Nem mindenkinek kerül ékesség, a fejére, ahhoz oda kell születnie.

Nagyon remélem, átadhatom a tiszta kommunikációt, magát a

tudást, sok arra érdemes emberségesnek, hinnye.

Amikor rájön az emberséges, hogy miben

tehetséges, már látja a jót és a szépet.

Nem lesz a leggazdagabb azáltal azt,

szinte garantálni tudom, viszont

a belső tartása, kontrollja az lehet az.

Csupán az első döntés a nagyon nehéz,

azután már, viszi az útján, a józan esze.

Átlája, kihallja, megérzi, így születtünk meg,

akinek fontos a tartása, nem fog eltérni tőle.

Nem  lettem gazdag, ne vegye zokon kérem senki se,

amiben lehetőségem lett volna, nem azonosultam vele.

Ugyan miért jönnének el, ha a pénzben gazdagság lenne, az

emberségesek gondolkodásánál,  számomra a fontosabb. Jönnek

a lelkes, a szíves, gondolkodó énjük, az összefüggésében látás miatt.

Természetesen nem idegen tőlem a gondolata annak,  hogy jön a

vevője a feltaláltamnak,  s megigazítanám az anyagi síkomat.

Annyi csodálatos év várhatna rájuk,

amikor segíthetik az

arra érdemes

emberségeseket.

Ne a vad világot

kövesd, hinnye,

ha  abban

 is élhetsz,

ahol működik

a kifinomult

tudás. Az maga

a tisztelet,

aminek a magas szintű

változata, a szeretet.

Megnyugszik

tőle a lélek,

minden ember

adni született.

Ha még nem tud

róla, előbb – utóbb

lesz rá napi igénye, hinnye.

Átfordultunk már a jó  energiákban

élünk, aki nem veszi észre időben,

a fejlődésben, alaposan lemarad.

Amikor már a saját rezgésükön

tevékenykedhetnek az emberek,

boldogulnak a szépben a jóban.

Nem állnak, a könnyebbek miatt

megszégyenülve, amikor az kiderül,  azt a.

S nem távolítja el őket a pénz mennyisége se,

mert ráébrednek időben. A Hazájukat tisztelően,

könnyebb, a lelkes, a szíves, a gondolkodó énjüknek.

Ha az egyik oldaluknak a feladata elfogyott,  hozzá

illik látni hamarosan a másik oldal feladatához.

Mert egy lábon ugrálva, nem  lehet időben

eljutni, a sikerélményekhez naponta.

Az élet élni szeretne, ami

egyszerűen jött létre, ha

nagyon eltérsz tőle, hiábavaló.

A lépésről  lépésre, amihez hozzá

vagyok szokva, nem bántam  meg.

A nagyobb megpróbáltatások

után, jönnek, a hétköznapi

ünnepek az egyszerűben.

Ha a könnyűben érzi

jól magát, nem jön

az erősítő energia

a tartást se adja.

Az ürességből

nagyon nehéz

jól kijönni.

Ha mások

vállain,

tudása

által,

akarja,

mert

ahhoz

hozzá van szokva.

Nem abban tehetséges,

hogy miben azt nem is tudja.

Tanulni, fejlődni, erre van

szüksége a lelkes énünknek.

Aki vezetni született, vezet akkor is,

ha nem ült bele a mások által hőn

irigyelt székekbe, van az Isten.

Majd mindenki megtudja,

a  saját fejlődési idejében.

Ha nem tiszteled azokat sem,

akik teszik a dolgukat magas szinteken,

az emberek jó sorsáért, azzal a Hazájukért.

Ah, csak a szerzésen jár az eszed, lejjebb és még

lejjebb kerülhetsz, a saját lelkes szinted helyett, ah.

A tisztának ártani, azt jelenti, magadnak ártasz, ah,

dolgozik a lelkiismeret, magad ellen mentene meg.

Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a

bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd, majd

megtudja veregetni a vállaidat.

Alkalmazkodni tanulni,

az maga a hétköznap,

ha nem  tudsz még,

hát tanuljad, hinnye.

A generációs feladatokat már

jól  olvasom, látom, ki mikor miben

érhet  feljebb, az elődeinél, hinnye.

Ahhoz, a családjában már voltak,

lent,  nagyon lent,  hogy neki már

feljebb legyen, fontos feladata.

Az egészséges körforgás látható,

a sorsokban, a generációs jelek,

úgy szintén, jelzik a feladatokat.

Önismereti oktatás, igényesen.

Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné e.v.

 

Kérem ne vegye zokon, hogy összefüggésében írom le,

hiszen megéltem a gyakorlatban,  íme az eredménye.

Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen.

Vették a könyvet amiben megemlített

az író, tán egy fél oldalon.

Kérdezték tőlem,

szerintem hol

van az

 ember,

otthon.

Hát ott ahol, az ő

 szerettei,  tiszteltjei vannak.

Ha a terület telítődik  erősebb

energiával, onnan  elköltöznek.

S oda költöznek, akik hasonló

energiákkal rendelkeznek.

Azután ki fejlődik ott,

más  meg vegetál

 utána már.

Az élet egy

egészséges

egyensúlyra

épült lét, mindannyiunknak.

A fokozatosság a lényege szerintem.

Na meg a sorsunk, a belső kontrollunk ismerete.

Családon belül is különböző sorsok és generációs feladatok,

vagy, ránk maradtak vannak, ha időben észleljük, teljesíthetjük.

 

Találd meg és találd fel magadat, ismerve a sorsodat.

Ha az őseid gazdagok voltak, vagy pénzben, tán,

lelkesen, szívesen,  gondolkodóként érték el.

Benned  van a lenyomata  annak az arra,

alkalmas sejtednek, a vágyadat erősíti

a belső kontrollod, vagy érzékelteti,

hogy azzal, neked semmi dolgod.

Generációsan másnak a  feladata  az.

Ki az egyik, ah, más, meg a másik,

oldalon, lehetne a tehetsége tekintetében,

a saját szintjének megfelelően, sikeres, hinnye.

Erőlködni, erősködni is lehet, ha nem magadért és te

teljesítetted, az a  tiéd, csak látszatra lehet, hinnye.

Mint, ahogy érezhető, hogy ah, nem lehetséges,

a rezgése szerint, hogy arra érdemes lenne.

Magadért fejlődj, ha nem hoztad, tanuljad.

A tenyeredben azért vannak a rajzolatok,

hogy segítségedre legyenek,

addig amig,

majd

jelez,

a belső

kontrollod.

Ahogy fejlődsz,

észlelni fogod.

A lelkes, szíves,

gondolkodó éned,

te magad vagy. Ah,

hiába jelez, ha nem

veszed észre, azért

van, hogy ne mások

szerint éljed azt,

amit  magadért

szükséges

lenne

tudnod,

tenned,

élned.

Van a sorsod,

vannak generációs

jeleid. Úgy is megy az élet,

ha nem veszel tudomást

mind ezekről, ah, beleélsz.

Abba amit akkor éppen

látsz, vagy nincsen más.

Alkalmazkodni tanuljál,

ne árts, senkit se bánts,

magadra is jól vigyázz,

téged se pótólhat senki más.

Ne siess, haladj a saját ritmusod

szerint, az egyensúlyod jelezni fog,

hogy  jó minőségben, mennyit bírsz.

Ne akarjál,  se többet, sem másabbat,

mint amit a belső kontrollod érzékeltet.

Érted teszi, nélküled az sem megy, hinnye.

A jót és szépet tálalja feléd a sorsod,

akkor vagy, önmagadhoz képest

jól, ha betartod a saját határod.

Ne akarjál legyőzni másokat,

a hétköznapi élet, nem arra van.

Kitalálták arra azt ami úgy mozgat,

hogy beleteszel többet, fejleszted

az izmaidat. Nem így működik a

gondolkodó éned, ismerd  meg,

ne rongáljad magadat, se

másokat, hinnye, azt a.

A racionális éned,

mellé jár a gondolkodó,

az egyensúlyod miatt.

Azzal a talpaid a talajon

maradnak, jó minőségű az.

Megtaláltam a tolerancia

ujjat, a jót az emberségest,

mutatja, ha oda húz fel a sorsa.

Webtenyeres  önismeretre nevelés, igényesen.

Nézz rá, ha megérint ez a fajta tudás, megtanulhatod

tőlem, másnak ezt oktatni még nem tanítottam meg.

Ismerem a  csoportos  oktatás jó minőségét, azt a.

Mivel nincs belőle több, csak ez az egy, így,

megvárom, amíg megjön a vevője.

Akkor, ha sokszorozni akarja,

megtanítom oktatni őket,

akik  igényesen adják

majd tovább, hogy

tudja meg a Világ.

Lám ezt is egy

olyan asszony találta  fel,

akinek a Hazája Magyarország.

Bocsánat, eltévedt ah, ha nem  szereti a valóságot.

Nem tudom mi az amiért olvasod,

hiszen pusztán csak, a szerintem

valóságról írok.

Amikor

nagy

bajt

csináltam

magamnak,

azzal, hogy

a fordítottját is,

megláttatni igyekeztem.

Megkaptam, nem  értettek egyet,

hozzáláttam, maradtak a lesajnálók.

Adni születtem, hát kérni nehéz lett,

megtettem, könnyen ment, hogy nem.

Nem fordultam el, segítő maradtam,

hivatásommá lett, hogy adni születtem.

Hinnye,  azt a, nem csak egyféle az ember,

mind mást mutat, a tenyereiben és megint

mást az emberségében, hinnye.

Szeretném azt érezni, nincsen

hátrányom abból, hogy nem lettem

pénzben gazdag, mert a lelkes,  a szíves,

a gondolkodó énem szerint, gazdagnak születtem.

A feltaláltam, megrajzoltan jó minőségben oktatható,

ha rájönnek a döntő emberek, ez nekik is jót tenne, ah.

Tapasztalt vagyok az emberek sorsának tekintetében,

csupán ott a választó vonal, aki érti mit mondok, jön el.

Azért, hát, szívesen, lelkesen, átgondoltan megmutatnám,

mit fedeztem fel, az embereknek a sokatmondó  tenyerében.

Természetesen, összefüggésében látva rajzoltam le, jó lenne, ah,

ha akit érdekel a saját sorsa, tudna róla ott lapul az, a tenyereiben.

