Aztán miért nem tiszteled annyira önmagadat, hogy tisztelni tudjál

másokat, ah. Gondolkodóban van az emberséges, hogy lehet,

tán az is elég, hogy ha két kereső nem enged már,

csak  neki legyen jó mindaz. Ugye nem

lehet, hogy előfordulhat,

valaki más is ki be

járhat, a

fiókomban.

Amiről úgy

tudtam, ott

nyugodtan

lehetnek a

személyes és

céges adataim.

Elhittem, hogy a

védjegy az majd,

tán visszatartja,

az adataimat

lemásolni,

nem

lesz

lehetőségük.

Talán belőlem

nem gyárt le

még egyet.

Nem lennék

már online vándor,

ha nyugodt lehetnék.

Afelől,  hogy akik most

éppen döntenek fölöttünk

70. évesek fölött Magyarországon,

azt is nézik, jól élünk-e. A döntéseik

alatt, vagy keressük valahol máshol azt,

ahol megérdemelten jól bánnak velünk.

Ugye odáig nem jutunk el, hogy azt várják,

hogy lemásolhassanak bennünket, az online

adatainkkal nagy pénzeket teremthessenek.

Vagy várják, hogy valami módon elveszítsük az

ismertségünket, nem értünk még annak amiket

elkezdtünk tíz éve, a sikeres befejezéséhez, hinnye.

Nem ahhoz vagyunk szokva, hogy feladnánk ah, ha

valami nehezítés jönne közbe, a hazaértem érzést,

átélnénk el is köszönünk majd, ha megcsináltuk.

Ah elnézést kérek, hogy nem kérek bocsánatot,

mutatom az utat a hozzáértőknek, hol vannak

azok a rések, amiket eddig nem vettek észre.

Amiatt aztán ha más  országban van ugyanaz,

nem figyelnek fel rá, hiszen nem érinti őket,

ahol élnek nem vigyázzák, akkor ott meg minek.

Tisztelettel megélném azokat amiket nekem

szánt az Isten sikerre vittem, még egy bő év

és tervezve elköszönnék, ahogy azt illik.

Akkor is, ha gyors aratásra álltak már sokan,

bennem megmaradt az, emberesedtem attól is.

Nem engedhetem meg, hogy amit elértem már a

 feltaláltammal, úgy intézzék, mintha nem lenne.

Leírok hát mindent ide, a tapasztalatlanoknak

jól jöhet, óvatosan, azért mindent mégse lehet.

Segítek magamon az Isten is megsegít,  mert az

 a természetes számomra, adni születtem, hinnye.

Ha minden hiteles szó kikerül a divatos szótárból,

abban él  majd mindenki, ami teremtődik általa.

Nem értek a pénzhez, amikor megjárt volna

sem kaptam  meg, az ígéreteket meg nem

vehettem komolyan. Mert ahogy a  pénz

megérintette őket, valahogy olyan

módon változtak  meg,  mintha

a pénz csinált volna belőlük

olyat amire mindig vágytak.

Magyarországon születtem,

itt nőttem fel odáig, hogy

azt mondhatom készen

vagyok az emberségem

nem veszítettem el.

A megelőzés hivatást

választottam, már

két évtizeden túli, az is,

hogy prevenciós lett belőlem.

Nemzetközi Magyarországi

Tudományos Prevenciós,

a kitűnő diplomát egy

olyan Akadémia

ajánlotta meg,

aminek

az elődjénél

oktathattam,

az új nevűnél

meg tanulhattam.

A párhuzamos sorshoz

szoktam, többet viszek

egymás mellett, mert

rám vetült, bizony teljesítem.

Nem tudom van-e Magyarországon

olyan, hogy megvédi azokat, akik még

70. évükben is dolgoznak. Mert az egész életük,

nem hétköznapi hivatásuk, szorgalmas munkájuk után

a számukra  megállapított nyugdíjuk, aprópénz csak.

Ah nem takarja be azt, amiből jó minőségben a

jól megérdemelten, a sajátjukként jól élhetnének.

Akik most arra gondolnak, hogy miért nem tartják

el őket, talán még nem teremtettek soha semmit úgy,

hogy azt saját maguknak köszönhették, hinnye már.

