Tiszteletem. Gyere velem jó öreg alázatom, állj ki mellettem most is, hogy önmagamért is teljesítenék és itt az írásommal, az értőkhöz szólnék.
70 évesen most visszagondolva arra, kihallott és látszott, nem volt, se tolerancia, sem alázat, minden egyéb erősen látszott és túláradt ott.
Nem értek hozzá, hát nem is bonyolódtam volna bele abba, nem tetszett, hiszen én mindig úgy éltem és élem meg ezt a helyet, nekem is a Hazám ez.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian akik ide születtünk, a saját emberesedésünk által, ha ott tartunk már, érezzük a Hazaszeretetnek a megnyugtató( békés )érzését.
Tiszteletem.
Viszont tudjuk, hogy ide nem született senki se fölöslegesnek, jól kellene érezzük magunkat a bőrünkben ezen a helyen. Toleránsan viselkedni mindazokkal, akik ide, a Hazánknak is teremteni jöttek. Jól megfizetett munkát adva az ahhoz értőknek, vagy az arra a munkára igényeseknek, hogy fejlődhessenek és ott képezzék is őket.
(Ünnepeltek, fölöttük vaskos viharfelhők gyülekeztek, villámokat szórt, de nem szakadt le az ég.
Talán senki sem vette komolyan, erős jelzését annak, hogy miket jelentettek ki ott azon a helyen).
Nem ehhez szokott a nép, jött aztán még és még és még, akik jól tudtak sertepertéltek. Mások meg
magukhoz képest lejjebb kerültek, odalett az addig megtervezett, kivitelezett, sokan már szinte csak túlélnek.
Tiszteletem.
Talán még reménykednek, hogy az okos, intelligens gyermekeik is megkapják a saját Hazájukban a lehetőségeiket.
Ők maguk meg igyekeznek behozni, amit a változások tőlük elvettek mint kiteljesedési lehetőségüket.
Nem érhették el amit terveztek, mert hirtelen és azóta is folyamatosan, szinte minden megváltozott ahhoz képest, amikor még tervezték a sorsukat.
Rájöttek, hiába várják másoktól, a saját sorsukat nekik fontos megvalósítaniuk, többen önismeretet is tanulnak hát.
Keresik a kapaszkodójukat, nem ismerve a sorsukat, sem a generációs feladataikat, azóta sem volt ígéret, csupán csak valamire várakoznak.
Tiszteletem.
A boldogulás vágya, benne van a tartásunkban, amikor megszülettünk hoztuk azt is magunkkal.
Annak az igénye sem kopik ki, a belső kontrollunk jelzi, mire lenne igényünk,
az egészséges lelkes, szíves, gondolkodó belső kontrollunk fejlődéséhez.
Ha eddig nem volt jelen a családokban a tartásos élet, mert más irányba mentek, a belső kontroll jelzi naponta.
Azt is, hol mikor lehetne úgy cselekedni, hogy az másoknak jót tenne, önmaguknak sem ártva jelen lehetne, sikeres élet lenne.
Összefüggésében látás van, amikor az emberséges elérte a fokozatosságot megélve, az azokból összeállt tudásával, lehetőségeket adva él.
Tiszteletem.
Nem kerülhető most már ki a tudás fontossága, kiegészítve a saját tudással, a jó energiákban boldogulhatna, /emberismerettel), mindenki a saját szintjén, hinnye.
Ha nem emelkedik ki a saját szintjére időben az intelligens, okos, jóban, szépben szorgalmas, segítő, lefele húzó lehet, (megrekesztő), a sok elvárásos összetett erő.
Tiszteletem.
Én tudok örülni, ha azt hallom, megvan neki, amit képes volt megteremteni. A jót és szépet (a megcsináltam) állapotában,
a legboldogabb az ember, jót tesz a belső tartásunknak, emberesedünk általa. Birtokolhatja, beépült az arra alkalmas sejtjébe, magas szinten éli meg, a sikerének a rezgését mindenki.
Az addig elért kiemelkedő teljesítményére építi fel a következő, számára megadatott lehetőségét, amiben akkor, ő van a legjobban elismerhető helyen.
Tiszteletem.
