Aztán miért nem tiszteled annyira önmagadat, hogy tisztelni tudjál
másokat, ah. Gondolkodóban van az emberséges, hogy lehet,
tán az is elég, hogy ha két kereső nem enged már,
csak neki legyen jó mindaz. Ugye nem
lehet, hogy előfordulhat,
valaki más is ki be
járhat, a
fiókomban.
Amiről úgy
tudtam, ott
nyugodtan
lehetnek a
személyes és
céges adataim.
Elhittem, hogy a
védjegy az majd,
tán visszatartja,
az adataimat
lemásolni,
nem
lesz
lehetőségük.
Talán belőlem
nem gyárt le
még egyet.
Nem lennék
már online vándor,
ha nyugodt lehetnék.
Afelől, hogy akik most
éppen döntenek fölöttünk
70. évesek fölött Magyarországon,
azt is nézik, jól élünk-e. A döntéseik
alatt, vagy keressük valahol máshol azt,
ahol megérdemelten jól bánnak velünk.
Ugye odáig nem jutunk el, hogy azt várják,
hogy lemásolhassanak bennünket, az online
adatainkkal nagy pénzeket teremthessenek.
Vagy várják, hogy valami módon elveszítsük az
ismertségünket, nem értünk még annak amiket
elkezdtünk tíz éve, a sikeres befejezéséhez, hinnye.
Nem ahhoz vagyunk szokva, hogy feladnánk ah, ha
valami nehezítés jönne közbe, a hazaértem érzést,
átélnénk el is köszönünk majd, ha megcsináltuk.
Ah elnézést kérek, hogy nem kérek bocsánatot,
mutatom az utat a hozzáértőknek, hol vannak
azok a rések, amiket eddig nem vettek észre.
Amiatt aztán ha más országban van ugyanaz,
nem figyelnek fel rá, hiszen nem érinti őket,
ahol élnek nem vigyázzák, akkor ott meg minek.
Tisztelettel megélném azokat amiket nekem
szánt az Isten sikerre vittem, még egy bő év
és tervezve elköszönnék, ahogy azt illik.
Akkor is, ha gyors aratásra álltak már sokan,
bennem megmaradt az, emberesedtem attól is.
Nem engedhetem meg, hogy amit elértem már a
feltaláltammal, úgy intézzék, mintha nem lenne.
Leírok hát mindent ide, a tapasztalatlanoknak
jól jöhet, óvatosan, azért mindent mégse lehet.
Segítek magamon az Isten is megsegít, mert az
a természetes számomra, adni születtem, hinnye.
Ha minden hiteles szó kikerül a divatos szótárból,
abban él majd mindenki, ami teremtődik általa.
Nem értek a pénzhez, amikor megjárt volna
sem kaptam meg, az ígéreteket meg nem
vehettem komolyan. Mert ahogy a pénz
megérintette őket, valahogy olyan
módon változtak meg, mintha
a pénz csinált volna belőlük
olyat amire mindig vágytak.
Magyarországon születtem,
itt nőttem fel odáig, hogy
azt mondhatom készen
vagyok az emberségem
nem veszítettem el.
A megelőzés hivatást
választottam, már
két évtizeden túli, az is,
hogy prevenciós lett belőlem.
Nemzetközi Magyarországi
Tudományos Prevenciós,
a kitűnő diplomát egy
olyan Akadémia
ajánlotta meg,
aminek
az elődjénél
oktathattam,
az új nevűnél
meg tanulhattam.
A párhuzamos sorshoz
szoktam, többet viszek
egymás mellett, mert
rám vetült, bizony teljesítem.
Nem tudom van-e Magyarországon
olyan, hogy megvédi azokat, akik még
70. évükben is dolgoznak. Mert az egész életük,
nem hétköznapi hivatásuk, szorgalmas munkájuk után
a számukra megállapított nyugdíjuk, aprópénz csak.
Ah nem takarja be azt, amiből jó minőségben a
jól megérdemelten, a sajátjukként jól élhetnének.