Jól el is időznének, várakozás közben, ha arról is beszélgethetnének,

ah, milyen nehéz időszakukat, hogyan oldották meg, ah, túlélésben.

Emberismeret van-e ottan bőven, ahol  eldöntik, mit hogyan éljünk.

Miben hol vannak a határaink szerintük, addig elmegy, amíg a belső

lelkes,  szíves,  gondolkodó kontrollunk is azt jelzi, az jó nekünk.

Attól kezdve, hogy hiába jelzi a  belső kontrollunk, hogy ne

úgy éljünk, ahogy nem jó nekünk, rögzíti azt az arra

alkalmas sejtünk. Az alkalmazkodni tudás lenne fontos,

minden olyan helyzetben, amiben már működik a sablon.

A gondolkodó agyunkat ha használjuk naponta sokszor,

rájövünk, ami állandó lehet, a saját emberségünk, hinnye.

S miután rájövünk,  nem  vagyunk egyedül, magunkra

hagyva sem. Van az Isten, csupán el kellene jutni oda,

hogy gondolkodva éljünk, ne  a hibát  keressük  a

másikban, amikor már érett arra emberileg

és kéri a külső tükrét, a valóságot várná.

Ő kívülről őszintén lát engem, mint

ahogy én is őt látom, emberségesen.

Ember, ha meg is van mindened, úgy

érzed kényeztet a  sorsod is téged,

kérlek el ne feledd az emberséged.

Hiszen mi lesz veled, ha majd a

jó időben, levennéd  a nagy

kabátod, de ódzkodsz.

Mert eltűntek

mellőled, a

régi barátok.

Érzed, ah, hiába

a pénzbeni

túlzó gazdagságod,

nem veregeti meg már

őszintén, senki sem a vállaidat.

Nem szól rád, hahó, örülök, hogy látlak.

Cipeled magadon a nagy kabátot, a fázós lelked

vacogna úgy érzed,  ah, hát inkább le sem veszed, ah.

Nagyon fontos a látszat, átlátható akkor is ha alapos.

Nézz magadba, önmagad szerint szét, látod  milyen szép,

a lelkednek tiszta tükre, mindannyian így születtünk meg.

Hoztuk  a tehetségünket,  emberségesen kiteljesednénk ott,

ahova születtünk. Ahol éljük az egyszerűben is nagyszerűen,

azt amit lehet, van az Isten, majd megtudod a saját idődben.

 

 

 

 

 

 

 

 

Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen, van fent egy oldalam,

amit a mai naptól láthatóvá teszek, ott a nagy közösségi ingyenesen.

Kóstolónak szánom, a sokból az sem lesz kevés, agyaljunk együtt ott,

tisztelettel megszólítalak benneteket, akiket az önismeret érdekel.

Segíts magadon az Isten is megsegít, így éltem túl az elmúlt sok évet,

ha lesz érdeklődés, a közös webtenyeres agyalásra, lesz  állandó  idő.

A letűnt, esetleg eltűnt, soha fel  se tűnt, tán neked nem is volt,

boldogságot keresed, talán már a semmit kergeted.

Meg sem élted, el sem érted,

nem is érted a miértet.

Hogyan boldogulnál,

most a nehézben.

Engedd el a

múltat,

mert

arra

jövőt

nem

építhetsz.

Most mindennél

többet érne, ha boldogulni

tanulnál inkább, s elengedő volnál, ah.

Ne akarjál győzni, ha még vesztes nem voltál.

A sorsodban benne van a boldogulás energiája,

ha rátaláltál a tehetségedre, megadatik az neked.

Amikor olyan szinten vagy, mint amire teremtődtél,

lejjebb annál, csak néha mentél, s onnan felemelkedtél.

Járod a libikókát, a látszatra sokat adva, fel nem vállalva.

Kiemelkedni a fokozatossággal leszel  képes, ne feledd.

Miért nem váltasz, ha nem  szereted azt, ami sem nem

  hivatásod, se dolgod nem  lenne vele soha. Ah,  ha már

a tehetséged felismerted volna, boldogulnál benne.

Add hozzá, az intelligens agyadból jövő teremtést, a

jóhoz és a széphez, a működőképessel teljesíthetsz.

Felnőttekből sem sokat, se keveset nem oktattam,

éppen annyit, ah, ami benne van a sorsomban.

Bocsánat, ha nem érthető, mivel nem is

vonzott a meggazdagodás sem.

A talpaim alatt lévő talajra,

jól figyeltem, miután már

a lényegét megértettem.

Amit elérhettem, az maga,

a tehetségemből eredő.

Ha sok értője lenne ott,

ahol döntenek, azt a,

csupán, boldoguló

embert látnánk.

A megelőzést

választottam,

meg nem bántam.

Viszont azon gondolkodom,

mettől – meddig tart, hol van az,

amikor már, abban a helyzetben nem hat.

Egyenlőre még nem találkoztam sok olyannal,

amire kimondtam azt, hogy nem tudok segíteni.

Ahhoz egyáltalán nem, a  megelőzéshez értek.

Éppen azért kaptam tapasztalásnak gondolom,

hogy ne ismételjem meg azt, amiből már volt,

tapasztalatom, az első hét gyakorló évben.

A múlt elmúlt, gondolj a mai napra,

abban is arra, ami adott éppen.

Ne az álmokat kergesd, ha

nem teszel magadért,

ugyan ki tehet, érted.

Ha valamit sokszor,

napi szinten említesz,

olyan mintha azt akarnád,

ne múljon el, ne legyen jobb.

Menj előre, haladjál abban ami

éppen adott, ha boldogulsz most,

az egy, jó szinten lévő állapot, ah.

Gondolkodj, foglald el az agyad,

fejlesztésen törjed a fejedet.

Ha újra, a szintedre érsz,

megint boldogulhatsz.

Ne az ígérgetőkkel

törődj, ne várjad,

hogy teljesítenek.

Majd ha megérintik

őket és ugyan ezek,

gondolkodóba esnek.

Rájönnek, nem teljesítettek,

azt mind másoktól várták el.

Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné e.v. tisztelettel.

Hinnye, csalódna, ne olvassa el, kérem,  ha nem vágyik a valóságra.

Egy Haza ez csak egy, földből jöttünk, porrá leszünk, ide születtünk,

 hogy közben mi lesz velünk, másoké, nem a saját döntésünk, hinnye.

Így ugyan, hogyan jutunk el oda, a saját sorsunkat teljesíteni tudjuk,

 a generációs feladatainkat megcsináljuk s ne a következőkre rakjuk.

Bocsánatot kérek, még időben legyen, alkalmazkodni tanultam meg,

még az elején a többiekhez, a sok embernek az érkezése adta, ah.

A más elmélete,  a saját tapasztalatod nélkül, csak kísérletezés.

Van-e neked, a belső kontrollodhoz már tapasztalatod, ah,

észleled-e, amikor eltérsz tőle, hol a határod.

Az ami működőképesen jelzi,

meddig mehetsz,

úgy, hogy

ne sérülj meg

és mások sem.

A  külső és a belső

hatások együttes ereje,

lám tapasztalt leszel tőle.

A saját tapasztalatodra aztán

hagyatkozhatsz, hiszen működik,

a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned.

Emberségesnek szült az anyánk mindünket,

ha nem térünk végleg el tőle. S nem megyünk át,

az irigység alacsony szintjére, vagy más miatt önzésbe.

Egészségesen működhetnénk, mindannyian, sikeresen,

abban, amit a tehetségünk csak nekünk adott, tehát az

egészséges birtoklás érzése is megadatott, hinnye.

Beleadni a közösbe, ami mindünkről  szólna, kinek

mi a többlete, ha adott bele, legyen büszke arra.

Ha nem akarsz megdolgozni érte, csak elvennéd,

megszereznéd, az nem ad tartást, neked sem,

meg annak se, akit megrövidítesz azzal.

Minden a nagy pénzről szól, rések

maradtak, amit ha nem látsz

meg, végleg lemaradsz.

Valamiről el tetszett

feledkezni, amikor

ezt a sablont úgy

kaptuk, hogy nem

kértük, nincs más.

Ha nem tetszik, el

is mehetünk, viszont

vagyunk, akik kitartunk

abban, ahova a szépet és jót

teremtettük.  Ah, mert elhittük,

ez a hely ahova szült az anyánk,

lesz, ahol a tehetségünkből jól

élünk. Meg azáltal is, ahova

sokat adtunk, az a Hazánk.

Lehet, hogy más nem

így gondolja, a Haza,

olyan mint a szerető

anya, aki addig ad,

amíg felnevelődünk.

S elengedő akkor,

amikor azt látja, a

 gyermeke több lett

a fejlődésében is nála.

Tartás és méltóságot ad az,

ha a gyermek tudja, szeretik.

Tisztelet, tudás, legyen otthon

bőven, hogy vihessen kimenőben.

Amikor a mások tudásával kérkedsz,

mintha a sajátod lenne, sokat ártasz azzal,

magadnak és nekik, akik hitelesnek tartanak.

Az összefüggésében látásra vezeti rá az oktatásom,

az egyenként tanulót. A családon belül  keletkezett,  más

szemszögből látók,  kezelhetetlenjei megértésre kerülnek.

Mivel nem számíthatok arra,  hogy a saját Hazánkból,  egy

döntésben fontos, hiteles  ember olvassa azt amiket írok.

Eladnám, egy hitelesen jó minőségben működő,

üzletembernek.

Aki be tudja vinni oda,

ahol erre a feltisztultra,

már nagy szükség lenne.

Nélkülem, átadni nem  lehet, ezt,

 a nem alacsony szintű tudás halmazt.

Egy évre szükség van, hogy átmenjen,

úgy érdemben, hogy mások oktathassák.

Így olyan emberséges üzletemberre várok,

aki magyarul is gondolkodik, nem elég ha beszéli,

azt amit mond, belülről is értően érzi, meg is éli.

Jó szerencsét jó emberek, tiszteletem, hinnye.

 

 

 

Bocsánat, egy kicsit a megmutatnám, a másik

oldalakról is, kérem ne vegyék zokon, hinnye.

Meg és feltaláltam, egy napon lerajzoltam, a

 tengernyi tapasztalatomból lett az elmélet.

Aminek a felismerése által, élni könnyebb.