Beleadja a tudását oda, ahol már bizonyítottan elérte, a legfelső szintű emberségét addigra, (a hazaértem) érzését éli. Nem mozdíthatja ki, semmiféle erős hatása annak az érzésnek, hogy különb (bárki másnál), már nem is a földön jár, alázata lett hozzá.
Lemondtam mindazokról, amiknél úgy éreztem, (mérlegeltem), párhuzamosan a hivatásommal együtt nem tudom vinni, hát elengedtem. Olyat is, ami után nagyon sokan ácsingóztak volna, ha nekik adatik meg az kiemelkedő lehetőségként.
Ha eszembe jut még van bennem pici érintő fájdalom, hiszen tudták és tudtam, alkalmas vagyok arra, a sok tapasztalatomból eredő emberismeretemmel.
Nem mondhatták, hogy megkülönböztettem, hiszen hol ilyen érintettségű, hol meg olyan beállítottságú emberrel találkoztam.
Elköszöntem viszont, megnyugtatva, hogy boldogulni tud abban amit felvállalt, van hozzá elég tapasztalata. Akkor meg nemet mondtam, amikor tudta és tudtam, nem érti, mit miért úgy mondok.
Az oktatásomat szoktam olyankor ajánlani, azáltal fog tudni haladni, a saját szintjének megfelelően boldogulni.
Tiszteletem.
Igyekeztem felelősen, a legjobb tudásom szerint szolgáltatni, elértem oda, hogy oktatni szeretném mindannyiukat, akik arra igényesen alkalmasak, vigyék be úgy és oda, ahova lehetséges.
A minősége maradjon meg, abban a formában legyen oktatva, ahogy azt feltaláltam, megrajzoltam, mert így jól működik. Más ezt nem tudja átadni, az oktatását betanítani, viszont előbb a megvétele történjen meg.
Itt kínlódtam, szenvedtem ki a szülőhelyemen, volt mit feldolgoznom bőven, emberesedtem mindazoktól, amit nem annak szántak, attól ugyanúgy. Olyan is volt aminél vettem a lapot és megadtam a módját, az elvárásuknak megfelelően, hallhatták elégedetten.
Tiszteletem.
Átsegített a meglévő jó öreg alázatom, sok mindenen, erősödtem sokféle nagyon nehéz helyzetekben, tudtam, hogy a múltból eredő, a generációsan rám vetülő, hozadékokat élem azzal át, (megcsináltam).
Oktatnám, mindenkinek, akik a sorsukat már igényesen élnék meg, nem hagynák meg a következőknek, mindazt, amire ők most már elég éretten képesek.
Tiszteletem.
Hiszen most tanulom a racionális oldalamat úgy megélni, hogy értsem mit miért tesznek ott úgy. A tapasztaló szakaszomban vagyok, tudom, sorsszerűen megcsinálom.
Nem akartam tudni honnan jött és mi a neve, csak azt kérdeztem, hogyan szólíthatom, meg voltam tisztelve sokszor, mert éreztem, hogy kitűnő ember ül velem szemben.
A tiszteletemet kifejeztem felé, hiszen ha nem a hivatásomból eredő emberismeretem miatt, tisztelt volna meg, nem találkoztunk volna.
100-as szoktuk mondani, amikor átrezeg az érzése, a sikernek a lelkes,a szíves, a gondolkodó énünkön.
A napi apró siker is elviszi az értőt, a sikeres életéhez, ha ismétlésben van a boldogulás érzése.
Tiszteletem.
Betölti a lelkét és testét, a tartásosan él, az emberi méltóságának megfelelően, (elfogadóan) igyekszik és jól érzi magát mindenképp.
Feltaláltam, összefüggésében egy nap alatt, megrajzoltam, tartást adó élményt kap, aki megtanulja, úgy 20 órában.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), Julamami védjegy a tartalmán, önismereti oktatás a gyűjtő neve.
A tájékoztatót róla, megtalálod, itt a Web-tenyér, Webtenyer, Webtenyér, a Műhely, a megelőzésért. Heringes Árpádné e.v. Online oktatásom nevű oldalamon.
Tiszteletem.
