2010.-2020.07.02. https://julamami.com Vissza a múltba…

Az agg is lehet egész életében gyermeklélek,

a gyermek lelke egy ártó

pillanatba bele is öregedhet.

Gergely éhes mondja a kisfiú.

Ezzel azt

jelezve, hogy bár a Mamát

nem felejtette el, viszont teszi azt amit jónak lát ahhoz, hogy a

  gyomra jelzését megoldja, érzi édességre vágyna, éhes, enne.

Behajol a konyhaszekrénybe, majd eltűnik benne az egészen

kicsinyke gyermek, megragadja a kuglófsütőt marokra, kihúzza.

Ránéz az erőskezű asszonyra, kicsúszik a száján, édes mama,

erőst meg is szeppent tőle, ahogy kimondja, így aztán

egy levegővel kibuggyantja, megkönnyebbülve.

Egyértelműsíti a másik

kezével azt mutatja,

mintha szórna bele

valamit, mozsola, mondja.

S Gergely módra, erősen tolja fel pipiskedve,

a neki még nagyon magas asztalra.

Akkora mint egy födő búbja, na

ettől aztán hirtelen kicsurran a könnye az óriásra

nőtt,

immáron apásodó, sok kisbirka megszületését már végigélő

férfinak. Nem is bánja, hogy meghatódott, azóta van ez így amióta

a nagyapja valakit megsiratott. Annak a nehéz sorsát mondogatta,

mennyi jót tett, azzal a  sok emberrel is, akik utána mindig  magukra

gondoltak csak. Akinek a jóságát, mikor, mennyit lehetett, kellett,

használták, jól gyarapodtak utána, rákerülve mind a jó útjukra.

Azután meg úgy éltek, mintha a saját fejük után mentek volna,

észre sem vették, hogy túlmentek, csak utána lett keserves.

A megelőzést nem ismerték, nem volt benne az sehol sem

úgy, hogy megtanulhatták volna, azt is magukénak tudva.

Voltak ott mindenféle emberek, akik azért mentek oda,

mert valahol van tán valaki,  helyettük megoldják azt ott,

ami a lelkiismeretüknek nyomasztó volt már elég régóta.

Nehezen találták meg a kiutat odatartozni nem akartak,

 hova máshova fordulhattak volna, a valóságra vágytak.

Bánták már utána, hogy nem lett aki azt tovább vigye,

hogy minden családban legyen otthon is belőle egy,

otthon oldódjon meg aminek ott van a helye.

Megtanulta a nagyapjától, hogy ne

ártson, se ne bántson senkinek,

viszont magára is vigyázzon.

A harcoskodókat hagyta,

nem volt ahhoz kedve,

 senkit se győzködne,

volt a sorsához érve.

Jó emberségese lett az

Istennek, általa élt már.

A lelkiismeretfurdalás az

egy furcsa jószág, mondta a

nagyapja, aki inkább az állatokhoz

volt már régóta szokva. Kerülte azokat

akik mindig másokat toltak maguk előtt, nem

tanulták meg a bocsánatkérést, sem a megdicsérést.

A hálát nem is ismerték, megtanultak maguknak megtartani,

kapni. Mindent ami tetszett az övéknek tudni, nem hallották azt,

 adni születtünk mindannyian, hát legyünk egészséges körforgásban.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, hogy otthon is legyen

legalább egy olyan emberséges, aki hallgat nem beszél, azt egyedül

dolgozza fel, jól bánik a tisztelettel és van szeretet benne bőven.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, +36302470589, heringesarpadne@gmail.com. Heringes Árpádné Messenger, Julamami szeretettel.