Igényes életvezetés, az önismereted által.

Ott van a kontrollja a tenyereinkben és a

lelkes énünk jelzi, ha eltérnénk bármiben.

Önismereti oktatás,  igényesen, hinnye, a

  20 óra alatt, eljuthatsz a felismeréséig.

Meglátod-e,  kihallod-e, átérzed-e,

mindazokat, amik

eltérnek az

egészséges

egyenestől,

mint a saját,

személyes

ritmustól.

Az élet,

élni szeretne.

A lelkesedés kevés,

a  szívesség az emberséges,

a  gondolkodó agy jelzi mindazt,

ami eltérő az egyensúlyodtól, hinnye.

A belső kontrollod jelzi időben és azt is,

ami még visszarendezhető az egyensúlyhoz.

Az alkalmazkodni tudás, most nagyon fontos,

nem véglegesít semmi olyat, ami árthatna, akkor,

ha minden sejted másképp rezeg, rá ne erőltesd.

Mert másképp még nem láttál működni olyat,

hát azt mondod, az csak úgy lehet, hogy

mindenképpen igazad is legyen.

Na és aztán, ha igazad lenne, az

már azt jelenti, vannak érveid.

Mert a magyarázkodás az

bizony  kevés ahhoz,

hogy azokat, akik

tudnak érvelni

meggyőzzed.

Azt mondják,

a  tehetségből  jövő,

 tudásnak az éve ez most.

Nem a megszokhatatlan

formában, átlátva, kihallva,

megérezve, megelőzésként.

Ha van hol lakni, van táplálék és

a tanulás lehetősége is adott.

Elég felnőttek a szülők, a saját

náluk már magasabb szintű,

fejlettebb gyermekükhöz, ah.

Ha több gyermekük is van, ők

is mind, más feladatot hoztak.

Rájöttek-e  már, azért rájuk

bízta a teremtő, hogy

tanuljanak meg,

jól bánni velük.

Igyekezzenek

megtanulni,

elbírni azzal,

a feladattal.

Ami  által már

értően élnek a

lehetőséggel,

ha már jól

átlátják,

segíteni

tudják

őket.

Megnő

a feladatuk,

ha az elvárások,

az életszerűtől,

nagyon eltérnek.

Hiszen akkor otthon,

fontos elmagyarázni,

a gyermekeknek, fiataloknak majd az érthető miérteket. Ugyan,

hogyan oldják meg, mi módon nem sérülhetnek, meg lelkileg.

S a tudásuknak

az eredménye

is megfelelő legyen, ahhoz,

amit elvárnak tőlük, azon a helyen, hinnye, ah, azt a.

Akkor viszont ideje lenne, azt is fontos lenne elmondani,

van ami csak a látszatra épül  és van a valóság.

Ne  kavarodjon össze a tiszta történésre váró,

gyermek, fiatal, ha nem a megszokott módon,

hat rá valami, amit mások fontosnak tartanak.

Neki meg a belső kontrollja attól eltérőt jelez.

Adjon az Isten sok fejlődni, megérteni vágyó,

felnőttet, akik a gyermekek mellett időznek.

Ne csak a végzettségüknél fogva feleljenek meg,

ahhoz amit felvállaltak, értően szolgálatként tegyék.

Ha nincs önismerete kérem ne vállaljon döntő szerepet,

ah, azonnal bocsánatot is kérek. Mint apró porszem, csak

vagyok, semmi egyebet nem szeretnék, mint oktatni amit tudok.

Az oktatóknak,  nevelőknek, segítőknek, átadni a működő  tudást.

Vigyék be oda ahol illetékesek lehetnek és oktassák, neveljenek vele.

 Emberséges tartást, emberi méltóságot megigazító, megtartó erő…

 

 

Bocsánat, tudod-e, mire vagy képes, hol van a belső  kontrollod

egészséges határa. Mit hoztál tehetségnek,

meddig

mehetsz el,

hol szólal  meg majd,  a

lelkiismereted, hinnye, ne árts másnak,

hogy azt már meg ne tegyed, változzál meg.

Élj úgy, ahogy adott körülményeid között lehet,

viszont azon belül, te magad tervezzed meg.

Legyen belőle, sok apró sikerélményed.

Persze lehet úgy is élni, hogy amikor

rád vetíti a múltad az árnyékát

mindannak,

amit akkor

jónak láttál,

most elfedni igyekszel.

Mások viszik el a balhét,

akik, belepottyantak mind,

felelősség tudatod nincs.

Hiszen később meg már

mást szerettél volna, ah,

a múltadban letudni. Úgy teszel, mintha

az meg  sem történt volna, pedig fontos, hogy

minden, amit megéltél, úgy értékeljed, a tied lett.

Azonosult az  sejtszinten benned, veled, hinnye,

a saját tapasztalatod már a részeddé  vált, azt a.

Mindenkinek van amit szükséges feldolgoznia,

na az, nem mindegy, hogy mi annak a  módja.

Nézz bele a tenyeredbe, miért nem ismered,

szerinted miért rajzolta bele a teremtő oda.

A lelked is vágyik a takarításra naponta.

A változást, ne másoktól várjad,

önmagad szerint,

magadnak

csináljad.

Alkalmazkodj,

mindenki más

feladatot hozott.

Ne gondold, hogy az

ami neked a legjobb, azt

 mások is szeretni fogják.

Mond mikor jártál ott,

ahol mások gyakran

kénytelenek  járni,

ah, szintjük alatti.

Tudod-e másoknak

van-e miből és

mennyiből

kénytelenek

vegetálni.

Tudod-e

miért lettél

az üresben és

nem másban jó.

Mit is jelent

neked,  a

többi

embernek  a

jó életminősége, azt a.

Hinnye, ah, miért vállalsz fel

olyat, amivel magadnak is ártasz.

Mikor rontod el végleg azt amit

felépítettél, ha olyan módon

túl mentél, hogy már

csak irigyeid

vannak.

Miért

gondolod,

hogy a következő generációk

helyett is gondolkodhatsz. A sorsukat,

 magad tervezed, gondolkodni nem hagyod.

Megkérdezted-e, vagy csak elvetted tőle, azt

ami szinten tartotta, ugye pótólod valami jóval.

Csendben tűri miről szólnak, a megmondók, ah.

Vagy befordul, tán leépül, ha nem kommunikál.

Tudod-e, hogy vannak  sorsszerűségek és

van amit át tudsz csoportosítani. Úgy,

jó szintre emeled a hivatásod,

amivel  adhatsz  motivációt,

a többi hivatását gyakorlónak.

Csináltál-e legalább egy mérleget, a saját

 életedről, mettől és  hova tartasz. Mennyire

vagy elégedett azzal, ah, a jól bánni helyett,

csak jól elbánsz másokkal, hinnye.

Miért gondolod, hogy

minden úgy marad,

ahogy eltervezed.

Minden döntés

hat, mindenkire,

aki abban érintett.

Az átélések helyett, ah,

miért a kritikusa vagy csak,

mindennek, mindenkinek.

Van-e  benned szeretet,

vagy az akarat uralt el.

Az alázat ismerős-e

vagy a szótáradból

kitörölted, hogy

azzal dolgod

se legyen.

A sors

mond-e

valamit neked.

Vagy, csak beleélsz,

amiben éppen lehet,

kerengsz. S amikor

jól elszédülsz tőle,

azt úgy éled meg,

mintha kiváltság

lenne és csak neked.

Tedd le a talpaidat, ah,

tanuljál meg úgy élni,

hogy benned

legyen, igényesen,

az elégedettséged érzése.

A belső kontrollod jelez, hinnye.

Önismereti oktatás, igényesen,  17.00-ig

 felveszem, holnap is, a +36302470589,

heringesarpadne@gmail.com

 

 

 

Bocsánat, ha a valóság nem érdekli,

nem tudok mást írni, abban élek.

2000.  év előtt kaptam a kitűnő,

megajánlott diplomámat, úgy

kezdődik, hogy Nemzetközi…

Amikor nem tudtam kitenni a lábam

olyan gyakran, mint szerettem volna,

íme, feltaláltam a nagyon nehézben.

Messziről jöttek, megtiszteltek, más országokból

is megékeztek. A lelkes, szíves, gondolkodó énjük,

kihallotta azt,  amit tenyereikből leolvastam, az adta,

  a hozzám érkezőknek, a saját tükrük által a tanácsot.

A tengernyi tapasztalatból lettek az általam

lerajzoltak, mint oktatási anyagok.

Julamami Magyaros Agyalósa.

Nézz magadban szét,

a  lelked tükre tiszta, hinnye.

Figyelj a mának a fontos

pillanatára.

A többiekért,

meghatóan csendben,

másokat nem terhelően

magukban imádkozók

áramlására.

A

megbocsátásra,

feltisztulásra várva.

Lelkünknek tiszta tükre,

mind így érkezünk meg.

Engedd el a múltat,

figyelj a mára,

a most,

neked

fontos

építően

jó pillanatára.

Fokozottabban figyelj,

a szeretteidre,  tiszteltjeidre,

s a hozzád forduló lelkekre.

Érezd át a hangulatát,

legyen alázatos,

elengedő,

másokra is

figyelő e napod.

Békességet, tiszteletet,

ahova lehet szeretetet kívánok.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné  e.v.

Tisztelet,  szeretet, a boldoguláshoz lelkierő, legyen otthon bőven,

hogy vihessen mindenki belőle kimenőben. A leányka, a fokozatosan

nővé cseperedő, a nő, az asszony,  az anya, az eredendő őserő, azt a.

Igen, nagyon sok a felelősen elvégzendő feladata, az Isten neki adta.

A férfinak más feladatot adott, ő a teremtő erőhöz kapta az alapot,

van az igen s a nem, közte a motiváló nő, akiért teremteni  szeretne.

A feltaláltamhoz tartozik az emberies jelnyelv, ami megtanulható.

Ha minden egészen más, a sors és a generációs  feladatok adottak,

kibogozni is a nő dolga lenne, ha felismerik időben, akkor könnyebb.

Ha  már ismered a generációs feladataidat és tudod, úgy vagy jó

ahogy vagy. Megtaláltad a talpad alatti talajnak a fontosságát.

Nem vágysz másra, sem magadnál

nagyobbra, se magad fölé emelkedni,

nem célod, boldogulni tudsz.

