Mi lesz veled holnap…2020.08.09. https://julamami.com

Anyai feladat,  megtanítani az egészséges körforgást.

 

Megőrizni a a jót, a szépet, az élhetőt.
Julamami
Tiszteletre,  szeretetre vágyik a Világ.

 

 

Ez a saját Hazánk, ide szült az anyánk, azért van ez, mert senki sem

született ide fölöslegesre, nézz bele a  tenyereidbe hol tartasz, ah.

42 éves voltam, amikor megjött magamhoz az eszem, ez is mind

különböző módokon történik meg, még családokon belül is más.

Semmi nem úgy volt, ahogy szerettem volna, először az elfogadást

gyakoroltam, azután már kimondtam, hogy nem. Ami sokaknak igen

nehezen megy, nekem sem ment könnyen, átéltem addig a nehézkes

helyzeteket, emberesedtem, amikor megjött, a sorsomhoz az eszem.

Ki mondja meg mi lesz veled holnap, ha volt terved és most nincsen,

legyen minden nap egy új ha szükséges, mozgásban maradjál, ah.

Ismered-e a saját kultúrádat, vagy másokét utánozod, hinnye,

ha nem vállalod a sajátodat, másokét erősíted, hinnye, azt a,

eléggé fejlett-e a sorsodhoz, tudás nélkül nem megy már.

Az emberséges nem báb, oda teremtett ahonnan azt várja,

ne legyen megalázó a hozzá nem értőktől való, hinnye má.

A segítő egy jó szakma, velünk született, tehetségesek

vagyunk  abban alapban, arra jön  rá a többi tehetségünk.

Nem adhatom fel sem félbe, hiszen nagy  dolgot találtam

fel, nagy szüksége lenne erre már az emberségeseknek.

Érvelni tudok azzal amit tudok, oktatom az arra már

igényeseknek, mellé nem tudnak menni vele, egyenes

a belső tartást, emberi  méltóságot megtartó az ereje.

Bocsánat, nem lehet hamiskodni,  sem szélhámoskodni

ezzel, segíts magadon megsegít az Isten a sorsod szerint.

Boldogulni tanulj meg most, ne várakozz, csináld magad,

tanuld meg leolvasni a tenyereidet, hátha segít az neked,

hogyan várhatnád másoktól, hogy ismerjék a sorsodat, ah.

A testednek megadod, ha éhes, a lelkedért is felelős vagy,

a belső kontrollod jelzi mikor vagy egyensúlyban, hinnye.

Az alapja, a ma, a most, a jelen, az életnek a jó minősége,

lehet úgy is ki mit tett eddig érte, hogy legyen alapja neki

és a következő generációt sem hagyja kallódni, hinnye.

Kommunikálni, kommunikálni, jól kommunikálni, ne hidd

 el azt, ah, mindent elhisznek neked, értelmes emberek.

Ne ígérgess, annyit ígérj amit a tudásoddal elérhetsz,

ne hamisságra, hazugságra tereld, mintha igaz lenne.

Mindannyian tehetséggel születtünk meg, csupán

az dönti el, hogy meddig várod, más oldja meg.

Fent vagy lent a kalapja, földhöz is vághatja,

leporolja és felteszi megint és

újra, megoldotta.

Hiszem az

Istent,

odáig

elmentem,

hogy elhittem,

ha feltaláltam egy

tartást, méltóságot

megtartó oktatási

formát, majd  lesznek

közöttük, akik elfogadják.

Ami bebizonyosodott működik,

lehetne érvelni vele, annak  lenne

is értelme. Elfogyott a szótárukból a

szó, nem figyelnek  rá már csak nagyon

kevesen. Hiszen tán ez valami játék lehet,

nincs az életszerűhöz semmi köze sem.  Tán

az is lehet,  hogy amikor elindultak még volt

téma, ami érintheti a Népet, az Isten adta

Népet. A kavargásban, néha előfordul az is,

hogy a hömpölygő létezésüket megmutató,

Népet is látni, pár pillanatra, hogy azt

ne mondhassa senki, hogy nem

láthatta volna, ha nagyon figyel.

Ami elhangzik, az néhány

játékosnak hallatott

mondat, vannak akiknek

biztosan jelent valamit.

