Bocsánat, nem szeretném megbántani, a még sértődősöket, hinnye.
Ha majd, elmúlik a káprázat, kitisztulnak a szemek és a tájak, azt a.
Mások tollával ékeskedni, munkájuk által nevesedni, a tudás helyett,
össze-válogatottal a sajátjaként kérkedni, közben alaposan üresedni.
A mások hazájából a szeretteiknek utaltak általit többletnek kezelni,
a gyermekek és öregedők problémáit nem létezőknek mutatni, azt a.
Amikor régen szakadt a könnyem, még nem értettem miért, ma már
tudom oldotta a lelkem azt, ami fölösleges, nem tárolta tovább.
Ugyan kinek jó az és miért így ötlötték ki, névre szóló számlát
adni, a segítő, önismereti tanácsadásban, kipróbálta-e.
Abból a magasságból már nem látja a hétköznapokat,
amikor a saját sorsa helyett, nagyságosban él, hinnye.
Emberségesnek születtünk mind, kiből mikor kopik
ki, kiből, hogy nevelődik ki, a hozottja.
Hinnye, addig amíg
sírni tudunk,
talán nagyobb
baj nem lehet.
Megint nem jönnek
meg időre a fontos levelek,
julamami@gmail.com
úgy látom végleg elveszett.
Nem jönnek át rajta az üzenetek,
csak nem került méltatlan kezekbe.
Mostanában gyakran leírom, hogy
julamami védjegy, ne piszkáld nem a tied.
Úgy látom, nem kapom meg a lehetőségemet,
ahhoz, hogy meg és betanítsam, az arra majd jelentkezőket.
Nincsenek válaszok, gondolom, nem jól fogalmazom meg, nem
megy át oda, ahol az intelligensek, az arra igényesek tartózkodnak.
Hát talán így átmegy, aki hallja adja tovább, várom az oktatására a
jelentkezőket a feltaláltamnak, nincs mire, nem látom az értelmét, a
várakozásnak. Nevetnek vidáman lehetnek, azok akik már pontosan
tudják, miért nem kapunk lehetőséget, hisz mondták, bármit lehet.
Azoknak akik nagy játékosok lettek, bocsánat, nem gond ugye, hogy
nem irigylem egyiküket sem, hiszen bennem olyan már nincsen.
Körbeért a feladatom tíz éve annak is már. Nem tudok róla,
hogy valahol is bejelentették volna, az én generációm
kimaradna a jóból, a szépből, a jó minőségűekből.
Ez valami újszerű lehet, annyit azért
mondanék, amit nekem adott
a sorsom, másé nem lehet.
Benne van az emberek
rezgésében a tudás,
hiába ám az oskola,
ha magasszintű is, ah.
Ha nem érződik az,
a tisztelet elmaradhat,
igazítsd meg a tartásod.
Azt gondolom, itt vagyunk
mindannyian, ki látja, ki majd
a maga idejében fogja. Ha bele –
bele nyúlkálnak ide – oda, az bizony,
legyen az ő saruk, maguknak csinálták.
Prevenciós a végzettségem, nem azért
kaptam, a kitűnő, megajánlott diplomámat,
hogy a hétköznapokban ne tapasztaljak sokat.
Az emberies jelnyelven való kommunikációnak,
komoly időcsökkentő a formája, alkalmazom hát naponta,
benne van az oktatási formámban, rezgésemelő a hatása, ah.
Mindenki a saját életrezgésébe kerülhet általa, hozzá erősödve.
Mások meg, visszakerülhetnek a saját életrezgésükbe, hinnye.
Megtanulható akkor, ha megfelelő szinten van, aki jelentkezne.
Így, hát, van aki nem érti még, nem rajtam múlik mikor érti meg,
van az Isten, megadja oda ahol az fontos lehet, a saját idejében.
Üzletelni nem lehet általa, mellé sem lehet menni vele, tiszta, ah.
Eladó a feltaláltam, olyan emberségesnek aki most érzi azt, hogy
be kellene fektetnie, valami nagyon emberségesen nagyba, ah.
Mindenkinél eljön az ideje annak, amikor gondolkodva, fontos,
gondoskodnia arról, mit tud úgy hátra hagyni, hogy el ne avuljon.
Azt mondják a tudás hatalom, na nem úgy, hanem emberségesen,
a kibontakoztatott tehetségesek által, összetett energiában, ah.
Ugye nem baj, hogy én a feltaláltamban egyszerűen, emberségesen
élek és nem változom, viszont jól alkalmazkodom, a fejlődéshez.
Az élet szép, ha hallod már a lelkes éned szerinti csendzenéd.
Van az Isten, annak a reménye megmaradt, sokáig nem várat,
megadja azt idejében, amivel túl lehet élni, a fölösleges féket.
Ne menj még, ugyan hova mennél, hiszen még jól nem is élhettél.