Figyelj arra, vigyél még haza is a jó energiáidból, az apró betűket is

olvasd  el jól, kérdezzél rá, ha szükséges, inkább úgy nézzenek

gügyének, ah. Mert lehet, hogy te nem tennél olyat, de veled attól

még  megtörténhet, olyan is ami után már csak a fizetni való marad.

Az irigység betegség létezése miatt, a családod és a Hazád legyen

a legfontosabb, segíts magadon  az Isten is megsegíthet ha hagyod.

Van olyan, ah, a boldogulással nem érik be, a boldogságot  kergetve,

amit meglátnak és megtetszik már birtokolni szeretnék hinnye má.

Ha mindenáron vezetésre adták a fejüket többek, addig evickéltek,

amíg ugyanoda el is értek más megközelítésből,  nincs  más csak az.

Amíg esetleg utólag a hiányosságait látva  kénytelen kelletlen mégis

hozzálát és arra készteti a tanulással magát, hogy átlássa legalább.

A Világ pörgéséhez szükséges igazodni úgy, hogy el ne veszítsük az

önértékelésünket, maradjon meg az emberséges bennünk és végleg.

Ha elhinnénk bárkinek azt amiről beszél, szétcsúszna amit addig

meg és felépítettünk  a  saját tapasztalatunk  szerint. Lekerülnénk

az addig, egyszerűen is nagyszerűben elért szintünk alá mennénk.

A saját elért szintje alá  kerülve sanyarognak sokak, tán azt gondolva

megkapják a lehetőségeiket a jó minőségű életükért megdolgoztak.

Aki nem szeret dolgozni, nem ahhoz van szokva, nincs a  gyakorlati

életében, nem azzal haladt  előre, tán gyarapodhatott  volna általa.

Ugyan honnan tudná mit jelent a munka tisztelete, megbecsülése.

Amikor az álmait elérte, nem az juthat eszébe, mit tehetne azért

amit felvállalt, összefüggésében látva, ah, ha önmagát sem látja.

Egy  Haza ez csak  egy, ide teremtettük a szépet és a  jót,  na  meg azt

csinálhattunk  amit hagytak,  a kényelmük miatt még várakoztatnak.

Már régen túl vannak a túlzáson, el sem érhettek volna oda, hinnye,

mindenki felett valókként  jól is vannak, nem a tisztelethez  szoktak.

Amikor elfogyni látszik a hitelesség, vészesen fogy az emberiesség  a

mások által összerakott, a közösbe beleteremtettekből van-e még.

A szépre, jóra igyekvő sokaságnak azokra nincsen pénze, mert

nem a saját pénztárcájukra lett az sem tervezve. Tán nem

számít embernek, ha nincs jó üzleti érzéke. Kérem

szépen, valaki elnézést kérhetne tán, ha már

így sikerült és elmaradt tőlünk a pénz.

Az Isten adta, emberségesek

sokasága, a tehetségesek

miből éljenek meg, ha

 nem is tervezték

bele létezőknek.

Az egyensúlyról

nem beszélnek,

csalafinta az is

aki úgy csinál,

mintha minden

rendben lenne.

Maguk szerint

alkották meg,

nem néztek,

se erre sem

arra, hittek

annak amit

hallottak.

Nem

járták

be azt

az utat.

A lépcsőket

minek érintené

ha megtanult

affektálni, az

értelmes

mondatok

nem

lettek

divatosak, ah.

Amit másoknak

szántak, az nem

ad energiát ott,

ahol ácsingóznak.

Tartás, méltóság,

ugyan már minek,

hát ha nem látod,

nyisd ki a szemed.

Minek a tisztelet, ha

megmondják úgy is lesz,

nincs kinek, fölösleges lett a szó.

Szeretet divatjamúlt, hogy miért

nyomtak el egy könnycseppet, az

fölösleges volt ott bent, hát kigurult.

Mindenek gerince az, hogy van-e

minden elvárthoz elég pénze.

Miért tanulnád meg azt ami

valóban ott van a belső

tartásodban, csak

már horkol.

Olyan

mélyen

alszik, tán

tartasz tőle

korholna.

Minek az

emberség,

helyette lesz

valami, amiről

nem baj ha nem

tudni mit jelent.

Viszont rohannak

oda érte mindenhonnan,

a jó szervezésen múlik minden.

