Kérem  tisztelettel, ne olvassa, ha a  valóságról más a véleménye,

akkor nem oda szántam, magam és az értők miatt írom ide, hinnye.

Adjál teret a mának, a holnap a  küszöbödön úgyis megvár majd, ah.

Ne mond  azt, hogy vége, hiszen még nem éltél  jó minőségű életet.

Ha másokról szól minden, akkor valamiről megfeledkezel,

itt élünk, tettük a jót és a  szépet a  Hazánkért.

Nem  várunk mást, mint  azt, amilyen

minőséget ide beletettünk.

Ha nem vállaltál fel

bennünket,

akkor tán,

jelezni

kellett volna,

még időben, hogy

menjen ki  merre lát.

Vagy legalább, valami irányt,

hol fogadnak szívesen bennünket.

A sorsunkat beteljesítenénk, hinnye, a

 generációs feladataink, a sarjainkról is szólnak.

Aprópénzes a nyugdíjam, abból jó minőségben

megélni nem lehetne,  ki döntött így felettünk.

Dolgozunk  amíg élünk,  méltányosság-e az,

amikor nettóból számolták a nyugdíjainkat.

Ne várjad, hogy minden mindegy módon, bele  éljünk

csak, ah, hiszen vegetálunk, tíz éve annak, éppen csak, vagyunk.

Kitartunk, az általunk is megteremtett, a szeretett Hazánk mellett.

Nem hagyjuk el, de nincs is hova és nincs is igény ránk, ha megszűnik,

a tartás, az emberséges méltóság, a tisztelet, a szeretet. Mivé lesz itt,

a tapasztalat, a tudás nélküliek, a nagyszájúak, megmondók lesznek.

Hiszen nem divat már a felelősségérzet, vannak akiknek, mindent

lehet, bele is mentek sokan és gödörben találták magukat, hinnye.

Feltaláltam,  megrajzoltam, emberies jelnyelven oktatom, az

arra igényeseket a sorsuk felé nevelem, nem bánják meg.

Tíz éve várom, hogy valamilyen formában majd,

megtudhatja a nagyközönség, mit találtam fel.

Nincs kihez fordulnom, nem pályázhatok.

Nem  tartozom se ide, sem oda, tartozom,

az engem megtisztelőkhöz, éppen oda.

Szintek közötti fordítás hiányától szenved,

az is aki pénzes, meg az is akinek hiányzik.

Ha nagyon elvitt néhányakat a pénznek

a túlzó imádata, talán gondolkodhatna

azon, milyen módon tesz a Hazánkért.

A mások szerinti életünk minőségéért.

Ami, a vagyonosodást  kiszolgálja, ah,

velünk mi lesz, nincs olyan ember,

akinek a döntök között feladata ez.

Kicsinyke a szeretett Hazánk ehhez.

Megcsináltam állapotban vagyok,

várom, hogy oktathassam azt,

amit tudok, a szülőhelyemen.

Hallgat, nem beszél, egyedül

dolgozza fel,  erősödik tőle, a

 lelkes, szíves, gondolkodó énje.

Tisztelettel, a tudásodnak és

emberi méltóságodnak

megfelelően éljél.

Akikre hat  a

döntésed,

ők  ki vannak

szolgáltatva annak,

amin éppen agyalsz majd.

Kérlek, ha elfáradtál, beleuntál,

nincs már motiváció benned,  a

szeretett Hazánk iránt. Vagy nem

tudod tisztelni az ide születetteket.

Tán, tedd zsebre egy ideig a kezeidet,

ne döntsél,  kérdezzél bennünket.

Mit szeretnénk megélni, mi lenne

jó minőségű nekünk, vegetálunk.

A jó öreg bocsánatot megint kérem.

Nem  vagyok senkinek, de a magam

ellensége sem, hinnye, tiszteletem.

Magyarországról,  Pakson a Hergál  Házból,

 Műhely, a megelőzésért e.v., szeretettel.