Van-e neked a megoldáshoz lehetőséged,  mert nekem  még

egyenlőre nincsen, de nem adom fel, Julamami védjegy.

Nem tudtam  bejönni ide, nem előszőr van ez így.

Nem tudom ki használhatja a weboldalamat,

Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

Természetesen nem tudhatom, kinek milyen indoka,

vagy megoldása lehet arra,  hogy nem kérdezi,  de itt van.

Azt sem tudhatom, mikor változik meg bármi is,  tegnaphoz

képest,  holnapra, ah.  Miért érdekelne hát bárkit is, majd  a magam

módján megoldom. Igen, ahhoz vagyok szokva, hogy gát tengereket

kapok, lehetőségek, megoldást ajánlók helyett, megszoktam, hinnye.

Az egyszerű nép, emberes gyermekeként, gondolkodom, hát vagyok.

Jól kommunikálni is tapasztalva tanulok, azt nem kapkodják el, hisz,

azért nap mint nap tenni kell, ha tetszik, ha nem, megélem amit lehet.

Nincs mit irigyeljenek, nagyon megkínlódtam mindenért, ami lehet,

hogy másoknak  potyogott,  mint lehetőség, nekem nem, megélem.

A teremtőtől lehetőségnek érzem, a hétköznapjaimnak az átható

egyszerűségében haladva, rengeteg a tapasztalni valóm, naponta.

Nem cserélnél velem és én nem cserélnék senkivel,  akinek túl jól

megy most, pedig nincs benne a paklijában az, minden vissza is hat.

Régebben írtam gyakran,  engedjetek be,  ma már tudom, nincs is

bent és kint, csak a  megélhető sorsok vannak. Nekik  akik tudnak

róla,  ah, másoknak meg nincsen olyan. Hiszen csak azt hiszik el az

emberek,  amit a saját szemükkel látnak. Nem is mondanék mást,

mint csak annyit, de óvatosan írom azt is, magadat gátolod, ha

váltottál  és ártásra álltál. Nincs másom, csak a összetapasztalt,

összefüggésében látásom, átadnám a tudást, nem tartanám meg

magamnak. Tudományos,  prevenciós a  végzettségem,  az lenne a

dolgom, hogy adjam át a tudást  oda, ahol arra már igény lenne, ah.

Ne fosszál meg  itt az írás lehetőségétől kérlek, nem most kezdtem,

megjöttem  már onnan is, ahova most indulnál el, tapasztalni fontos.

Milyen gyorsan szaladnak a tíz évek, nekem  már nem valóságos az,

nem ismételnék, már megvolt, várakozom. Írok, ahova csak lehet,

ahol megengedik nekem, a gazdag, de  emberségesnek maradtak.

Hinnye, ne akarjon senki sem belebújni a bőrömbe, nem mondhatja,

hogy nem szóltam  időben, most is azt teszem, nem  jó ám az,  csak a

látszat. Nem  ahhoz vannak  szokva, itt nem potyog a manna, sokat

kell  dolgozni azért, hogy azt a minőséget meg tudjam közelíteni,

amire lenne már igényem. Amit látsz, az nem az igénytelenségem,

csupán a szűkre szabott, erősen hiányos lehetőségemet látod.

Abba is hagyom, mert sok lesz mára, az energiámat inkább,

arra fordítom, aki megtisztelve jön az oktatásomra, őt szolgálja.

Az élet szép, ha hallod már a lelkedben, szívedben, a gondolkodó

agyadban, a zajban is a csendzenéd, jó szerencsét emberséges.

Tisztelettel, alázattal élj,  hogy a boldogulásban a szeretetig elérj.