Legyen tartásod, ahhoz  aki már vagy,  méltósággal engedd felnőni, a

 saját  nagyságukhoz őket, akik  már bizonyították a tudásukat.

A  sors  forgandó, mondják  akik tapasztaltan tudják.

Gyakran vállal ügyeletet, sebészorvos lett.

Amikor eszébe jut, hogy milyen

fáradt, mennyit  dolgozik,

még sincs annyija,

mint másnak.

Eszébe jut,

honnan

jött,

milyen

nehéz utat

tett  meg ehhez,

amit elérhetett,

megvigasztalódik.

Hányszor volt olyan,

már  gyermekként érezte,

méltatlanul  bántak a szüleivel, azt a,

hiszen, a generációs feladatukat elvégezték.

Néhányan, gőgösen dölyfösen, a magukhoz képest, a

túlzásaikban, ártásban magabiztosan.  Mások meg akik tudták,

mennyi munkájukba került az, hogy

ők  a  testvéreivel odáig eljuthattak,

megadták, a megjáró tiszteletet mind.

Ismerve  a sorsukat, azt, hogy honnan

jöttek, mennyi tennivalójuk van és volt.

Generációsan ki mit nem csináltak  meg,

 késtek el vele és  rávetült a  következőkre.

Rájött még időben, hogy mekkorák, az

emberek között, a gondolkodásuk  szerinti

különbségek, gyakran meglepődött még az

egyetemen az elején,  hogy kerülhettek oda, ah.

Az emberismeretük  hiányos, nem rezegnek úgy,

csak a körítés óriási, amit oda is rávetítettek és mindenre.

Ugyanúgy viselkedtek,  mintha épp, bárhol  máshol időztek

volna,  nem adták meg a megjáró tiszteletet a helynek  sem.

Látszott rajtuk, van üzleti  érzékük, se türelmük,  sem alázatuk,

ahhoz, amivel a  többiek érkeztek, az nekik nem  volt meg, hinnye.

A racionális oldalunk mellett ott van, a hármas kontrollunk, hinnye.

Aki azt, a saját idejében nem ismeri fel, eltévedhet bizony végleg, ah.

Emberségesnek születtünk mindannyian, belső kontrollunk biza van,

az önismeretünknek, az emberismeretünknek, megtartó ereje is van.