Boldogulni tanulni,

abban ami van,

a legtöbb

tudás,

mind

onnan van.

Amikor felismered

a  saját belső kontrollod.

S már tudod, meddig mehetsz

úgy, hogy azt észlelned majd nem

szükséges,  hogy túlmentél, hinnye.

Azon belül ami van  éppen, igyekezzél

jól érezni  magadat. Hiszen az alapod,

az, ahhoz,  hogy a következő szintedre

léphetsz, úgy, hogy el nem tévedsz.

Adott egy lehetőséget nekem  a

teremtő Isten, lerajzolhattam.

Egy napon, egy ritmusban,

történt, hát olyan az,

mint maga az élet,

152  oldalban.

Az ízes élet,

benne

vannak,

mindenki

számára, a

megfelelő

felismerések.

Kinek az másnak más.

Önismereti oktatás,

a gyűjtő neve most.

Általános műveltséget

növelő “Tenyérolvasó”, a

 védjegyes oktatásom formája.

Minden apró jelét,  rezdülését

magam fedeztem fel. Amikor már

sokadszorra ugyanazt a rezgést,

érezték  meg. Élték át, a saját életükre

vonatkozóan az emberségesek, tudtam,

Hazaértem, körbeért, átadható, oktatható.

Hiszen átmegy, takarítja kifele a fölöslegeset,

ami addigra nyomasztó lett. Nem volt magyarázata,

de megkínlódták, érezték, fontos lenne kitakarítani.

Várom szeretettel mindazokat,  akik fontosnak  érzik,

azt,  hogy generációsan alapot tudjanak adni. Elméletben

is úgy, hogy a tiszta jó kommunikáció működőképes legyen.

Értően éljék az életüket, a korosodók  ugyanúgy, mint a zsengék.

Tanuljanak egymás nyelvén, hiszen ugyanaz, csak mégis más lett.

Igazítsák meg a belső tartásukat, emberséges méltóságukban,

legyenek egy család, érezzék jól magukat, ha  együtt időznek.

Ne legyen idegen szó a tisztelet, legyen otthon náluk is a

szeretet, a megbecsülés, ad tartást és méltóságot.

Bocsánatot kérek, nem volt ez ajándék, sok

hosszú év, viszont már ezt éljük.

Bocsánat összegződött, emberségesként ez számomra a valóságos.

Biza, a lehetőségeim hiányosak, lefele mehettem volna, feltaláltam.

Tudomásul vettem, ah, méltányosan, már 53.000.-Ft a nyugdíjam, ha

 így halad az emelése,  nem élem meg, mire meg  lehetne élni belőle.

Ráleltem az emberekre, a hivatásommá lett, amikor bejelentkeznek

 megtisztelnek azzal, megjönnek, számomra fontos feladatot hoznak.

Alkalmazkodni igyekszem, hiszen, mára már, a lelkesen gondolkodók

szívesen jönnek, láttathatom a legjobb  tudásom szerint, a tükrüket.

A  külső és a belső, ha nincs más csak ugyanaz a körforgás és  hatás,

azt látja, érzi, minden tökéletes és körbe udvarolja, a saját műve.

Hiszen minden egyebet kihagyott

belőle, nem számított

másra, csak  az

eltökélt

sikerre.

Nem érti

miért nem

tetszik az ugyanúgy

másoknak, hiszen azt látja

kész a mű, szerinte remekműre sikeredett, hinnye.

Ah, valami kimaradt belőle, maga a saját sorsát, igényesen élő

ember. Az ő, az egyéniségek teremtő esélye, az ilyen, vagy olyan,

hinnye, eltérő másmilyen, az egészséges működésre

vágyóknak a lehetősége, nahát.

Bocsánat csak óvatosan írom,

az emberek  nem egyformák.

Ilyenek, meg olyanok,  meg

erősen vegyesek is lehetnek ám.

A génjeik, a sorsuk, a generációs

feladataik, mind egyéni hatás.

Nahát, az angyalát, nincs meg

az egyensúly a külső és a belső

eltérő érzésekkel van tele, hinnye.

Minek nézne utána, ah, kérdezne olyan

embereket, akiknek  arról szól  az élete,

hogy alkalmazkodni tanulnak a többiekhez.

Ezáltal a saját életritmusukban kiteljesednek.

Hallottam  már többszőr, szeretnék olyan lenni

mint te, belebújni a bőrödbe, ketten sokan lennénk ott.

Egy személyre szabta a teremtő, még az egy petéjű  ikreknél

is más és más. A lelkük rezgése, mutatja a tenyerünknek az őszinte,

leolvasható sorstérképét. Ne nyúljon ahhoz, aki nem  érti az ember,

lelke sérülékeny, törékeny, a szavak hatnak. Átmennek, kinél mennyi

idő szükséges ahhoz, hogy elérjen oda, azt amit hall éppen, felfogja,

hiszen mindenkinek más a lélek, szív, gondolkodó énje, életritmusa.

Ki honnan indul, mekkora utat tett meg emberségesen, mikor tért el

attól, ha túl  korán volt és hirtelen, a lehetetlenből is csak siker lett.

Nem volt meg az idő és a fokozatosság, ahhoz nem értőként érte.

Nekem könnyű, azt is hallottam  már sokszor, hiszen átlátom,

kihallom,  megérzem, azt, amit  mindenkinek tudnia kellene.

Nem én vagyok  másabb, ah, csupán a hivatásommal,

napi szinten tapasztaló vagyok, ismerem a saját

belső kontrollom jelzéseit, a határaimat.

Annak megfelelően vagyok képes,

rendezni az érzéseimet, ahogy

a külsőhöz alkalmazkodni

képesként éljek, hinnye.

Nem ártok, se bántok,

magamra is vigyázok.

Rend a lelke, mondják.

Igen, de az kinek a

rendje.  S miért

éppen,

úgy és

 akkor jött létre.

Külső – belső, múlton

merengő, jár körbe és

megint ugyanazt az utat

teszi meg, bejáratódik.

Ha nincs meg a fokozatosság, s

hirtelen változik  meg az, ami

addig adott volt, ott a hiány,

na meg a többlet is esetlegesen.

Ha nem érzik a biztonságos talajt,

a mezítlábaik alatt, mert puccos

egyedi csizmára váltottak.

Nincs meg a fokozatosság,

a, hogy is legyen, átmenet.

Hiszen lehet,  hogy valamiben

meg a nagy igyekezetben túlmentek.

Bármilyen magasságokat elérhet az ember,

ami számára adott,  ha nem gátolják meg abban.

Egészséges  marad a test és a lélek közötti épség.

Hacsak nem reked meg a folyamatban, mert épp,

döntöttek felette, kifordítva is meg kell élnie.

Mást tesznek oda arra a feladatra, nincs

meg az átmenet,  kiemelve lehet,

aki még nem elég érett, ah.

Kiszolgálják aztán már,

csak tegye azt amivel,

naponta feladatként

ellátják, ellenőrizze.

Hol  az eleje és ugyan

mikor és miért akkor van

a vége, ki miért úgy dönti el.

Az energiák különböző szintűek,

nem tud hatni, nincs átmenet. Hiszen

ahhoz van szokva, kiszolgálják, minek gondolkodnia,

majd  kitalálva tálalják, mintha a valóságról szólna. Beszélnek róla,

 hiszen a nehézségeket nem szeretné hallani, el se elolvassa, ah.

Hány féle  hatás van épp abban, vagy mennyi féle módon tálalják,

annak lesz aztán kiszolgáltatva mindenki, ha nem tetszik sincs más.

Miért nem fontos az emberséges, annak megfelelően, mit tett bele a

közösbe, miért nem kaphatja meg ugyanazt visszafele, kész van vele.

Prevenciós lettem, körbeért az akkori tapasztalat, összetetten

hatott, úgy adódott, hogy az értők, hozzáértők ültek ott.

Pontosan tudták, készen vagyok arra, hogy megadják,

nem ódzkodtam, csak meghajoltam, megköszöntem.

Az elmúlt tíz nagyon keserves idő, nem rólunk  szólt,

tehát volt mit tapasztalni, sokan vagyunk készen arra,

valaki  hozzáértő kimondja, megajánlja, körbeértünk.

Várunk, csak várunk,  múlnak az igényesen zajló évek,

nem  megyünk ki belőle, a kénytelen visz ki csak, ah.

Megvagyunk  az egyszerűben is nagyszerűen, nincs

bennünk igény másra, a sorsunkat megcsináltuk.

Ha úgy veszem, nincs mire várnunk, a leépülés

messze még, vagy nincs is dolgunk azzal.

Valami hiányos a gépezetben,

kérem tisztelettel, hol van az érzése,

annak a gyors pörgésnek, nem  fontos

más csak a pénz és az azzal  járó fontosak.

Minden, mindenre  és  mindenkire hat,

ha a tisztelet ott nincs meg, ahonnan

a döntések zubognak ránk lefele.

Ha a kitűnő emberségesek,

nincsenek kellőképpen

méltatva, hinnye.

Mi marad meg,

ami az elvárás

szerint rezeg.

Kérem szépen,

miért nem fontosak,

az emberségesek, mind

azzal születtünk meg, hinnye.

Hova lett mi történt, kiből mikor

mi vitte ki és lehet, hogy végleg.

Bocsánatot kérek, sőt, tiszteletem oda,

ahova még lehet, látom, ami jót adtam, hiába várom.

Hát megint egyedül oldom meg, segítségemre vannak,

 akik megtisztelnek és bejelentkezve megérkeznek, hinnye.

Hiszen a napi sikerek adottak, ha úgy veszem  hegyek  lehetnének,

viszont pontosan tudom,  hol a helyem. Most éppen mérlegelem, mi

 tud előre vinni, a tapasztalataimból meríteni tanulok, megcsináltam.

Az irigységet, a túlzásokat, a megalázót, már rég  nem annak  érzem.

Inkább összegződnek bennem, a jó érzések, olyat is észlelek. Sokan

vannak, akik nem  teherként cipelik, át tudják adni, az emberségüket.

Tiszteletem, tiszteletem, tiszteletem, tiszteletem, tiszteletem…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.

