Bocsánat,  nem bántásnak szánom a szavaimat, összefüggésében

jönnek, hátha megértésre lel  általa aki elolvassa.

Minden nem lehet egy emberé,  mert akkor mindenki más,

fölösleges lenne,  a teremtő  tudta  mit miért tesz,  ah.

Ha ismernéd a saját tehetségedet a szépben, a jóban, hinnye,

tán, nem vágynál másra, túlzásra. Mint a magadból eredő,

lelkes, szíves, gondolkodó éned általi, önmagad szerinti,

teljesíthető sorsod, generációs feladatod  megoldására.

Nem hinnéd el, másoktól átvetítetten,  azt sem, hogy

neked ugyanúgy,  ugyanazt szükséges tenned, ah,

 a saját sikereidnek eléréséhez, azt a, hinnye.

Amikor elindulunk a saját utunkra érve,

ott a sorszerűség,  ah, ami a generációs feladatokat,

is elénk tárja. Akkor, ha  megéljük  azt,  amit nekünk szánt,

nem megyünk túl a saját kontrollunk figyelmeztet rá időben.

Viszont, ha mindent egy ember gondol ki, akkor neki biza,

összefüggésében látással szükséges rendelkeznie.

Ahhoz, hogy az emberek sorsa teljesüljön időben.

Nem mindenki képes, az ekkora feladattal járó,

felelősséget, úgy átélni, hogy ne sérüljön meg.

Van az Isten, odateszi a feladatát  mindenkinek,

az azzal járó többlettel és mindenkinél, azt, amiben

a széphez és jóhoz való alázatában, a legtehetségesebb.

Ha tanult módon igyekszik, felzárkózni a tehetségesekhez,

sokat tanulva,  tapasztalva, fejlődve, idővel összeáll a tudás.

A saját lelkes énjének, fejlődése  érdekében, fontolja meg, ah,

  aki vezetni készül, alázata van-e, ahhoz, már elég-e őbenne.

A sok ember,  aki megtisztelt az  érkezésével,

tapasztaltan vagy anélkül,

hozta magával,

a megoldásait,

csak leolvastam.

Fordított itt a

helyzet,

mint

amihez

szokva voltak.

Én mondom

azt,  amit látok,

hiszen leolvasom

a sorsát,  ami ott van

benne a tenyereiben.

Így is oktatom, csak azt,

olvassuk le,  amit látunk,

nem fűzünk hozzá mást.

Akik  megtapasztalták  ezt,

időnként, a külső kontroll  miatt,

amit a  sorsuk leolvasása ad,  eljönnek.

Már a kezdet kezdetén, kértem őket,  csak

akkor látogassanak meg újra, ha az amit leolvastam

körbeért, tehát megélték,  akkor  van értelme sorsot olvasni.

Amikor már nem az ismétlésekből hallja a többet, megváltozik a sors

ha megéltük azt amit elénk rak, odarakja az újabb lehetőségeinket.

Ha azt nem rendezi valaki át, a saját szája íze szerint.  Tapasztaltan

írom, vannak  „átvetülések”, azok által, amit gyakran tesz meg,

valaki úgy, hogy azzal dolga nem is lenne, csupán irigységből.

Belekerülhet, azokba a magának generált energiákba,

amire nincs felkészülve, mert ismeretlenek számára.

Amikor még kerestem a megoldásokat, rájöttem, a

 megoldások  is ott vannak, együtt járnak a sorsunkkal.

Ha csak, lelkesedsz és nem adja hozzá, az életritmusodat

a szíved. Nem  jut el, a saját idődben a pulzálása, a  gondolkodó

agyadig, várakozik,  mert érzi,  nem teljes, nincs készen az impulzus.

Belőlem,  ha egyáltalán volt valaha  is, korán kikopott  az irigység is,

mint nem  előre vivő  energia, akár fel  is halmozódhat az,  bárkiben.

Ha  a sokféle  információ, hosszú időn keresztül, átáramlik rajtad,

megnő a térlátásod, a következőkben összefüggésében  látod.

Körbeért a sok – sok  tapasztalat bennem, hát lerajzoltam.

Oktatnám, hogy másoknak is segítsen,

meglátni mindent,

ami  fontos lehet  számára,

hogy átadhassa a családjának, a jót és a szépet meglátva.

Tőle  kérdezzenek, mint régen a családok működjenek  jól

és szépen, kommunikálni, kommunikálni,  kommunikálni.

A tudás mindenkiben ott van, más és más tehetséget hozva.

Önismereti oktatás, igény szerint neveléssel együtt, neked, akiben

már összeért, az igény arra, mi  minden lehetne a sorsában, másképp.