Akik most arra gondolnak, hogy miért nem tartják
el őket, talán még nem teremtettek soha semmit úgy,
hogy azt saját maguknak köszönhették, hinnye már.
Ne magából induljon ki, ha el tudja képzelni, hogy
megalázzanak bennünket, valamiféle segítésnek
mondott akármikkel. A hozzáértők látják jól,
kérdezze meg őket, ennek szabadna-e így
lennie Magyarországhoz méltó-e mindez.
Mindazokkal együtt,
hogy Magyarországot,
a saját Hazánkat, mi is
építettük. Teremtettük bele
a legjobb tudásunk szerintieket,
szépet, jót, emberségesekként.
Hinnye, nem mondta senki,
hogy amiről úgy
látszik, hogy
lehetne,
azt azért
nem szabadna.
Ne reménykedjen,
aki hülyének, gügyének
nézne az életkorom miatt.
Összefüggésében látást is
oktatok, inkább tanulja
meg, netán. Ne, hogy
azt feltételezze,
ah, ha egy ideig
nem is szólok
rá, azt attól
még látom, hinnye.
Önismereti oktatás,
tisztelettel ajánlanám
tanulja meg kérem, ne
arra ácsingózzon, ah,
hátha a fiókomból
vihet mindent.
A szolgáltatók
időben észlelik-e,
még időben van-e.
Az igényesebbek,
egy darabig elnézik,
azután keresik a jót,
másokban bíznak meg.
Ne lehessen átjárás ott
sem, ahol eddig nem
vették komolyan azt.
Biztos lehet benne, ah,
aki kísérletezne, jelzem oda,
ahol jelen van még a tisztesség.
Sok jó emberséges kis helyen is elfér,
átlátja, kihallja, megérzi és ki is mondja akár
hangosan, azt a, huha, hinnye, ne nézzenek gügyének.
Egy jó nagy emberségesen, tisztességes, becsületes, átlátó,
kihalló, megérző sokaságra lenne szükség, kiegészítve egymást.
Ne boruljon meg az egyensúly, látszanak ki időben, ne menjenek
mellé, rájuk legyen pisszentve, mielőtt azt hinnék, ha másoknak
lehet, akkor nekik is minden következmény nélkül szabadna.
Mi lenne, ha megtanulhatnák az emberies jelnyelvet az
emberségesek és csak annyit csettintenének
ki a szájukon még időben, „hinnye már”.
Hátha előjönne jó mélyről mindaz,
ami valahol elveszett, vagy
kikopott már, észre sem
vette, úgy ment mellé.
Az Isten tökéletesre
alkotta a Világot,
mindannyiunknak
szánta. Mi lesz akkor,
ha mivel átfordultunk
és már a jó energiákban
élünk, sokan észlelni fogják.
S akik ezt nem akarják elhinni,
hirtelen látni kénytelenek, azt is,
rengetegen látják minden lépésüket.
Prevenciósként így is élek, nemcsak a
hivatásom ez, ha megtanultad volna,
már benned jelezne a saját tudásod.
Ha nem csinálsz valamit végig nem
volt benned kitartás semmihez se,
megtanulhatod, tartás, méltóság,
van ilyen az oktatási feltaláltamban.
Nem ártok, nem bántok, magamra is jól
vigyázok, az emberismeretemhez tapasztalás
közben. A húsznál több gyakorlati évem által sok
olyan hatott, aminek a megélésével is emberesedtem.
Nem vállaltam semmi olyat, amit nem láttam tisztának és
olyat sem, ami eltért a valóságtól, nem várom, hogy elismerd a
hasznosságát, de teherként mindezek nem vetültek rád, hinnye,
Ha már csak a lelkem marad itt, lesz olyan feladatom, amivel jól
szolgálom az Istent. Ha netán ápolásra, gondoskodásra lenne
szükséged és meggondolatlan voltál velem, hivatásomként
már felvállaltam nagyon fiatalon, hát végig is viszem.
Nem biztos, hogy érted, nekem van önbecsülésem.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
hogy ne késs le a jóról, amit megélhetnél.
Minden körülmények között, óvjad,
védjed, őrizzed az emberséged.
