Milyen az élet… 2020.09.10. https://julamami.com

Mond te hol és hogyan élsz, milyen az élet nálatok, ma.

Biztonságban tudjátok-e magatokat ott ahol vagytok,

megmaradt-e, az egészséges emberi méltóságotok,

vagy már csőlátásban vagytok és úgy is maradtok.

Magyarországon élek, Paks városában, ahol

születtem, a 70. évemben vagyok,

egyéni vállalkozóként

kiegészítve az

53 ezer forint

nyugdíjamat.

Nem csak

vállalkoztam,

voltak jónak is

mondható fizetéseim is,

nettóból számolták  ki, ah.

Az önbecsülésem miatt van,

hogy mondom, mondom és

mondom, segítve magamon.

Nem békélhetek meg azzal,

hogy majd valahogy lesz ez is.

Mindehhez képest tömegeknek

adtam ezidáig és adok továbbra is

hasznos életszerű tanácsokat.

Megtartom hát a nehezek

által létrejött tartásomat,

emberesedek még mindig.

Feltaláltam valamit amit ha

tudnák  az emberek, hogy mi

mindenben segíthetne nekik,

szorgosan megtanulnák,

leolvasni a sorsukat.

Az életünk olyan

amilyen éppen

lehet, viszont

ha tudjuk,

hogy a

sorsunkat

megélni is lehet,

bizony akkora nagy

meglepetés nem érhet.

Magyarország az én Hazám,

ide szült engemet sokadikként,

az anyám. Meg is gyógyult,

mire megszülettem,

orvosi javallatra  érkeztem.

Magamat neveltem, ahogy

megjött az eszem ahhoz,

hogy mi lenne úgy jó  nekem,

hogy érezhessem a jót és a

szépet nekem szükséges

megteremtenem,

sorsszerűen.

Magamért

felelős is

én vagyok.

Igyekeztem,

azon voltam,

hogy ne csak nekem

legyen jó érzésem, akkor

ha rájöttem van a lelkes,

szíves, gondolkodó énem.

Bizony segítőnek születtem,

nem  tudtam úgy elmenni

senki kiszolgáltatott

mellett, hogy ne

azon gondolkodtam,

volna segíteni miben tudnék.

Azt is gyakoroltam már elégszer,

most másokon a sor a segítésben,

az oktatásom megelőzésben zajlik.

Azzal a tengernyi tapasztalattal

a sok időben segítés által, már

Prevenciós lett a  hivatásom.

Emberségesként nem tudott magával

ragadni a pénz birtoklása, olyan

módon teremtése,

hogy másoknak

ne  legyen meg

ugyanúgy  a jó aközben.

Nem így képzeltem el  az

életemet 70 évesen,

azt hittem a szülőhelyem

jól bánik  majd mindenkivel,

aki ide született, nem tesz

ilyen nagy különbséget.

Gondolkodva tudom,

a hivatásom,

a feltaláltam volt az,

hogy ennyi hátrányom

legyen belőle tíz év alatt.

Egyetlen megrendelést sem

kaptam, a Világban jól ismert

lettem, itthon viszont a már jól

megérdemeltekből kimaradtam.

Nem mentem el akkor sem, amikor

a más városból érkező felkért arra,

annak meg  is jött a hozadéka.

Amikor az  látszott már, hogy

más országban könnyebb

lenne az életünk, ha ott

a hivatásommá  lett

sorsolvasást gyakorlom.

Gondolkodjon el mindenki,

aki arra adja a  fejét, hogy a

Hazájában kívánja  a  hivatását

gyakorolni és az nem tetszik

másoknak, irigységet okoz.

A tájékozatlanságot tükrözi,

mindenkinek van saját sorsa,

generációs feladatai sorsszerűen.

Vannak  akiknek még pakolja a sorsuk

mert addig nem törlesztették mindazt.

Úgy hát nehezítetté lett az ami másoknak

könnyebb, hiszen az elődeik megoldották.

Valószínűleg jó lenne, ha

lenne egy olyan alap

védelem, ami bárkit

megillet aki oda  született,

ahol valami neves építmény van.

Ne legyen hátránya az amit a Világ

elfogad, ismert lehet sikeres is egyben.

Messziről is eljöttek a sorsolvasásáért,

ma már Heringes Árpádné Messenger,

által online szolgáltatok és ez végleges.

Viszont vannak emberek, akik

nem úgy gondolkodnak,

hogy mindenkit

megillet azon a

helyen ahol

megszületett,

a jó minőségű élet.