Szombatonként, 18.30-kor Heringes Árpádné (Julamami) Messenger bemutatom, hogyan olvasom le a sorsokat. Utána, ha lesz jelentkező arra, azt folyamatosan, szombatonként gyakorlom.
Akik részt vesznek az oktatásomon, vagy évekkel ezelőtt elvégezték az oktatásomról oklevelet kaptak, nekik is szeretettel ajánlom.
Jó reklámnak is szánom, hátha őket is bevonzom, akiknek pont erre lenne szüksége és pont most döntik el, vagy találnak rá az oktatásomra.
Közösségeknek is jót tehetne, ha egymás problémáit is tolerálhatnák, működőképesebbek lehetnének, a hétköznapi munkájukban. Nem taszító, inkább elfogadóvá lehetne, az ott felerősödő kezeletlen energia.
Elnézést, de nincs sok lehetőségem a reklámjára, ezért itt is leírom. Segíts magadon az Isten is megsegít alapon, bejelentkezéssel van az online oktatásom.
Nem találom a jól bevált szerkesztési módot, ami jól működött és néhány napja szétcsúszott, előbb – utóbb meglelem és akkor, újra átfordul az írásom, mint a DNS spirál.
Tiszteletem.
Megszoktam, hogy az élet nem kényeztet, hiszen magamat nevelve, a hivatásomhoz magamat iskoláztatva nőttem, a jó öreg alázatot, jól ismerem.
Ah, lehetne, hogy ne gyakoroljon rajtam, aki éppen úgy érzi, hogy a vállaimon emelkedne ki,azt már jól ismerem.
Tíz éve annak, hogy halkan ugyan, de mondom,
ha nem érnek össze az egyéni teljesítések a családokban, egyik generációról a másikra, nem kapcsolódhatnak össze.
Tiszteletem.
A segítők nem tudnak egymásról, meg arról, kitől mit lehetne megtanulni, egymást segítve, napi szinten jól boldogulni.
Elmennek mellette, észre sem veszik, ha nekik nem gond, miért tennének érte, így megoldás nélkül maradhat.
Ezért hát leírom ide, hátha ide tévedve, nem véletlenül valaki elolvassa és elgondolkodik rajta, kerülhet ilyen helyzetbe a szerette is.
Vagyunk a sokhoz képest kevesen, akiknek nettóból van kiszámolva a nyugdíja, sokat dolgoztunk és dolgozunk most is naponta, a hivatásunkat gyakorolva.
Tiszteletem.
Lehetne, hogy még a saját életemben is, az aprópénzes nyugdíjainknak a rendezésére találjanak lehetőséget, hogy abból ha jól megélni nem is lehetne, a tartásomnak jót tenne.
A napi életem során, bárki aki éppen megteheti, gátakat elém már ne vessen kérem, mindent letörlesztettem. Vegye meg egy értő a védjegyes oktatási anyagomat és vigye be oda,
ahol nagyon jól jönne már, hogy legyen tartása a fiataloknak.
Tiszteletem.
Tudjanak róla, honnan indultak, hova érdemes eljutniuk, tartást adóan, mi az amit nem nekik szánt a teremtő, hagyják meg másoknak. Vagy mondjuk válás helyett, megismernék egymás generációs feladatait és ahhoz toleránsak lennének.
Mert a könnyebbnek tűnő, igen gyakrabban a nehezítőt hozza. Van az Isten, ha hiszik, ha nem, majd megtudja mindenki a saját idejében.
Kérem, hagyjanak boldogulni, kapjak lehetőséget, mint aki ide született, ide teljesített.
Tiszteletem.
Ah, legyen bennük jó érzés, ne csak szemernyi. A racionális feladatomat, mint az eddig nem ismert sorsomat és azáltal, a jólétemet, mind a két talpamat letéve a szülőföldemre.
Érezni szeretném, hogy nem véletlenül születtem ide és a még megmaradt generációs feladataimat, szeretném életemben megcsinálni.
Nem szeretnék sorstalanul lődörögni, tartásosan, emberi méltósággal, önmagam által megteremtett jólétben, szeretném az öregségemet is megélni. Köszönöm a megértést, kívánok minden emberségesnek, jó egészséget és jó szerencsét. Tiszteletem.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami