, hiszen nem az

amit ő a sorsának szánt volna.

Kikerült a perifériára, vagy

valamibe bele, ami számára

nem ad csak visz belőle,

hiszen azt már régen

megcsinálta, benne

van az ismétlésben.

Ott vannak a fékek,

pedig őt senki sem

kérte arra se, hogy

legyen türelmes is,

s nem is ígérte azt

sem, hogy legalább

odáig el is érhet, ahol

azt el kellett kezdenie,

hogy a másik őt beérve,

tovább tudjon lépni az ő

elképzelt szintjére, vár, vár.

Egyszer csak rájön nincs mire,

mert nem törődik ővele senki se.

Hiszen a másik még csak tanulja azt,

ami neki már megvan a tarsolyában és

oly régen, arra szerette volna építeni a

következő lépcsőjét. Hiányzik sokakból,

a tolerancia, az empátia, az emberies és

észre sem veszik, mert nem is tuják, hogy

minden emberben van, a születésénél ilyen.

Valamilyen módon kinevelődtek belőle ezek.

Hát az nem mindegy, hogyan élsz, mit mutatsz

a gyermekeidnek, mert vagy minta leszel akkor is,

ha ők azáltal nincsenek jól, ahogy te élsz, vagy veszi

a bátorságot és beérve, már önmaga szerint éli meg.

Hiszen neki is van egy saját élete, akkor is ha szeret,

tisztel is téged, különösen akkor nehéz a sarjaknak,

amikor te magad csak beszélsz arról amit elvárnál,

de nem is úgy élsz, csak az elvárásaidat teszed oda.

Na akkor miért is tiszteljen téged, ha te nem vagy

hozzá toleráns akkor, amikor ő kibeszélné azt,

ami éri az útját keresve, s azt tapasztalja,

hogy neked már megint nincsen arra, se

 türelmed, sem az érdeklődés benned.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel,

szeretetben élni könnyebb, ha nem hiszitek, hát

 próbáljátok ti is meg, rájöhettek sors nélkül nem megy.

 Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” azoknak,

 akiket érdekel már, a tenyerükben a saját sorsuk mit mutat.

Magyarországról, Paks városából, a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajodna
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Julamami védjegy

Elvárnák… 2021.12.08. – 2017.12.18. https://szeretetbenelni.com

Heringes Árpádné e.v. Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom. Julamami védjegyesen
Messenger Heringes Árpádné (Julamami), Google meeting julamamiawebtenyeres@gmail.com Tiszteletem. Julamami

Ha elvárnák, hogy csináld meg azt is,

aminél a kérdést sem érted,

akkor olyat vállaltál fel,

amihez te nem értesz.

Ha magasabbra

toltak fel, mint

amit elbírhatnál,

hamar kilóghat ám

majd a lónak a lába.

Huzatossá válik az,

amit előtte biztosnak

láthattál, másban bíztál.

Ne nyúlkáljál lefele a

 segítségnek mondott

után, mert megrekeszt.

Hiszen nem oda való vagy.

Hamar elvihet ott a huzat,

hamis játékos az csak.

Menj az utadon,

hogy a sorsodat,

egy idő után el

is érjed, ne más

elvárására várjál.

Mert az nem visz

el téged sehova,

legfeljebb, csak

beállhatsz, a mára

már, nem is létező

 látványos “álsorokba”.

Viszont, hogy ne essen a

 többiek elvárásán csorba,

túl sok energiát raksz bele,

s nem marad a fontosakra.

Magadat építsed fel a saját

és generációs feladatodat

felismerve, sorsszerűen.

Legyen mire építenie,

a következőknek,

alapot adjál arra.

Érte tegyél, ne

helyette, az ő

életének úgy

lesz értelme.

Ha nem adtál

időben, s nem

úgy nőtt fel,

nincs mire

alapozza.

Nincsen

önbizalma,

leutánozza

azt amiben

nőtt, akkor is,

ha rosszul volt

ott, az a minta.

Ha másokért

teszel mindig,

 a sajátodért

nem teszel.

Megrekedsz

ott, ahol azt

sorozatosan

rontották el.

A legjobbat

elvárni és

  ugyanazt a

gyakorlatban

nem csinálni,

törik, szakad,

megsérülhet.

Hiszen nem a

hozzáértő szabja

meg, hogy mit bír el.

Mindenki más és másban

hozta a tehetségét, sorsát.

Ha nem teljesítettél időben,

legyen hozzá türelmed, várd

ki, amíg megjön az ő igénye.

Ahhoz, ami hiányos azóta,

csak pörög körbe, nem

találja a saját útját sem.

Különös oktatás, nevelés,

tartást, méltóságot adna.

A túlzott akarat, nem

visz senkit sem előre,

idő előtt ki is éghet tőle.

A saját életritmus helyett,

valami éppen akkor felvett,

divatossá tett, kiüresíthet.

A hibát se, ne a többiekben

keresd, először magadban

tegyél sorsszerűen rendet.

Ismerd meg a sorsodat, a

generációs feladataidat,

mert ha egy lépcsőfok

kimarad, megbotlanak

azon majd és még sokan.

Ha nem haladsz, le is maradsz,

ha azt se tudod még, hova tartasz.

Ki ér időben helyetted a szintedre, az

 első a saját sorsod, utána segítheted már

úgy, hogy annak jó eredményű is, a vége.

Közben összefüggésében megláthatod,

mindig azt, ami akkor éppen fontos ott,

 sorsszerűen már könnyebb az életed.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.