Minden hat mindenre, hinnye, ha

a keveset soknak  mondják, az attól

valóban megfelelő jövőképet ad-e majd.

Ah, elég a  látszat, minden aköré formálódik,

majd úgy is elhiszik, anélkül nem lehet élni sem.

Íme, lám, valóban, a jó minőségű életért dolgozni

illik, nem képzeled, hogy ha egyszer már beletetted,

az visszafelé is megillet, így jártál csak aprópénz jutott.

Nyugdíjról ne álmodozz, dolgozz amíg élsz, a jó és a szép,

megadatik, ha megteremted, nem várják el, hogy éljed meg.

Bocsánat valamiről talán megfeledkeztek, vagyunk, akikről

tudtak, de ha már olyan nagyon belejöttünk, vállalkozzunk.

A jó szakemberek, akik vesztükre még intelligensek is, ah

minek adnák át, mutatnák meg, a szakmának az ízét.

Ugyan miért mennének méltósággal végig az

életútjukon, valami hiányzik és nagyon

fontos lenne tudnia a következőknek.

Van értelme az életnek, nem csak

úgy beleélünk, csak teljesítünk.

Van az értelmes, gondolkodó,

tartalmas, ízes élet, hinnye.

A látszat az más, a hatásos

talán nem is biztos, hogy

hiteles, higgy a szemednek.

Önismereti oktatás, igényesen,

megismered közben önmagadat.

Abban biztos lehetsz, rájössz az amit

a tenyereidben látsz, nem fölösleges.

Sorsnak hívják, ja, hogy nem ismered fel,

na arról nem a tenyered tehet, beleírta oda

az Isten, hogy térképet is adjon hozzá neked.

Bocsánatot kérek, persze úgy is lehet élni,  hogy

majd mások mondják meg, merre van az előre, ah.

Azért még gondolkodnunk nekünk szükséges, na

meg a felelősség is a mienk, nem akarja azt elvenni

senki sem, nem lett divatossá, viszont tartást azt ad.

Ne a megóvásunkról gondoskodjatok, nevetni lenne

jó minden nevetségesen, de nem lehet, mert vannak

akik komolyan vették, amikor kigondolták mindezt.

Ugyan már, lazítsunk bele  egy kicsit, gondoljuk újra

és együtt, úgy, hogy nem marad ki a jóból, a szépből

senki olyan, aki ide beleteremtette eddig azokat.

Majd nem gondoljuk  azt, hogy meggondolatlan

volt bárki, aki emberismeret nélkül döntötte

el, az irigység nem magyaros virtus tudod-e.

Irigységre milyen új Haza épülhetne, azt a,

mi lenne a megszületendőknek az alapja. Csak

nem az ordibálásról lennénk felismerhetőek a

Világ számára, úgy nem lehet ám adni a látszatra, azt ah.

Ami átjön rezgésben, azt illik vissza is adni, ha nem kértem,

az egészséges körforgás, maga az életminőségünk.

A megelőzés nem mehet ki a divatból ah, hogy ne

jusson el senki oda, rájöjjön gügyét csináltak belőle.

Emberies jelnyelnek mondom, nem kevesen értjük már,

a saját szinteden tartó hatása van, az emberséges lét.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, neked,

akinek van igénye arra, hogy hol tart a sorsában és azt

is tudni szeretné, mit szükséges generációsan még megoldania.

Nem lehet mit tenni, ahhoz, hogy tudjad, szükséges lesz megtanulni,

hiába no, nem sablonos,  sem nem lehet bemagolni, életérzést ad az.

Álmodtam, sírtam álmomban, apró porszemként csak álldogáltam, a

kezeimet igyekeztem a magasba emelni, sokan várakoztak még ott,

őszintén igényesebb élni, kérem szépen itt lent tetszettek felejteni.

Értem én, hogy várnom kell, de közben peregnek a homokszemek,

ha nem vagyok mozgásban  és nem jelzek hangosan, befednek.

Révbe érnék vele, még van hiány a sorsomban, eladnám hát,

olyan emberségesnek, aki tudja mit vesz meg vele.  A tudás

van benne, az alázat társul hozzá, így örökössé is válhatna,

egy jó minőségű, gondolkodó, lelkes, szíves sokaságnak.

Magyaros virtussá is lehetne,  hisz tudásalapú, hinnye.