Tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél. A julamami védjegy, 2010. évben került Heringes Árpádné nevemre.
Sok ember számára nem ismerős a saját kultúrája, különösen akkor nehezített annak a megismerése, ha össze van mosva minden mással, mert az már nincsen senkire sem, emberségesen is erőt adó hatással, szerintem.
Vagy tán, a csupán könnyű megoldást kereső számára ad, meglátva benne a saját lehetőségét, az is előfordulhat, hogy a saját lelkiismeretének mellé nézve, a hajlítást is megoldásnak remélve, azt ki is használja.
Ha a könnyű megoldás reményében bele helyezné, egy hirtelen, vagy nem kontrollálható döntés melléktermékeként a számára látható lehetőségének véltet fel is kínálja, hogy szerintem, elfedje a szándékát általa.
Ah, a terve szerint, akkor is a sajátját erősítteti fel, mindenki által, aki azt se átgondolni, sem az összefüggését látni nem tudja és ahhoz a maga emberségét az igazságérzetében reménykedve adja, ha jól tálalja, azt sok ember a sajátjaként hallja, bizonyára fel is erősíti azt.
Mindaddig, amíg azt fel nem fogják, hogy a megoldást maguknak szükséges megcsinálniuk, mert senki más nem tudja, hogy a sorsuk és emberségük szerint nekik mi a saját szintjükön a dolguk. Ah, ha hajlításokkal tűzdelik meg és nem kérdeznek rá idejében, annak a jelentésére, vagy nem tudják értelmezni se, viszont szégyenlik, azt, hogy kérdezzenek, valamit amiről fogalmuk sincs, szerintem, fel is erősíthetnek.
2024.05.12. Heringes Árpádné prevenciós. Műhely, a megelőzésért ev. Paksról a Hergál Házból, szeretettel a Julamami védjegy.
A most megélhető lényeges, azok szerint a történések szerint, amiket most élünk meg, az teljesen más mindenben, mint amit eddig éltünk és az is amiben sok éven keresztűl a napi sikereinket elértük.
Most úgy oktatom a feltaláltamat, hogy a személyiségére fordítom, a sorsának és az életének a tükrét tartom.
S van amikor azonnal rájönnek és mások meg később észlelik azokat a amegéléseiket, amikor már átláják a saját sorsukat.
Önmaguk szerint, a saját életükhöz viszonyítva meglátják azt is, mekkorák a különbségek és azt is, hogy ott vannak számukra a lehetőségek.
Amivel élni akkor tudnak, ha a saját idejükben elérik akkor éppen időben, a maguk szintjét és átérzik, az óriási lehetőségbeli különbségeket.
Nem sablon szerint oktatom, egyenként a személyiségükhöz én alkalmazkodom és addig váltok szintet, amíg a számukra érthetőre fordítom.
S mivel nagyon nehéz megtanulni, úgy, hogy a kihangosított telefonom által oktatom, a hangom által átmegy a tudásomnak a hitelessége,
hát el tudják dönteni, hogy amit hallanak azáltal, a szerintük valóságot hallják.
Nagyon kevesen vannak akik úgy érzik, a saját igényességüknek járna az, ha a nehezet választva tesznek eleget és az önismerettől az önbecsülésükig eljutnak, az oktatásom által, közben…
Nem tegnap volt az sem, az 1994. évben kezdtem hozzá, az elvégzett tanfolyam adta lehetőséggel rögvest éltem is.
Mivel az egy napos végzettséggel meghívtak egy nemzetközi táborba, hát nagy örömmel mentem, egy nap alatt fel is nöttem, ahhoz, hogy mi mindent szükséges megtanulnom, az engem metisztelők érdekében, hogy érezzék az életszerűséget, hitelesítse számukra azt, ami a tenyereik leolvasása közben elhangzott.
Hoszen az róluk szól és éppen jókor van, hogy még megelőzésben tudjanak arról, mit mutat a sorsuk, mi az amit egészen más módon élnek meg, mint ha a sorsukat ismerve élnének.
Ahhoz képest ahogy akkor éppen éltek, mi mindenben változtathatnának, úgy, hogy a saját döntéseikkel éljenek és azt is érezzék ki belőle, hogy jól döntöttek, amikor Paksra a tenyérolvasásom miatt eljöttek.
Hiszen, csak jöttek és jöttek, voltak, akik be sem jelentkeztek és nagyon messziről is megjöttek és én nem tudtam fogadni őket, a gyakorlatban tanultam meg azt is, nem szükséges az, hogy igazam legyen.
Van úgy, tán, hagyni szükséges azt is, hogy tapasztalják meg ők magu is mindazt, ahonnan az emberlánya, én magam már sokszori ismétlésben megjöttem, mert odáig mentem, hogy meg tudjak bizonyosodni, akkor éppen a helyes döntésemről.
Már azt is a hétköznapok gyakolata adta, hogy elnézést kérni is megtanultam közben, ha később is megtörténtek hasonlóképpen, s akkor is amikor tudtam, hogy ahhoz vannak szokva, hogy minden körülmények között, kiszolgálja őket, mindenki.
Hát hagytam, mert láttam, hogy fontos számára az, hogy igaza legyen. Nekem azzal nem volt feladatom, hát nem is vállaltam fel, mindenkinek van hozott tehetsége és lényeges az is, ő maga jöjjön rá akkor, amikor a saját idejében adott a feladat ahhoz, hogy később is, gondolkodóként is, boldogulni már önmagáért is, felelősként tudjon.
Köszönöm a sok bejelentkezve megérkezőnek, akik megtiszteltek a személyesen az érkezésükkel, s az online bejelentkezésükkel megörvendeztetőket, hiszen ott akkor az online világa köszönt megint rám, voltak évek, amikor abból éltem, hogy gondokodókként, értően vették igénybe, a tenyérolvasásomat és az oktatásomat.
A találmányomből részlet. 145-147_2 (1 Heringes Árpádné. Paksról a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami védjegy.92-99 (1) Heringes Árpádné. Paksról a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami védjegy.