Bocsánat, kérlek benneteket, kerüljön vissza a tisztelet a helyére,

vannak akiknek ez, nincsen meg rezgésben, megtartó az ereje, ah.

Előnytelen, minden egy katyvasz, túl laza és könnyű lett, ah, hinnye.

Ugyan tudja-e, milyen feladatot hozott, önmaga és azt tudja-e, amit

a generációs feladatai tekintetében, tán el is végezhetne, hinnye.

Ha a rárakott szépnek, jónak láttatót nézed, a gunyájával meg

is téveszthet téged. Az Isten nem véletlenül rajzolta éppen

oda, amikor túl sok már az energia, azt ki is tapsolhatja,

az értő azt tudja, hogyan segítsen, még időben, hinnye.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,  oktatnám, hogy

naprakészen legyenek, az arra már érettek.

Túl nagyok lettek a szintkülönbségek,

sokaknak kezelhetetlenné  lettek, hinnye.

Kimaradunk, lemaradunk, a jóban, sem a

szépben nem számolnak velünk.

A lehetőségeink hiányában,

magunkra maradtunk, mintha,

elköltöztünk volna, pedig itt élünk.

Hazaszerető, emberségesek vagyunk,

az el nem végzettektől nem dagad a

mellkasunk, a  jókat és a szépet,

megteremtőknek születtünk.

Félre lettünk  rakva,  ha elállunk,

hát maradunk, ha nem, úgy jártunk.

Ugyan ki lenne felelős értünk, ah,

amikor a szerzésbe bonyolódtak.

Összefüggésében nem látják azt sem,

amit felvállaltak, ha bólogatnak aratnak.

Miért is gondolnának a valóságosra, azt

sem hiszik, működik, az emberségesek

nem  felejtették el, van adok – kapok.

Ami a legjobb dolog,  tiszta marad

a lélek, a szív, az intelligens agy,

mint egy védelmi háló, megmarad.

Minden kultúrában másképp van,

bizony van ahol felértek a csúcsra,

ahol  semmi dolguk nem is volna.

Hát megoldjuk azáltal, ami van,

aprópénzes nyugdíjasként, ah.

Hiszen amit elértünk életünk

során, az már a miénk lett,

mint a fejlődés és a tudás.

Haladunk lépésről lépésre,

ahogy éppen akkor lehet.

Hazánkat mi is az életünk során

hozzáadva teremtettük meg, jóra,

szépre, ennyire alacsony szinten,

már nem ugyanaz, hinnye.

Az emberséges belül az,

nem a rápakolt által tesz-

vesz. Addig hihető, amíg ki

nem nyitja az üressége tárát.

Bocsánat, talán nem kellene

többet vállalnia, mint amit

felelősen átlát, hinnye.

Ismerem  mint a tenyeremet,

megtanulható, a sors ismerete.

Nagyon elharapózott már

az utánzat,

ugyan

nem

hat,

viszont

annak,  aki

a kitalálója,

jó pénzt hozhat.

A dicsekvés, az

irigységnek a fordítottja,

nem  magyaros virtus az.

Negatívan hat arra a szintre,

ahonnan elindultak, talán azt

igyekeznek éreztetni, különbek.

Csupán annyit hinnye, a jóra,

a szépre tehetségesek,

a mások örömére is

teremtenek.

Hiszen, látják a

lényeget, nem önző

módon működnek.

Mások is számolnak,

nem mennek neki

tudatosan a falnak.

A lelkiismeretükre

nem  tudom gondolnak-e

amikor már olyat is megengednek

maguknak, ami, minden határon túli.

A lébecolás, na  meg a tudatosan ártók,

honnan jöttek, hinnye. Kinek az ötlete, ki

mikor kérte, az előnyeihez használta-e.

Ugyan hol a turpisságoknak a

határa, hogy hívják azt amit,

előre tudnak, tervezetten.

Ha sokakkal megtörtént

olyan, ami meg sem

történhetne,   az

kinek a sara.

Ha  valóban,

nem lenne

szükség

arra,

hogy

aki átlátja,

összefüggésében

meglátja, oktathassa.

Akkor miért lehet, a jól

látható siserehad, hinnye.

Nem tudom tudják-e  akik

megengednek maguknak,

nem természeteseket.

A legnagyobb ami

feladatként,

megtörténhet

velük,

 alapos lesz a

lelkiismeretük.

A belső kontroll

jelez mindenkinek.

Tudhatnák,  meddig

mehetnek és hol

tesz értük,

egyben

ellenük, a

 jobbá válásukért,

a belső kontrolljuk.

Tiszteletem,  feltaláltam

valamit,  ami nagyon fontos

lehetne már és sokaknak,  akik

eltévedni végleg nem szeretnének.

Önmagamért is írom, de nem mondhatja

senki sem, hogy nem  szóltam volna időben.

Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné  e.v.

Kérem ne aggódjon ha nem érti, meg nem sérteném,

higgye el, meglesz nélküle, nem fog  hiányozni, hinnye.

Különböző lélekszinten születtünk meg,  nagyon más

sorsot,  generációs feladatokat hoztunk, ha nincs rá

igénye, nem változik semmi általa az életében, ah…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné e.v. tisztelettel, az értőknek szeretettel, hinnye.

 

Kérem ne olvassa, ha valami ártáshoz, itt módszert  keresne, hinnye.

Bocsánat, ha  a fejlődni vágyó intelligensek tanulás közben megértik.

    A tanultak is úgy néz ki, ébredeznek, mostanság az is lehet, hogy

igényük van a feltaláltamra. Azt látom, már csak a megfelelő

sorsszerűséget,  a saját idejük kérdéseit  keresik, a jó

megoldást, arra, ami nagyon alul van tartja.

Az oktatás nyelvezetét, a saját tudásom,

védelmére találtam ki, nem lehet leutánozni.

Ah, csak  mondom,  ne gondolja senki sem,

hogy az utánzata annak amit tudok, működne.

Minden szónak, a jelentése mellett, van rezgése,

ha használjuk, időt és energiát spórolunk meg vele.

Vannak akik nagyon meg vannak önmagukkal elégedve,

észre sem veszik, a Világ elment mellettük, lemaradtak.

Mivel adni nem tudnak, hát megmaradnak maguknak.

26. éve gyakorlom azt, amiben megtaláltam  a

tehetségem. Prevenciós lettem, a

 megelőzést keresve, rátaláltam, a

tenyerekben, a magzati szakaszra,

a sorsokra, az apai és anyai ágról hozott

feladatok megoldási lehetőségeire.  A tenyerekben lévő

élettörténeteket leolvasni  tanultam meg előszőr. Másoktól nem

tudtam tanulni, meghallgattam, az előadásaikra eljártam és egyre

gyakrabban futott át az impulzusa annak, nem ismeretlen az amit ott

akkor hallottam,  ah, ő is úgy látja. Az átlátása,  megérzése, kihallása,

a gyakorlati

 lehetősége annak,

amit a tenyerekben

meg és feltaláltam.

A lelkes, szíves, gondolkodók,

 énje, a jobb oldalunkon pulzál,

már naponta tapasztalhatom.

 A sorsolvasó  tanfolyamot

elvégeztem,  a

következő napra

meghívást kaptam.

Sok országból érkeztek

az üdülő helyre, elvitték  a

hírünket, mint sorsolvasóknak.

Hárman szolgáltuk ki, az oda érkező sokaságot.

Igen nevesen volt jelen,  egy idős hölgy, már csak végig húzta

az ujjait a  tenyereken, azzal olvasta le, a sorsokat úgy mondta.

Odahivatott és a maga módszerével, megnézte a tenyereimet,

sok rosszat hallottam, azóta már megvoltak. Viszont nagyon

kihangsúlyozta, minden mondatomat írjam le, ami benne van a

gondolataimban. Mert az anyám a Világ hasznára, segítésére szült,

aki azt elolvassa, annak legyen az a segítségére, mert nem hiábavaló.

1990.  első éveiben  történt, olyan sokan ismertek  ott meg, azon a

helyen, már ahogy hazaérkeztem, másnap jöttek is mindenhonnan.

Voltak akik több autóval indultak el, arra  gondolva,  hogy majd,

amikor megérkeznek, leolvasom a tenyereiket és azonnal,

mert messziről jöttek, utána már indulnak haza rögvest.

Azóta bejelentkeznek az érkezők és  az indulásuknál,

visszajelzik, hogy érkeznek, életszerű mindegyikünknek .

Nagyon gyorsan össze kellett kapnom magamat, hogy

úgy oldjam meg,  a tenyerek leolvasását is tudjam

csinálni. Na meg, addig a sikerhez nem szokott

életvitelünk, maradjon működőképesnek.

Nem  volt könnyű az sem, hogy több

lett hirtelen az irigyem, mint azt

el tudtam  volna képzelni.

Az nagyon érdekes  volt,

hogy érkezett egy lelkész,

megtapasztalni,  hogy amit

hallott akkor arról, amit csinálok

igaz-e. Köszönöm neki, mert azzal,

amit mondott, meg is nyugtatott.

A teremtő Istenre  hivatkozott,

ugyan,  akkor még nem  értettem

összefüggésében, mára tudom.

Köszönöm, hogy törődött velem,

hiszen az áldását adta hozzá.

Később egy másik lelkész,

megszentelte a műhelyemet.

Eljött valaki, aki más formán,

de értette amit csinálok, azzal,

hogy leolvasom a felém nyújtott

nyitott tenyereket, azt mondta,

csináljam nyugodtan, nem ártok.

Idős volt, a  törődést kiéreztem,

meglepődtem, nyilván valaki

átlátta azt ami van és rendezte.

Köszönöm nekik, nélkülük, még

nehezebb lett volna,  eddig eljutni.

Sok embernek  sikerült segíteni, a

kezdet kezdetén, a visszajelzések

napi szintűek voltak, örültem velük.

Ahogy múlt az idő és  egyre több mindent

láttam meg a tenyerekben, már nem kaptam

visszajelzést, viszont rengeteg irigyet kaptam.

Ami számomra furcsa volt, hiszen segítőként

gyakoroltam a hivatásomat, de megmaradt

bennem az igény arra, hogy mennyit segít  az,

amit hallott, elgondoltatta -e abban, amiért jött.

Olyan helyzetet teremtett valaki,  mert megtehette,

hogy mindennel amihez kedve van, szutykolhat ma is.