Ne magából induljon ki,  ha el tudja képzelni, hogy

megalázzanak bennünket, valamiféle segítésnek

mondott akármikkel. A hozzáértők látják jól,

kérdezze meg őket, ennek szabadna-e így

lennie Magyarországhoz méltó-e mindez.

Mindazokkal együtt,

hogy Magyarországot,

a saját Hazánkat, mi is

 építettük. Teremtettük bele

a legjobb tudásunk szerintieket,

szépet, jót, emberségesekként.

Hinnye, nem mondta senki,

hogy amiről úgy

látszik, hogy

lehetne,

azt  azért

nem  szabadna.

Ne reménykedjen,

aki hülyének, gügyének

nézne az életkorom miatt.

Összefüggésében látást is

oktatok, inkább tanulja

meg, netán.  Ne, hogy

azt feltételezze,

ah, ha egy ideig

nem  is szólok

rá, azt attól

 még látom, hinnye.

Önismereti oktatás,

tisztelettel  ajánlanám

tanulja meg kérem,  ne

arra  ácsingózzon,  ah,

hátha a fiókomból

vihet mindent.

A szolgáltatók

időben észlelik-e,

még időben van-e.

Az igényesebbek,

egy darabig elnézik,

 azután keresik a jót,

másokban bíznak meg.

Ne lehessen átjárás ott

sem, ahol eddig nem

vették komolyan azt.

Biztos lehet benne, ah,

aki kísérletezne, jelzem oda,

 ahol jelen van még a tisztesség.

Sok jó emberséges kis helyen is elfér,

átlátja,  kihallja, megérzi és ki is mondja akár

hangosan, azt a, huha, hinnye, ne nézzenek gügyének.

Egy jó nagy emberségesen, tisztességes, becsületes, átlátó,

kihalló, megérző sokaságra lenne szükség, kiegészítve egymást.

Ne boruljon meg az egyensúly, látszanak ki időben, ne menjenek

mellé, rájuk legyen pisszentve, mielőtt azt hinnék,  ha másoknak

lehet, akkor nekik is minden következmény nélkül szabadna.

Mi lenne, ha megtanulhatnák az emberies jelnyelvet az

emberségesek és csak annyit csettintenének

ki a szájukon még időben, “hinnye már”.

Hátha előjönne jó mélyről mindaz,

ami valahol elveszett, vagy

kikopott már, észre sem

vette, úgy ment mellé.

Az Isten tökéletesre

alkotta a Világot,

mindannyiunknak

szánta. Mi lesz akkor,

ha  mivel átfordultunk

és már a jó energiákban

élünk, sokan észlelni fogják.

S akik ezt nem akarják elhinni,

hirtelen látni kénytelenek,  azt is,

rengetegen látják minden lépésüket.

Prevenciósként így is élek,  nemcsak a

hivatásom ez, ha megtanultad volna,

már benned jelezne a saját tudásod.

Ha nem csinálsz valamit végig nem

volt benned kitartás semmihez se,

megtanulhatod, tartás, méltóság,

van ilyen az oktatási feltaláltamban.

Nem ártok, nem bántok, magamra is jól

vigyázok, az emberismeretemhez tapasztalás

közben. A húsznál  több  gyakorlati évem által sok

olyan hatott, aminek a megélésével  is emberesedtem.

Nem vállaltam  semmi olyat, amit nem láttam tisztának és

olyat sem, ami eltért a valóságtól, nem  várom, hogy elismerd a

  hasznosságát, de teherként mindezek nem vetültek rád,  hinnye,

Ha már csak a lelkem marad itt, lesz olyan feladatom, amivel jól

szolgálom az Istent. Ha netán ápolásra, gondoskodásra lenne

szükséged és meggondolatlan voltál velem, hivatásomként

már felvállaltam nagyon fiatalon, hát végig is viszem.

Nem biztos, hogy érted, nekem van önbecsülésem.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

hogy ne késs le a jóról, amit megélhetnél.

Minden körülmények között, óvjad,

védjed, őrizzed az emberséged.