Ez a saját Hazánk, ide szült az anyánk, azért van ez, mert senki sem
született ide fölöslegesre, nézz bele a tenyereidbe hol tartasz, ah.
42 éves voltam, amikor megjött magamhoz az eszem, ez is mind
különböző módokon történik meg, még családokon belül is más.
Semmi nem úgy volt, ahogy szerettem volna, először az elfogadást
gyakoroltam, azután már kimondtam, hogy nem. Ami sokaknak igen
nehezen megy, nekem sem ment könnyen, átéltem addig a nehézkes
helyzeteket, emberesedtem, amikor megjött, a sorsomhoz az eszem.
Ki mondja meg mi lesz veled holnap, ha volt terved és most nincsen,
legyen minden nap egy új ha szükséges, mozgásban maradjál, ah.
Ismered-e a saját kultúrádat, vagy másokét utánozod, hinnye,
ha nem vállalod a sajátodat, másokét erősíted, hinnye, azt a,
eléggé fejlett-e a sorsodhoz, tudás nélkül nem megy már.
Az emberséges nem báb, oda teremtett ahonnan azt várja,
ne legyen megalázó a hozzá nem értőktől való, hinnye má.
A segítő egy jó szakma, velünk született, tehetségesek
vagyunk abban alapban, arra jön rá a többi tehetségünk.
Nem adhatom fel sem félbe, hiszen nagy dolgot találtam
fel, nagy szüksége lenne erre már az emberségeseknek.
Érvelni tudok azzal amit tudok, oktatom az arra már
igényeseknek, mellé nem tudnak menni vele, egyenes
a belső tartást, emberi méltóságot megtartó az ereje.
Bocsánat, nem lehet hamiskodni, sem szélhámoskodni
ezzel, segíts magadon megsegít az Isten a sorsod szerint.
Boldogulni tanulj meg most, ne várakozz, csináld magad,
tanuld meg leolvasni a tenyereidet, hátha segít az neked,
hogyan várhatnád másoktól, hogy ismerjék a sorsodat, ah.
A testednek megadod, ha éhes, a lelkedért is felelős vagy,
a belső kontrollod jelzi mikor vagy egyensúlyban, hinnye.
Az alapja, a ma, a most, a jelen, az életnek a jó minősége,
lehet úgy is ki mit tett eddig érte, hogy legyen alapja neki
és a következő generációt sem hagyja kallódni, hinnye.
Kommunikálni, kommunikálni, jól kommunikálni, ne hidd
el azt, ah, mindent elhisznek neked, értelmes emberek.
Ne ígérgess, annyit ígérj amit a tudásoddal elérhetsz,
ne hamisságra, hazugságra tereld, mintha igaz lenne.
Mindannyian tehetséggel születtünk meg, csupán
az dönti el, hogy meddig várod, más oldja meg.
Fent vagy lent a kalapja, földhöz is vághatja,
leporolja és felteszi megint és
újra, megoldotta.
Hiszem az
Istent,
odáig
elmentem,
hogy elhittem,
ha feltaláltam egy
tartást, méltóságot
megtartó oktatási
formát, majd lesznek
közöttük, akik elfogadják.
Ami bebizonyosodott működik,
lehetne érvelni vele, annak lenne
is értelme. Elfogyott a szótárukból a
szó, nem figyelnek rá már csak nagyon
kevesen. Hiszen tán ez valami játék lehet,
nincs az életszerűhöz semmi köze sem. Tán
az is lehet, hogy amikor elindultak még volt
téma, ami érintheti a Népet, az Isten adta
Népet. A kavargásban, néha előfordul az is,
hogy a hömpölygő létezésüket megmutató,
Népet is látni, pár pillanatra, hogy azt
ne mondhassa senki, hogy nem
láthatta volna, ha nagyon figyel.
Ami elhangzik, az néhány
játékosnak hallatott
mondat, vannak akiknek
biztosan jelent valamit.
Sokan keresik azt, ami
a jó minőségű életet adná,
tettek érte, ah hova lett nem értik.