Pontosan tudja, a Julamami védjegy, nem gond az sem.

Hát,  azon a szinten, úgy is maradt az én megítélésem,

miközben már az  internet világában is szolgáltattam.

Nagy létszámban hallgatták az előadásaimat, fent

a nagyfaluban. S amikor rengeteg ember várt rám,

az előadás után, hogy a  kérdéseikre adjak választ,

megértettem, nekem magamnak szükséges irányítanom.

Oda nem  mentem már, éreztem, többet  szeretnének  kapni,

mint amit magamnak is megfelelően, át lehet olyankor adni.

Van ahol, több  száz üzletember turista, lehet, azóta is, amikor

ott megjelenik újra, hiába kérdezik, választ nem  kapnak arra,

hol találhatnak meg, hogy elmondják,  az akkor segített nekik.

Szeretnék, a sorsolvasásukat meghallgatni, hiszen működött.

Így jártam, nem kaptam  lehetőséget, a saját Hazámban, a jóra

és szépre, a megérdemelt jó minőségű  életvitelemhez,  ah.

A nyugdíjam is, nettóból kiszámolt lett,  hinnye.

Nem várhatom, hogy a döntők időt szánva arra,

bejelentkezzenek az oktatásomra, hinnye.

Legalább annyi tiszteletet felém,  kontrollálva

vigyék tovább, mit jelenthet az én tudásom nekik.

Az egy szinten lévők értik és tisztelik egymást,

nem jelent gondot a nagy anyagi különbség se.

Körbeértem  a sorsom készen van tíz éve már, arra,

hogy a jól megérdemelt, jólétemet szeretném ismerni.

Tudom,  hogy nem divat az sem,  hogy megkaphatná időben,

a segítő, a sok jót és szépet, ami motiválta a hivatásában, hinnye.

Viszont, hogy a tehetségemnek megfelelő szintű lehetőséget sem,

az elgondolkodtató, a Világban szerintem nem így gondolkodnak.

Az ellopott igazolványaimmal is kitudja mi lett azóta, előfordulhat,

hogy pont amiatt, nem  kaptam  lehetőséget, mert valaki már kapja.

Összefüggésében látást oktatok, az arra igényeseket nevelem

a  feltalált, emberies jelnyelven viszem a gyakorlatban.  Nem

tehetem másképp,  mert eladni szeretném és  addig,  amíg,

van rá egy teljes évem,  hogy azt érdemben az arra már elég

éretteknek,  a hivatásukhoz, nagyobb rálátásukhoz átvegyék.

Van az Isten, mutatja az utat, mindenkinek, az arra már érettnek,

hogy merre  van az előre. Mert, ha csak rója a nehézben a lépéseket,

olyan útra van terelve, amihez köze nem lenne, a tudásával helyt áll.

Gondolom,  hogy nehéz azt tudomásul venni, hogy vannak emberek,

akik a nehézben nem állnak meg, hanem végig is viszik a  sorsukat.

Hol várhatná el a segítő azt, hogy legalább ne ártsanak azzal, hogy

a mindent oda állapotában, át sem látják, maguknak is  ártanak, ah.

Amikor a rájuk bízott, a többiek életéhez biza,  jó irányt mutató,

ahhoz a jót, szépet biztosító minőséget csak utánozzák.

Ami nem ad, csak viszi az információkat, hinnye.

Megtanulhatnák, de csak kapni szeretnének, ahhoz

szoktak, hogy a  jóból kiszolgálják magukat, hinnye.

Zokon ne vegye senki kérem szépen, írom azt ami  már

összejött bennem összefüggésében, merítsenek belőle.

Hazaszeretőként, emberismerettel, teszi a dolgát,

tudja mit vállalt fel, ismeri a  megelőzésnek

az élhetővé tevő fontosságát, azon

belül  is amiben épp vannak.

Összefüggésében látni,

oktatja, ahhoz neveli,

az arra már éretteket.

Nem adta át a tudást még

senkinek úgy, hogy azt olyan

jó minőségben, segítőként tudná

folytatni,  a saját tudásához tanulva.

Várja a hozzáértő,  megelőzésben jól

tevékenykedő jelöltet, akinek van is, reá

valója, s az engedélyeit meg is kaphatja.

Nevesítheti magát, esetleg a Julamami

védjegyet is viheti tovább, ha az embereket

tiszteli és szereti és a hivatásában jó. Mert  ezt, a

 feltisztult tudást, a maga idejében, az oktatáson

mindent meghallgatva, a jeleket jól

leolvasni tanulva,

át  lehet venni, a saját tudását ki lehet vele egészíteni.

Ha helyén van az üzleti érzéke, de nem, csak pénzt akar vele

 teremteni, önmagán túl, a Hazáját is szeretné  nevesíteni, hinnye.

Meg, az emberségeseknek, az intelligenseknek, szorgalmasoknak,

az elért sikeres, jó szintjét, meg  lehet tartani, a szintjén maradni.

 

Kérlek ne olvass bele, ha a nagyon egyszerű nem érdekelne.

Hiszen a legnagyobb kegyem, amit elérhettem,  megtanultam

nagyszerűen elfoglalni  magam,  a mások szerint, egyszerűben.

Prevenciós lettem, a hivatásommá  lett, ha nem érted, hogy az,

meg minek, akkor ne nyúlkáljál bele, még tenger pénzesen sem.

Az elmélet nem elég, a gyakorlat adja a jó szintet, ha a tudás összeér.

Ha, a kiválasztottakból  csak kevés az abban tehetséges, fölösleges.

Nem egy szintű azzal, vagy jó lesz, vagy nem, az igazi érték az ember.

Egy körforgásban van minden, de nem lehet pénzközpontú, hinnye.

Megtaláltam a két oldalunk között, lefordítható, tanulható, hinnye.

Kommunikálj,  kommunikálj, kommunikálj, mondom gyakran.

Amikor látom, hogy magába zárja azt, ami árthat neki,

hátha, nem tudja megemészteni.

Hallgat, nem  beszél,

egyedül

dolgozza

fel.

Ezt is

mondanom

kell,  amikor,

nem teheti meg,

hogy elmondja  azt,

amit elmondani nem lehet.

Kicsinyke voltam és sokadik, nehéz

lehetett elviselni, hogy annyi mondani

valóm  lett volna. Mennyi mindent

szerettem volna kimondani,

de nem volt sem idő,

se kíváncsi fül.

Fogtam  a

kispárnám

és elindúltam

vele, a mélyút fele.

Sötét volt, már erősen  este,

szedtem a  pici mezítlábaimat,

igyekeztem valahova, mintha

ott engemet, vártak volna.

Éreztem  a jeges hideget,

amivel a föld riogatta a

 talpaimat, hát bizony,

nagyon szaporáztam.

Szerencsésnek érezték

talán magukat, amikor

a kiabálásukra,

visszafordultam

és feléjük futottam.

Megszidtak és mentünk oda,

ahol a kispárnámat letettem,

hogy ráhelyezzem a szomorú

fejem. Nem kérdezték meg,

miért mentem el, csak

azt hajtogatták,

ne tegyek

olyat

többet,

nem  tettem.

A mondjuk nagyanyánk,

szidott gyakran, azt mondta,

“nem  vagy te paraszt”, hogy

mezítláb járkálj, bújjál a

papucsba, de azonnal.

Azután már, ahol

csak  lehetett,

mezítláb

maradtam.

A jó nagydarab

pajtásom, aprólábúnak

hívott, rá egyáltalán nem

illett, de nem bánta, hogy

a barátnőmmel azt úgy,

viszonoztuk, hogy

aprólábúnak

szólítottuk.

Talán a

talpalattnyi

föld után vágytam,

amikor már gombát szedni

nem járhattam, védett lett.

Kicsit talán nézzünk néha

magunkba, mennyire

lett fontos, az

emberségesek

sokasága, azt a.

Látom,  nem is

gondolnak

bele, mi

minden

nem  vetül így,

rájuk, hogy létezünk, ah.

Az emberségünket gyakoroljuk,

nem magunkat tartjuk fontosnak,

de nem foghatjuk meg sértődötten,

a kispárnánkat, mert nem hallják

meg. Azt amit már nem is

mondunk ki, lassan

kitűnők leszünk

abban, hogy

mennyire

megtanultunk

hallgatni, hinnye.

Elő a  jó öreg bocsánattal,

remélem  elég az, vagy tehetek

még úgy ide, százat, hogy becsomagolom.

Maradjon belőle későbbre is, ha majd eljutnak

oda, megértsék, a segítők, azért születtek és

mindegy mi a hivatásuk, a lételemük az,  ah.

Önismeret,  emberismeret, megelőzés,

ismerem mint a tenyeremet. Ha már

érted, a  miértet, a feltisztult tudás,

még időben érjen el hozzád.

Hátha, fontos is lehetne,

a miértek a  helyükre

kerülhetnének, hinnye.

Rájönnél, ugyan miért rohannál,

minek  szaladgálnál, hiszen

már régen megérkeztél.

Ha másokkal is a sorsuk szerint, megengedően

viselkednél, megértenéd, az ember érték.

Ha más lenne a véleményed, kérlek

téged, azt ne velem  osszad meg.

Kellemes időtöltést kívánok,

minden

jóban, szépben, jól megérdemelten, jó minőségben.

 

 

 

Bocsánat, szerintem a valóság, hát magadért felelősen olvass bele.

Tudod-e mi tart meg, mi visz át, van-e ahhoz elég tudásod, hinnye,

kinevezzed magadat. Nincs kapcsolat, üresek a szavak, csak nekünk

vannak  szabályok,  magadnak ah minek. Majd menet közben ha már

átlátod esetleg helyettesíted mások tudásával. Észrevetted, az üres

nem visz előre, nem elég ahhoz már, a sosem volt. Az elfogyott már

nem motivál, hiszen magadnak  teljesítettél,  generációsan is.

Tán azt is, ami sosem lett volna, dolga ott, senkinek se.

Ugyanaz a ritmus,  nem változott a terv sem, csak

a Világ halad el, ide bele se látva, ah, hinnye.

Sokan már térden, mások megrogyva,

nincs tartása, se méltósága, azt  a.

A saját szinteden maradva,

úgy sincs más, aki összefüggésében

mindezt átláthatja, aki tudta már nem él.