Kiváltságokat építenek

maguknak és nem nézik,

kinek mi hátrányt okoznak.

Nehéz megértenem azt,

hogy ne  úgy gondolkodnának az

emberek, legalább ne ártsanak.

Vagy mikor és mi okozza bennük

azt, hogy csak magukra gondolva

élnek, csak kapni szeretnének.

A  sorsunk csak a miénk,

nem veheti át tőlünk,

se, nem élheti helyettünk

senki más. S teljesítenünk is

nekünk fontos úgy, hogy magunkra

is vigyázni tudjunk, olyan körülmények

között, ahol nem átgondoltan töltenek

be, hivatásnak látszó méreteket, hinnye.

Brüsszelért kiáltok, írtam úgy hat éve,

tíz éve írok  már különböző domen neveket

használtam, most sem itthon tartom az oldalamat.

Web-tenyér, https://julamami.com el lehet érni.

Járok körbe, valahogy nem jutok el oda,  ahol tudnák

a választ arra, rendezik-e az apró nyugdíjamat többre.

Miért nem veszi meg a Hazánk a feltaláltamat, amikor

mostanra nagyon nagy lenne a szüksége  mindenkinek.

Aki  szeretné megélni az életét a sorsa szerint, ezt talán

csak lehet, vagy majd megtudom, meddig lehet nekem.

Nem tudom elfogadni, hogy amikor ezt a hivatásomat

gyakorlom, akár naponta, nincs olyan lehetőségem,

ami által biztonságban tudnám magunkat továbbra.

Hiteles hozzáértőkre lenne szükség, hogy ne legyünk

se behatárolva, sem lenézettek mert az életkorunk

70. Ne az jöjjön le ami nem  jellemző, hanem az amit

létrehoztunk az internet világa által, megalkottuk, vagyunk.

Amiért igényesen látogatják az oldalunkat sok országból,

lehet, hogy szolgáltattunk már oda jó minőségben, azt a.

Valaki akinek oda van szava, talán odaszólhatna, én

a Nép öregedő gyermeke itt maradtam, a jóhoz,

széphez nincs utam, megfeledkeztek rólam. Nem

 úgy terveztem megélni a sorsomat, hogy

befejezni  ne tudjam, sorstalanul  éljek,

azért mert erre nincs rálátása

hitelesen még senkinek sem.

Hiszen csupán a betanítása

van hátra annak  amit én

találtam fel, hogy jó

legyen másoknak is.

Ne keseregjenek,

megismerve a saját

sorsuk nehezítettjeit

azt átvíve emberesíti

őket. Tartást, méltóságot

ad, az amire az ember képes.

Ne mások mondják meg mikor

hagyja abba a  hivatását, ő maga

döntse  el. Betanítottam-e arra elég

emberségest ami már a hivatásukká

is lehetne, ha abban tehetségesek.

Várom a tehetséges üzletembert

aki befektet, akár a Hazánknak

adott pénzből. Hinnye az vissza

kerülhetne azokhoz az ebben

tehetségesekhez, akik

azután abból a tudásból

majd jól meg is élhetnek.

A gyermekeik életszerűen

jó minőségben élhetnének,

ha igazodni tudnának a most

energiáihoz, naponta fejlődve.

Jó szervezéssel eljöhetnének

majd sokan mindenféle

országokból megtanulni,

hiszen sorsa van mindenkinek.

Édes  Hazánk Csodaszép, kérlek

ne menj még,  hiszen a széppel a jóval ,

amit ide teremtettünk,  nekünk még

meg  sem jöttél, várunk rád  oly rég.

Hagyd meg a reményt számunkra,

ez itt egy közös Haza. Ne birtokolj

el mindent, hagyjál jót és szépet

az Isten adta emberséges Népnek.

Ha van egészséges, működőképes

ötletetek a túléléshez, segítsetek.

Mert ma nekünk, holnap már nektek,

ha kikopott az emberség, nincs megállás.

Segíts magadon az Isten is megsegít, így élek

már 26. éve, a feltaláltam  a  nehezeknek a gyümölcse.

Vegyétek meg, vigyétek, éljetek jó minőségű életet,

azáltal, hogy a  lelkes, a szíves, a gondolkodó énetekre

is odafigyeltek, ne kopjon meg se ki az emberség belőletek.

Egymásra odafigyelve, tisztelettel, szeretetben élhessetek.

Ne kelljen a gyermekeitek,  unokáitok előtt  szégyenkeznetek, a

 könnyebbek miatt, a  közösnek hasznosért lettek kiszolgáltatottak.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami