Bocsánat, ha a valóságról tudok  írni csak, hiszen benne élek.

Egy kicsit szemezgetek, azokból, amiket, átküldök, ha

megrendeled. Ezzel is segítenék magamon, elolvasva,

hátha másokon is, az örökölhető,  míves könyvem,

mielőbbi, általam megjelenítéséhez.

A 21. évnek a gyümölcse,

  a hivatásom gyakorlása

közben, ah,

generációs

jeleket

fedeztem fel.

Egy írásomat megosztom

veletek, hasonlókat küldök,

ha megrendelitek és elkülditek,

az email címet ahova küldjem.

“Odalép a  levélhez,  mellette, egy

még vaskosabb boríték, várja.

Gondolkodik

melyiket

nyissa ki

előbb,

a sima

borítékért

nyúl és feltépi.

Na aztán rögtön le is ül,

olyan módon  elérzékenyül.

Apám, mire a levelemet olvasod,

valószínűleg már egy vonaton döcögünk.

Hálás  vagyok  mindenért,  köszönöm neked,

hogy a legjobb iskolákban tanulhattam, hogy

megengedted, milyen szakot választhatok.

Jó apám vagy, egy kicsit túlzásokba estél,

meg  ne  bántódjál, amikor mindent,

meg akartál adni nekem, még

mielőtt kigondoltam volna.

Nem igazán értetted

akkor,  hogy miért

zárkózom el attól,

hogy minden olyanom

meglegyen,  amit én

nem igényelnék.

Gondolom  nehéz azt

elfogadnod, hogy nem

szeretnék  élni az ajánlatoddal,

hogy vegyem át mielőbb, a cégeidet.

Én a semmiből szeretnék  kezdeni apa,

mert eddig mindenem  megvolt és azt

érzem,  nincs motiváció a  lelkemben.

Megismertem  életem szerelmét, pont olyan

határozott, mint az édesanyám, a  volt  feleséged.

Akitől azért váltál el, mert nem szeretted volna, hogy részese

legyen a  hétköznapjaidnak, a vállalkozásaidban tevékenyen tegyen.

Amire akkor hivatkoztál, nincsen megfelelő iskolai végzettsége neki,

azóta már elvégezte,  diplomás nő lett az édesanyám, tudjál róla apa.

Apám, nem olyan régen beszélgettem vele, együtt meglátogattuk, az

öregek otthonában a nagyapát, örült nekünk, amíg magánál volt.

Nem korholásnak szántam,  de nagyon várt téged, mögénk

nézett  gyakran, reménykedett, hátha ott vagy apa.

Mindig halogattad azokat, amik a családdal

kapcsolatosak voltak,  vártunk rád sokat.

A nagyapa  szerette volna átadni neked

azt az ajándékot, a pénzzel teli borítékot.

Olyan vagy mint a nagyapa, bizony,

gyakran érezteted a környezeteddel,

hogy igazad van és abból nem  engedsz.

Túlzásnak érezted,  hogy minden  tudni

szeretett volna rólad, azt gondolta, hogy talán

az zavart, hogy nem tudott gazdaggá tenni téged.

Nem volt hivalkodóan, éppen divatos az öltözeted,

apám biztosan fájni fog, de vagyunk olyan őszinték mi

ketten egymáshoz, muszáj megírnom. Mennyi hátrányom

volt abból,  mert az hitték,  én csak a téged utánzó fiad  vagyok.

Bárhova mentem, azt éreztették velem, hogy az apuci fiacskája,

vagyok akinek megvan mindene és azt sem  tudja mi az igazi élet.

Köszönöm apa, hogy nem néztél mindenben utánam, így nem

tudtad, hogy nyaranta, amíg el voltál  nagyon foglalva,

dolgoztam alkalmi munkákban.

Szükségem volt rá, hogy

lelkileg és testileg,

a  sorsomhoz,

felerősítsem

magamat.

Nem

értettem,

miért nem

barátkozhatok,

a gyermekkori legjobb

barátod gyermekeivel.

Azt a kívánságodat, hogy

ne járjanak hozzánk, mert

más szinten élnek, annak,

nem  örültem, de elfogadtam.

Akik  nálunk megfordultak és

gyakran,  valóban mindenki, a legjobb

és a legszebb  formáját hozva, gazdagodott.

Akire megharagudtál, jobban tette, ha elköltözött,

mert munkát nem  kaphatott, tettél róla, hogy úgy legyen.

Arról,  hogy másképp is lehetne mint ahogy döntöttél, senki nem

alkothatott más véleményt. Mindenkinek  tudomásul   kellett venni,

döntöttél, nem lehetett ellenvélemény, ne akarja azt senki másképp.

Kötelező volt mennem,  mindenhova, bemutattál  mindenkinek,

sokféle helyzetet láthattam,  hogy azt mondjam, nem

szeretném úgy folytatni,  ahogy azok működnek.

A sok  helyszín ahova  utaztunk általad,

amit megengedhettünk magunknak,

azokról nem volt kivel beszélgetni.

Mert senki más nem volt olyan

gazdag mint mi.  Viszont  arra,

éppen jó, hogy tudjam melyik

országban tudom jól segíteni,

a régi barátodat és családját.

Velük megyek, más országba szerencsét próbálni,

a jó  minőségű munkánkból,  jól  megélni, bocsáss meg apa.

Magyarországról, Pakson a Hergál  Házból,

Műhely,  a megelőzésért e.v.  szeretettel.