Bocsánat, a valóság, nem ártó, tán magadnak sem kellene, ártani, ah.
Látszik, hogy nem fejlődött lelkileg szinte semmit, ugyanazt a
lekezelő szintet nyomja, nem tanult semmiből sem.
Na meg minek ment volna iskolába, ha
azt, képzetlen is betöltheti, hinnye.
Nem ad tiszteletet sehova, de elvárja.
Az alázatot félreérti, fogást keres, azzal,
igyekszik, lejáratni másokat, megalázóan
viselkedik. A már bevált hibákat erősíti
fel, azokban akik arra vannak ráállva.
A múltban bejöttekbe kapaszkodik,
sorolja az elődök sarait, hogy
az övé ne kerüljön szóba.
Minek tanulna, ha
azt a látszatot
fenntarthatja,
ő tudja azt a
legjobban.
A többieknek
nincs szava se,
az övéi meg már
pironkodnak,
miatta
gyakran, ah.
Jól mutatta az,
amikor többen ültek,
várakoztak. Elbeszéltek
egymás mellett, úgy tűnt,
mintha beszélgetnének.
Megengedi magának,
azt a hangnemet,
amit mindenkivel
használ, lekezelően.
Tartanak sokan tőle,
pedig könnyű lenne,
rákérdezni, mi a baja, hinnye.
Valószínűleg kiszakadna belőle
a régóta begyűrt mondanivalója.
A külső látszatnak élnek, nem fejlődnek.
Ugyanazt nyomják, ugyanúgy, még a szavak
se változtak, nem olvasottak, úgy tudják okosak.
Mindig akadnak akik leutánozzák őket, mert olyan
a látszata, mintha bátran kiállnának valami mellett.
Ébresztő következő generáció, ha mentek csak
és ugyanazt nyomjátok, rárakjátok a sarjakra,
azokat az energiákat, amikkel nekik, nem
is lenne már dolga, hinnye, ah.
Kérdezz ott, ahol van
arra átlátó válasz.
Tájékozódjál,
ne azt kövesd,
ami senkit sem vitt
előre a családodban.
Hiszen így, csak az
egyik oldalad
erősödik,
hűha.
A másik
éhes
marad
a jóra,
szépre.
Sok olyat
éltem át,
amihez,
közöm
nem
lett
volna, ah.
Újra és megint,
elvittem a balhét.
Tíz éve annak már,
telített energiában
megrajzoltam,
oktatom azóta.
Julamami védjegy.
Tartsd tiszteletben,
ne használjad csak úgy, ah.
Botcsinálta üzletasszonyként,
nem tudom bevinni oda, ahol
a tartás és a méltóság fontos.
Eladó, ha érted a miértet, ezzel,
gondoskodhatsz a fejlődésetekről.
Tartást, méltóságot megtartó lelkierő.
Ah, amit kaptál, annak lenne visszafelé
is energia helye, nem jár az neked sem.
Olyan, mintha valakitől elvettél volna,
hiány keletkezik, a lelkes énedben, ne
ígérj, ha tudod, úgy sem teljesítesz.
Átmehet ártásba, akkor, ha ugyanazt,
ugyanúgy nyomja, egyre magabiztosabban.
Nincs mögötte tudás, csak takarít épp kifele.
Észre sem veszi, öt éve sokan látják már mindazt,
amire szükségük van a segítőknek, azáltal segítenek.
Teszik a dolgukat, amiben tehetségesek, a hivatásukká lett.
Ha az egyik oldalad feladata elfogyott, túl sokat ne várakozz.
Tanulj meg úgy élni, hogy a másik hozott feladatod, elégedetten
rád mosolyogjon, hiszen, most minden adott a jóban és szépben, ah.
