Meglátni a hétköznapi csodát, a tiszta szavakért,

az éltető szeretetért, a jól megélhető

sorsokért, tisztelettel, alázattal van.

A változásokat átlátó Világ tesz az

 emberséges tudás megbecsüléséért.

Ha csak vársz és nem mondod

meg mit szeretnél, honnan tudnák,

azt, hogy az életedben mi nincs rendben.

Mi lenne az ha jóvá változna, ha szükséges azt

írd oda meg, hogy a szavak ne szálljanak el. Hinnye,

ne várakozzunk 70 évesen is arra, hogy a sorsunkat

beteljesíthessük. Hiszen generációsan kapaszkodókat

is fontos  lenne hátrahagyjunk, mint a lenyomatunkat.

Ha emberség helyett pénzért adják annak az utánzatát,

 azzal  már megbillenthetik az egyensúlyt, tán el is hiszi

magáról, hogy hirtelen felemelkedhetett, különb lett.

A sorsolvasásnál minden fontos látszik a tenyérben,

a valóságos erőt ad a  tartásban és a méltóságban.

Generációsan megalapozott az ami benne van az

egyéniségében, arra építkezik emberségesen,

nem  rontja el a kellő pénz jelenléte az életében.

Egyszer volt, hol nem volt,  élt itt egy olyan nép, akik

várták, hogy a saját sorsukhoz legyenek lehetőségeik, ah.

Nem is kontrolláltak semmit, önmagukból kiindulva tették

azt amit mások mondtak nekik, tolták a szekerüket és nem

a saját jó életminőségükért tettek ah, erős erő a tiszta szó.

Nem ugyanazt jelentik a szavak és a kézmozdulatok, ott van

mindenkinek a  saját tenyerében a sorsa, emberies jelnyelven.

Ah,  a tudás mással nem pótolható, viszi előre a jót és a szépet,

mindennek megvan a maga ideje és az adott helye is hinnye.

Különböző kultúrák más és  másabb fejlettségűek, a lefele

az nem előre, a jóllakottsághoz a napenergia nem elegendő.

Amit megteremtünk az beül az arra alkalmas sejtünkbe, az

agyunk meghozza a döntéseket, gondolkodva élünk, vagyunk.

Hinnye, tájékozott csak úgy lehetsz, ha mögé nézel a látszatnak.

Hiszen egy Haza ez csak egy, megélnénk a jó sorsunkat mind,

várjuk az értően jó hozzáállásokat, kintről és bentről, ah.

Hinnye, ne fogyjon el ami egyetlen és életszerű, hinnye,

a semmittevésben várakozva, értelmetlenül,

a még értékesként megélhető napjaink.

Az élhetően jó minőségért tennénk,

átadnánk, oktatnánk, azt a sok jót

és szépet, hozzáadnánk a Hazánkhoz.

A még most is életszerű, működőképes

jó tanácsokat, mint a tisztelet, az önismeret,

az önbecsülésnek  a fontossága,  hogy a szavak, ne

csak peregjenek, értelmezhetőek is legyenek, hinnye.

Mielőtt a legújabb megalázóvá válás rázását is elköveted

magad ellen, az önbecsülésedet neked fontos megtartanod.

A nőt nem játékszernek teremtette az Isten, anyává  válik

egyszer, ha nincs kellőképpen megbecsülve, jó minta-e hinnye.

A férfi az Isten után az első, nem nyers erővel, józan ésszel védi a

legfontosabbakat. Érted, helyetted a tartásodért, a méltóságodért

nem tehet a férfi sem. Egymásért, egymást segítve jó a párakapcsolat

két személyes, hiszen csak ti tudjátok, hol vannak a saját határaitok.

Egyenként születtünk mind, saját sorsot és tehetséget hoztunk, ha

nem teszünk magunkért, másoktól hiába várjuk az nem rólunk szól.

Segíts magadon az Isten is megsegít, így élek már tíz éve és most is

ezt teszem éppen, nem várom azt, amit más nem tud tenni értem.