Az élet élni szeretne, azon van, hogy megismételje

magát, az adott időn belül, mihamarabb, van az Isten.

Honnan van önbizalmad arra, hogy elől haladj, elhitesd azt,

nincs más lehetőség, mint amit felelősség nélkül mutatsz, hinnye.

Amit lehet, ah, azt még nem biztos, hogy szabadna.

Átláthatja azt is, az intelligens agy, amit mások

majd a sok tanulás által, tán összeraknak.

Ha föntebb voltál annál, mint

amit tudhatsz,

ha elhitték

azt is

amit

nem

tudsz.

Mások

mozgattak,

mondták meg,

éppen mit láttassál,

hogy valamiféle utat

megint mutassál, hinnye.

Azt gondolod bocsánatos,

ha a helyzethez méltatlan is,

kilátszik már az igaz valód, ah.

A látszata, hogy gazdag  országban

élünk, nekünk  azt el kellene hinnünk.

Minden  szépet és jót, ide teremtettünk,

azt megvárjuk ám, amit ide beletettünk,

a nyugdíjunk, nettóból  számolt, hinnye.

Alkalmazkodni tanultunk meg igazán, hogy

túléljük, amíg a sok önjelölt jól kipiheni magát.

Illene beállni a sorba, akkor is ha nem  létezik az,

amikor nincs más megoldás, mindig jól jön annak a

tudata,  van az Isten, segíts magadon és megsegíthet.

Elhiszed azt amit éppen tálalnak, nincs más, hátha igaz az.

Rájöhetnél ideje, fontos lenne már ismernek a saját sorsodat,

a mihez tartás végett, valami ami biztos, hogy téged igazolhatna.

Nem csapható be a lelkes, szíves, gondolkodó éned, hiszen átérzed,

azt hallod, ami van. Megcsináltam, tíz éve annak, hogy várakozom,

magamhoz képest, mások szerint élek. Nincs más lehetőség, mint az,

amit az unatkozók meghagynak, szolgáljad ki magadat. Ah, abból ami

nem rólad szól, nem rád van szabva, a tudásodat ne dobjad a sutba,

menj előre, amerre áll  a lábujjad. Eszedbe jut, a bal lábad kisujja

letört az óvodában, mert csak kicsi tartotta, úgy buszoztatok,

hogy nagyon fájt, a sírásba aludtál bele, rövidebb is lett.

Aztán ugyanúgy buszoztál, ugyanoda a saját

gyermekeddel, aki sírt a válladon, már

alig bírtad, a súlyotok tartott csak.

A buszra sokan vártak, nem

engedték volna, hogy felszálljál.

Lemaradtál volna, mert nem volt

se  erőd,  sem késztetés benned,

rábíztad magad, arra ami van.

Mint a menydörgést hallottad,

ha nem engedik fölszállni az

anyát a síró gyermekével,

nem indulok  el, mondta.

Felszállhattatok, el is aludtatok,

úgy ébresztettek fel, megérkeztetek,

mondta valaki  és hálával gondolsz rájuk.

Most amikor visszaszámlálsz, szükséged  van

rá, hogy tudjad, magadnak megmagyarázzad.

Nem volt hiábavaló a 26. gyakorlatban tapasztaló

éved,  hiszen a hivatásodat találtad meg, megcsináltad.

Nagyon óvatosan, bocsánatot kérve, inkább csak magamnak

mondom. Miért vállalsz fel  olyat, amihez nincs benned,  se tudás,

sem tisztelet aziránt, hogy csak úgy hangulatból, döntöd el, a mások

sorsát. Mond miért nem érdekel  téged az, hogy a döntések mögött,

emberek  várják a jó sorsukat, alig hiszik el, ki vannak szolgáltatva.

Hányszor kell  még megmutatnod és kiknek, hogy magasabb rendű

vagy, mindenkinél, nem  gond az sem, legyél, mi is élni szeretnénk.

Felelősen gondolkodva, elvisszük mindenben a ránk tett balhét.

Elszámolni magunk felé az eltelt idővel, a hiszékenységünkkel,

a idő attól még haladt, aki nem vette észre, mind lemaradt.

Ismerem mint a tenyeremet, Műhely, a megelőzésért e.v.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné  e.v.

ahol  azt érzik  jól jönne, íme, tisztelettel, az  értőknek, szeretettel.

 

2020.02.13. https://julamami.com,  https://szeretetbenelni.com

Maradj  a saját ritmusodban, ne vegyed túl komolyan azt, ami csak

hol így, hol meg másképp hat.  A  változás meglehet egy pillanat

alatt, hol ezt, aztán meg azt mutatja, ami éppen ott,

kényelmesebb, annak aki kitalálta azt.

Az érvek fontosak, hiszen az hat,

átmegy, mert van hozzá alap.

A megelőzés az hivatás, ha

 könnyen veszed és a

 tudás, az csak látszat,

sokan lehetnek vesztesei.

Azt a lelkesen gondolkodó,

a szívesen emberségeseknek,

adta az Isten, tehetségnek, ha

belenyúlsz, a felelősség a tied.

Ha eltérsz,  az eredeti

feladatodtól,

az a belső

tartásodat

nem erősíti.

Ha úgy pörögsz,

mint egy szélkakas, hol

erre,  máskor meg másfelől

fújja a szél, csikorog az csak.

Hol vannak a belső határaid,  azt

 tudhatnád már, mert jelzi, a lelkes,

a szíves, a  gondolkodó éned, ah. Meddig az

ami hat, van ami már könnyűvé tehet és mindent.

Fékezz mielőtt megszoknád a lóval növel  magasságodat,

mert hálás lehetsz, ha amikor szükséges, lelassít helyetted a lovad.

Az őszinte szót értik, nem ártó, a valóság az maga, meghallja időben,

 aki annak már az értője,  kihallik, ami nem a tiszteletről szól, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné  e.v. tisztelettel, ha átmegy  az  is,  szeretettel.

2010 –  2020. Miért,

mennyit még.

Azt tudod-e már,

hol,  hogyan nehezen,

mennyi nekünk az elég.

Terhelhetők vagyunk-e még.

Aztán azt hittem most,

már beengednek oda,

jönnek és bemehetnek,

nekünk még nehezebb lett.

Nem lehet  átgondolni sem, a

hangulataikból eredők ezek.

Meddig még, hiszen most,

kezdődik el újra minden,

kiknek  jók az ismétlések.

Azt a, mennyivel feljebb,

fék nélkül mi lesz ebből.

A porszem valamiből és

annak függvényében,

miből, meddig, hova.

A csúcsig biza oda,

nincs kontrollja.

Másoknak meg,

van-e otthona,

már  nincs,

otthona.

Pedig,

el,

se

ment,

sehova.

nosza,

kósza

hírek

miatt,

szedett-

vedetten.

Hátrányos,

lett a helyzet,

alacsony szintre

került mindenki.

Megint  úgy  lett,

hogy a ravaszok,

tisztát mutatva,

hátadon állva,

eléd vonulva,

félre  tólva,

előtted,

hátha,

észre

sem,

veszed,

letudva,

lehúzva,

körbejárva,

leárnyékoltan,

hátha kifáradsz.

Vannak,

jó sokan.

Így, ahogy,

ilyen, amolyan, ki

ne tedd, a lábad.

Vagy futva sem  oldódik

már fel benned, az,

amivel megpakolnak.

A testedért teszel, a

lelkednek  is megjárna az,

fejlődj ahhoz, amiben vagy,

építsd fel a belső tartásodat.

Ah, ha  már semmi sem elég,

frissítettet láttatva, ravaszan,

gyorsan, kell  minden és kész.

Gondolkodik az ész, ravaszul

készen, a lehúzó áradatok.

Úgy, hiszitek, nem,

pontosan látják.

Nahát, nahát,

hagyják.

Van a Isten,

nem látjátok.

Kérdezzétek,

a nagyanyátok.

Utazgattok, már,

mindent  lehet,

hogy átlátnak

sokan rajtatok,

attól se tartotok.

Üres és

szürke,

több

ilyet

látok.

Éberen,

kell élni,

mi ez a már,

hátat sem,

fordíthatok.

Az ember,

az emberies,

nem olyan,

mint a ragadozó,

folyamatosan csak pénzéhes.

Attól, hogy az ember másképp,

többletes, még nem fölösleges.

Tanulni is lehetne, hátha a

 sorsukra  ráismerve,

 felépítenék magukat.

Tartalmas lehetne az időzés,

önmagukért és nem a többiek

fokozottabb leterheléséért tennének.

A szép, jó, világukra rálelnének.

Ha mindig, tagadásban

maradnak,

fejlődni,

nem

tudnak.

Kinek,

jó éjszakát

kívánok.

más időben,

szép napot.

Ah,  úgy látom,

emberségesek is,

sokan  vagytok,

megemelem,

ám a kalapot.

Itt van-e,  vagy hova lett,

 van-e,  saját hazátok,  ugye  a

 hazánkba, nemcsak lazulni jártok.

Ezen már elgondolkodtatok-e,

mindennek megvan a miértje.

Itt élek ebben a csodánkban,

a születési helyemen, épp, hogy.

Várok,  várok,  várakozom,  hátha,

megjön a vevője a feltaláltamnak.

S amikor kint vagyok  a soraimmal,

ezzel a lehetőségemmel, a Világban,

olyan mintha ott lehetnék emberségesen.

Pedig el sem  hagytam a Hazámat, a házunkat.

Kedvencem lett, ez a reggeli gondolatom.

Otthon vagyok,

amikor a kicsikben,

már,  megláthatom magamat.

Nem  mentem sehova,

a Világ mégis itt van nálam.

 

 

 

2020.02.11. https://julamami.com

Nem ártok, se bántok, magamra  is jól vigyázok, nincsenek,

titkok, amik régen annak számítottak,  mos már nem mind azok.

Felszínre került azokból, amikre már szüksége van az embereknek,

kihallani, átlátni, megérezni, ami  gondot okozott, már a valóság lett.

Megismertem, nem most, régen, a jó reggelt  hozta meg nekem.

Nagy volt a kíváncsiság benne, akkor, nagyon sokat tapasztalva

mit tudhatok, hetente 1 – 2 órát beszélgettünk át. Azt, amit

ő az elméletben nagyon tudott, raktuk össze azzal,

amit nekem,  a sokféle tapasztalás naponta adott.