Hátha ez az aminek látszik, csak játék,
mint, ahogy ez annak látszik, akkor biza
keresse meg, mindenki a jó helyét benne,
aki élni úgy szeretne, hogy van értelme.
Szedje össze azt ami még megmaradt,
rakja össze, vonatkoztassa a saját
életére, készüljön fel arra, hogy
önmagáért felelősen éljen.
Ne várjon semmire amitől
az élete jó irányt vehetne,
kérdezze meg ahol még azt meglehet.
Vannak akik értenek ahhoz, amit vállaltak.
Abban a helyzetben mit szabad
és meddig mehet, hogy ne azon
kapja magát, amit megélnie itt nem
szabadna, a saját szeretett Hazájában.
Gondolom, vannak akiknek mindent
szabad és határtalan az, hiszen maguk
találták ki, a saját kényelmüket szolgálja.
Valahogy az látszik, hogy minden olyan,
ami nem látványosítható kifelé jól, nem
tálalható, az nem lényeges, tán fölösleges.
Gyermekekként álmodoznia mindenkinek
fontos lenne, a határai növelésére, a fantáziája
kiteljesedésére vágyik minden gyermek, aki
megszületik. Nem gondolhat arra mégsem,
hogy az lesz az élete, hogy az odavetett
huncutan vásott mondatokat megfejtse.
Szívesen élni, legyen miért lelkesedni,
a színes ceruzákat lehessen naponta használni, a
jövőképüket megrajzolni, kérdezik-e most, a gyermekeket.
Vannak-e működőképesek, tehetségük, munkájuk által sikeresek.
Vagy nem fontos arra tehetsége van-e, fontos, hogy felvállalja-e,
a semmit tovább is vigye, a megfelelő létszám azzal teljesítve.
Na hiszen kárba ne vesszenek azok a poénok,
amik bejöttek sokszor. A legnagyobbakká
tette őket, a szájukból hangzottak el, az
életszerűséget nem tükröző, kevés időt
igénybe vevők, nincs csattanójuk, üresek.
Talán amikor már elég lapos lesz mindaz,
s az intelligens, okos, fejlődni vágyó,
emberi agyak sablonosnak tartják.
A végtelen várakoztatást a
semmire, mesének azért
nem írnám, nincsenek
rá szavak. Azt látom,
ha a vicc kategóriáját
elérik, na azzal lehetne
kezdeni valami értelmeset.
S akkor már körbe is értek azok,
az egészséges körforgásban benne van.
Az élet élni szeretne, megtalálja mindenben
azt amin nevetni, kacagni lehet, ha nincs értelme.
Ó ha látnátok kívülről magatok, kitágulna a pupillátok,
hát nevessetek, kacagjatok, mert nincsenek szavak már arra,
elértük, ha ez volt a cél, minden a saját szintje fölé vagy alá került.
Saját sorsot hoztunk, generációs feladatokat rajzolt a teremtő Isten
a tenyereinkbe. Az egyik arról szól, hogy mit tudnánk elérni, ha azt
ismerve betartjuk a saját határainkat, a másik meg azt mutatja,
hogy mit szükséges még teljesítenünk, hogy boldoguljunk.
Ha kifeszítjük szinte semmi sem látszik bennük, üres,
ha kínáló tálkát formálunk a tenyerünkből,
minden fontos vonala láthatóvá válhat.
Ha az ujjaidat becsukod, egyik oldala
markolást, a másik öklöt formál.
Integetni, simítani is lehetne vele.
Egy biztos, azt, hogy ismerem mint a
tenyeremet, se mondják fölöslegesen.
Önismereti oktatás, Julamami szerint, az
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
A valóság ott olvasható, ha nincsen más, a megoldáshoz,
jól jönnének, a lelkes, szíves, gondolkodó énhez szóló szavak.
A hitelességét azonnal közvetíti, a lélekhez szólók a mondatok,
nem lehet mellébeszélni, a szavak a kirakatban, s le is reagálja ott.
A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá, ki ne üresedjen a szó.