Bocsánat, ha a valóságról tudok írni csak, hiszen benne élek.
Egy kicsit szemezgetek, azokból, amiket, átküldök, ha
megrendeled. Ezzel is segítenék magamon, elolvasva,
hátha másokon is, az örökölhető, míves könyvem,
mielőbbi, általam megjelenítéséhez.
A 21. évnek a gyümölcse,
a hivatásom gyakorlása
közben, ah,
generációs
jeleket
fedeztem fel.
Egy írásomat megosztom
veletek, hasonlókat küldök,
ha megrendelitek és elkülditek,
az email címet ahova küldjem.
„Odalép a levélhez, mellette, egy
még vaskosabb boríték, várja.
Gondolkodik
melyiket
nyissa ki
előbb,
a sima
borítékért
nyúl és feltépi.
Na aztán rögtön le is ül,
olyan módon elérzékenyül.
Apám, mire a levelemet olvasod,
valószínűleg már egy vonaton döcögünk.
Hálás vagyok mindenért, köszönöm neked,
hogy a legjobb iskolákban tanulhattam, hogy
megengedted, milyen szakot választhatok.
Jó apám vagy, egy kicsit túlzásokba estél,
meg ne bántódjál, amikor mindent,
meg akartál adni nekem, még
mielőtt kigondoltam volna.
Nem igazán értetted
akkor, hogy miért
zárkózom el attól,
hogy minden olyanom
meglegyen, amit én
nem igényelnék.
Gondolom nehéz azt
elfogadnod, hogy nem
szeretnék élni az ajánlatoddal,
hogy vegyem át mielőbb, a cégeidet.
Én a semmiből szeretnék kezdeni apa,
mert eddig mindenem megvolt és azt
érzem, nincs motiváció a lelkemben.
Megismertem életem szerelmét, pont olyan
határozott, mint az édesanyám, a volt feleséged.
Akitől azért váltál el, mert nem szeretted volna, hogy részese
legyen a hétköznapjaidnak, a vállalkozásaidban tevékenyen tegyen.
Amire akkor hivatkoztál, nincsen megfelelő iskolai végzettsége neki,
azóta már elvégezte, diplomás nő lett az édesanyám, tudjál róla apa.
Apám, nem olyan régen beszélgettem vele, együtt meglátogattuk, az
öregek otthonában a nagyapát, örült nekünk, amíg magánál volt.
Nem korholásnak szántam, de nagyon várt téged, mögénk
nézett gyakran, reménykedett, hátha ott vagy apa.
Mindig halogattad azokat, amik a családdal
kapcsolatosak voltak, vártunk rád sokat.
A nagyapa szerette volna átadni neked
azt az ajándékot, a pénzzel teli borítékot.
Olyan vagy mint a nagyapa, bizony,
gyakran érezteted a környezeteddel,
hogy igazad van és abból nem engedsz.
Túlzásnak érezted, hogy minden tudni
szeretett volna rólad, azt gondolta, hogy talán
az zavart, hogy nem tudott gazdaggá tenni téged.
Nem volt hivalkodóan, éppen divatos az öltözeted,
apám biztosan fájni fog, de vagyunk olyan őszinték mi
ketten egymáshoz, muszáj megírnom. Mennyi hátrányom
volt abból, mert az hitték, én csak a téged utánzó fiad vagyok.
Bárhova mentem, azt éreztették velem, hogy az apuci fiacskája,
vagyok akinek megvan mindene és azt sem tudja mi az igazi élet.
Köszönöm apa, hogy nem néztél mindenben utánam, így nem
tudtad, hogy nyaranta, amíg el voltál nagyon foglalva,
dolgoztam alkalmi munkákban.
Szükségem volt rá, hogy
lelkileg és testileg,
a sorsomhoz,
felerősítsem
magamat.
Nem
értettem,
miért nem
barátkozhatok,
a gyermekkori legjobb
barátod gyermekeivel.
Azt a kívánságodat, hogy
ne járjanak hozzánk, mert
más szinten élnek, annak,
nem örültem, de elfogadtam.
Akik nálunk megfordultak és
gyakran, valóban mindenki, a legjobb
és a legszebb formáját hozva, gazdagodott.
Akire megharagudtál, jobban tette, ha elköltözött,
mert munkát nem kaphatott, tettél róla, hogy úgy legyen.
Arról, hogy másképp is lehetne mint ahogy döntöttél, senki nem
alkothatott más véleményt. Mindenkinek tudomásul kellett venni,
döntöttél, nem lehetett ellenvélemény, ne akarja azt senki másképp.
Kötelező volt mennem, mindenhova, bemutattál mindenkinek,
sokféle helyzetet láthattam, hogy azt mondjam, nem
szeretném úgy folytatni, ahogy azok működnek.
A sok helyszín ahova utaztunk általad,
amit megengedhettünk magunknak,
azokról nem volt kivel beszélgetni.
Mert senki más nem volt olyan
gazdag mint mi. Viszont arra,
éppen jó, hogy tudjam melyik
országban tudom jól segíteni,
a régi barátodat és családját.
Velük megyek, más országba szerencsét próbálni,
a jó minőségű munkánkból, jól megélni, bocsáss meg apa.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
Műhely, a megelőzésért e.v. szeretettel.