Megveregette a vállaimat, megdicsért, azt mondta,

köszöni azt, hogy nem álltam  be, a  nagyon nehézben  se,

 semmiféle erős hatások miatt sem a nemlétező sorokba.

Nem tartozom se ide,  sem oda,  tartozom ahhoz,  aki

éppen megtisztel az érkezésével,  akkor, csak oda.

Mindenki hozott tehetséget valami széphez,

jóhoz, türelemmel megélni  azt ami van.

S amikor abban a talpaidat  a földön érzed,

meglátod a következő lehetőségedet, ah.

Ha még nem látod,  attól  az van, ha nem

hallod  ki, attól az kihallik  másoknak.

Ha nem érzed, nem megy át,

nem egy szinten

vagytok,

tanuljál

emberismeretet, hinnye.

Ismerem mint a tenyeremet.

Az intelligencia cseppjét

a születésekor kapja,

akinek az Isten

azt abban a családban,

 pont neki szánta.

Hét generáción

belül látszik az,

szinte vannak

minden

családban.

Nem sürgettem,

nem  kapkodtam,

tudtam,  az élet arra való,

hogy megéljük amit nekünk szántál.

Hova és minek rohannák,  akkor megélések

nélkül haladnák, elfogyna az ízes, tartalmas élet.

Nem látnék  mást, csak a futást, a kapkodást, hamar

elfáradnék. S csak éppen a felszínt láthatnám és számomra

kiüresedne a már jól látható, tisztelettel,  szeretetben élő Világ.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,  akinek  még sok lenne a szeretettel. Vagyok tisztelettel, aminek a rezgését, az alázat  előtt rövid  idővel ismertem fel, azonos  szintűek, boldogulni tanítanak.  Műhely, a megelőzésért, Heringes Árpádné e.v.  Julamami védjegy.

2020.02.10. https://julamami.com  Kitől elnézést, másoktól meg

már bocsánatot kérek,  ez szerintem a valóság, ah, azt a, hinnye.

 

Kérem  ne erőltesse magára,  mindenkinek van, fejlődési lehetősége,

attól ez még működik másoknak, sikerre éhes a gondolkodó agy, ah.

Mindenki másképp igyekszik, önmaga  szerint, saját energiával élni.

Mindenki hozott valamihez tehetséget, kettőnél se ugyanaz, hinnye.

  Attól az van, hogy nem akarja tudomásul venni,  hogy mindenki más

tehetséget hozott  és az emberek nem férnek bele egy sablonba.

Na meg a sorsa, olyan mint egy feladat, ha nem tudja,

hogy neki is létezik feladata, csak él bele,

a könnyűbe, minden lehetőséget

kihasználva ami előtte van.

Nincs se kontrollja,

sem belső féke,

hinnye.

Mielőtt

megszokná azt,

mert adott a lehetőség,

ott van, kiszolgálja magát, ah.

Hiszen nincs kiírva, azt nem szabad.

Ah, úgy tudja mindent szabad, nem is tartja

be, úgy véli, rá nem, csak másokra vonatkozik az.

A múlt elmúlt, miért gondolja, hogy használni tudja, a

régi sablonokat, ki  és  átlátszik már az és igen sokaknak.

Vannak, akik úgy gondolják,  nem változtatnak, kényelmes az.

Ha mások nem fékezik, ugyanúgy mehet minden tovább, hinnye, ah.

Hallgat nem beszél, csak beleél, elhiszi nincs mit tenni, nincs kiút se.

Hiszen azt is tudja, mi van akkor, ha a régi nem működik, az mégis

 alkalmazva  van, a szintek közötti fordítók, meg  is tudnák oldani azt.

Mindjárt az elhivatottsága is adott lehet, a többlet, a hiány, adja  azt.

Miért nem fontos az emberies méltóság, tartás, elsatnyulhat nélküle,

csak a beletörődés, punnyadás marad, szükség lenne, a fordítókra.

Attól, ha úgy tesznek, mintha nem lenne, attól az még van, hinnye.

Önismeret,  emberies, emberismeret, az egyenestől eltérő, látszik,

van annak vonala, jele, meg sok minden megoldás is ott van benne.

Ismerem mint a tenyeremet, ismered-e a tenyeredet, szeretnéd-e,

megismerni és felerősödni az ismerete által. A családod hasznára,

 na meg elég érettnek érzed-e magad, a hallgat, nem beszél, módjára.

A belső tartásokat vissza igazítani, hogy megmaradjon a méltósága.

Kommunikálni születtünk, mindent meg  lehet fogalmazni  úgy, hogy

érthető legyen, a hétköznapokhoz igazodva élni tanuljon meg. Miért

gondolod, hogy nincs tovább, van bizony, a kulcs az alkalmazkodás.

Felfogja az intelligens agy, jó minta is lehetnél, ha felvállalnád  azt,

ami  jóban, szépben, ki is emelkedhetnél, a tartásod megmaradna.

Fordítsuk meg, nézzük a másik  oldalról  mit mutat, ha  eltér attól,

ami az egészséges körforgást adja. Látszik már, kicsit szélesebb

körben, adja magát a jól beidegződött, ha nem tanulják, marad.

Tanuljon meg megelőzésben kommunikálni, úgy kérdezzen, ah,

megérkezzen a válasz, ne maradjon, a kényelmes semmibe.

Az intelligens érzi a kezelhetetleneket, arra nincs válasz.

Azon legyél, hogy amit felvállaltál, már minden oldalról

átláthasd. Ha nincs kedved  felfejlődni a  széphez,

a jóhoz, ne erőltesd, tanuljál, amikor már

eljött az ideje, meg is tudod oldani azt.

Sok minden mehetett már mellé,

a csak  oda tiszteletet elvárva,

nincs ott, egészséges körforgás.

Oktatás, nevelés közben, kimondom,

hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel.

Ez nem alacsony szintű,  se hétköznapi, viszont

a helyes utat is meg  lehet vele mutatni, hinnye.

Magától jön rá, amikor elért oda, boldogul,

felfogja, milyen nagyszerű, az egyszerű.

Emberies jelnyelvnek fogalmaztam meg,

ez a  legtalálóbb, arra a nagyszerű tudásra.

Megerősödik tőle, a lelkes, szíves, gondolkodó

énje, kihallja, megérzi, átlátja összefüggésében.

A segítőknek, a tehetségük mellé a tudás, hinnye,

tán ideje lenne, haladni, fejlődni, a múltat feldolgozni tanulni.

Megtanulni úgy kommunikálni, hogy ha nem hangzik el a szó, az

akkor is kihallható, ha a bizalom, újra vissza állítható. A hétköznapok,

adják azt, amivel vissza is igazítható  a tartás, megmarad a méltóság.

Igen tudom, nem mindenki számára érthető, bizony szükséges hozzá

a döntés, az új életszerűt megtanulni, azt is jelenti, boldogulni tudni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, jól működő tisztelettel.

Az értők tudják, ők is úgy élnek, át tudják segíteni azt szeretettel.

Julamami védjegy, Heringes Árpádné tulajdona.

2020.02.09. https://julamami.com, 2010. évből való néhány sor.

Kérlek  ne olvasd el, ha a szerintem valóság téged nem érdekel.

A legfőbb érték tán, nem  az ember már, jaj de kár, ej de kár,

ha magad köré nem látsz már. Van aki tudja, van aki még

nem, tanulni nem szégyen és semmiképp sem.

Ne engedd a saját nagyságod fölé emelni magad,

nem véd,  alacsonyan rezeg, gyors megoldást ígérget.

Ha alacsonyabb rezgésszinten vagy, bár kontrollálatlan a

 pillanat, ha meg is sanyargat, emberséges maradhatsz, ah.

Mindenen  belül a saját döntésed az, azon kívül van az,

amibe, ha gondolkodás  nélkül belementél, irányítanak.

Van az Isten,  ha hiszed, ha nem, ha nem tudsz dönteni,

majd döntenek feletted, jobb, ha az Istenben bízol meg.

Észre sem veszik, hinnye már, öt éve a semmit döngetik.

A vezetés nem csak rólad szól, mindannyiunkról,

akiket érint a döntésed.

Jó vezető akkor vagy,  ha jól boldogulunk, a

saját Hazánkban. Megélhetjük  azt a jót és szépet,  amit ide

 bele teremtettünk, a szeretett Hazánkba, a szülőhelyünkre.

Nem látok  magamban többet,  nem képzelek magamról  mást,

nem  veszem  túl komolyan magamat. Szerintem mindenki fontos,

része az egésznek. Apró porszemként vagyunk  együtt és külön –

külön, s alkotunk egy szép szíves,  lelkes, gondolkodó szép Világot.

Nem különb senki sem a másiknál, nem fontosabb az ő feladata, se

tán, mint az enyém. Nem ártok, se  nem  bántok, magamra is jól

vigyázok,  a saját életritmusomban igyekszem haladni, ha hagyják.

Magamhoz képest mérek mindent, apró porszemként adatik  majd

meg, a saját életem gyümölcse,  várom a rám szabott jó lehetőségem.

Ha nem tudod hol van, a saját egészséges határod, nem állsz meg és

tovább loholsz, vágyod a hozzád képest, mérhetetlen gazdagságot.

Nyisd ki a szemed, s megláthatod a nyilvánvaló, neked szóló  jót  és

szépet, ne akarjál  learatni mindent, mert a minden mögött a semmi.

Az élet élni szeretne,  nem  sanyarogni, sem vegetálni, jól működni.

Tán tartsad be a saját sorszerű határaidat, helyetted nem teheti azt,

 senki más, ha túl mennél, azt is neked szükséges majd, elviselned.

 Megelőzésben van, a gyakorlati és a megrajzolt tudásom mind,

 bejelentkezni hozzám, miután, jól  megpakolódtál, hiába már.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Adjon az Isten, minden  földi jóból, mindenkinek annyit,

amennyi jót beletett a közösbe, kapja is megérdemelve.

Prevenciós vagyok, tisztelettel ajánlom elolvasásra,

Műhely, a megelőzésért e.v.  igényesen, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Műhely, a megelőzésért e.v. Heringes Árpádné tisztelettel, érted is,  ha már érted, a miértet.