Sokan keresik azt, ami

 a jó minőségű életet adná,

tettek érte, ah hova lett nem értik.

Hátha ez az aminek látszik, csak játék,

mint, ahogy ez annak látszik, akkor biza

keresse meg, mindenki a jó helyét benne,

aki élni úgy szeretne, hogy van értelme.

Szedje össze azt ami még megmaradt,

rakja  össze, vonatkoztassa a saját

életére, készüljön fel arra,  hogy

önmagáért  felelősen éljen.

Ne várjon semmire amitől

az élete jó irányt vehetne,

kérdezze meg ahol még azt meglehet.

Vannak akik értenek ahhoz, amit vállaltak.

Abban a helyzetben mit szabad

és meddig mehet, hogy ne azon

kapja magát, amit megélnie itt nem

szabadna, a saját szeretett Hazájában.

Gondolom, vannak  akiknek mindent

szabad és határtalan az, hiszen maguk

találták ki, a saját kényelmüket szolgálja.

Valahogy az látszik, hogy minden olyan,

ami nem látványosítható kifelé jól, nem

tálalható, az nem  lényeges, tán fölösleges.

Gyermekekként álmodoznia mindenkinek

fontos lenne, a határai növelésére, a fantáziája

kiteljesedésére vágyik minden gyermek, aki

megszületik. Nem  gondolhat arra mégsem,

hogy az lesz az élete, hogy az odavetett

huncutan vásott mondatokat megfejtse.

Szívesen élni, legyen miért lelkesedni,

a színes ceruzákat  lehessen naponta használni, a

 jövőképüket megrajzolni, kérdezik-e most, a gyermekeket.

Vannak-e működőképesek, tehetségük, munkájuk által sikeresek.

Vagy nem fontos arra tehetsége van-e, fontos, hogy felvállalja-e,

a semmit tovább is vigye, a megfelelő létszám azzal teljesítve.

Na hiszen kárba ne  vesszenek azok a poénok,

amik bejöttek sokszor. A  legnagyobbakká

tette őket, a szájukból hangzottak el, az

életszerűséget nem tükröző, kevés  időt

igénybe vevők, nincs csattanójuk, üresek.

Talán amikor már elég lapos lesz mindaz,

s az intelligens, okos, fejlődni vágyó,

emberi agyak sablonosnak tartják.

A végtelen várakoztatást  a

semmire, mesének azért

nem írnám, nincsenek

rá szavak. Azt látom,

ha a vicc kategóriáját

elérik, na azzal lehetne

kezdeni valami értelmeset.

S  akkor már körbe is értek  azok,

az egészséges körforgásban benne van.

Az élet élni szeretne, megtalálja mindenben

azt amin nevetni, kacagni lehet, ha nincs értelme.

Ó ha látnátok kívülről  magatok, kitágulna  a pupillátok,

hát nevessetek, kacagjatok, mert nincsenek szavak már arra,

 elértük, ha ez volt a cél, minden a saját szintje fölé vagy alá  került.

Saját sorsot hoztunk, generációs feladatokat rajzolt a teremtő Isten

a tenyereinkbe. Az egyik arról szól, hogy mit tudnánk elérni, ha azt

ismerve betartjuk a saját határainkat, a másik meg azt mutatja,

hogy mit szükséges még teljesítenünk, hogy boldoguljunk.

Ha kifeszítjük szinte semmi sem  látszik bennük, üres,

ha kínáló tálkát formálunk a tenyerünkből,

minden fontos vonala láthatóvá válhat.

Ha az ujjaidat becsukod, egyik oldala

markolást, a  másik öklöt formál.

Integetni, simítani is lehetne vele.

Egy biztos, azt, hogy ismerem mint  a

tenyeremet, se mondják fölöslegesen.

Önismereti oktatás, Julamami szerint, az

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

A valóság ott olvasható, ha nincsen más, a megoldáshoz,

jól jönnének, a lelkes,  szíves,  gondolkodó énhez szóló szavak.

A hitelességét azonnal  közvetíti, a lélekhez szólók a mondatok,

nem lehet mellébeszélni, a szavak a kirakatban, s le is reagálja ott.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá, ki ne üresedjen a szó.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami